A krakkói villamosmúzeum

A 2022-es "Tour de Trams" utolsó állomása Krakkó volt, ahol a rendes villamoshálózat mellett villamosmúzeum is működik. Pontosabban nem kimondottan villamosmúzeum, hanem a Mérnöki Tudományok Múzeuma (nem jutott jobb fordítás eszembe: Muzeum Inżynierii i Techniki), mely 1998-ban még Városi Műszaki Múzeumként (Muzeum Inżynierii Miejskiej) lett megalapítva, és sok helyütt ma is így emlegetik.

A létesítmény a zsidónegyedként is ismert Kazimierz városrész szélén fekszik, tehát sima városnézés közben is útba lehet ejteni. A kocsiszín eleve szokatlan látvány, mert eredetileg az utca mindkét oldalát elfoglalta. A fentebbi fotón látható északi részben ma étterem/rendezvényközpont működik, ...

... úgyhogy bennünket inkább a déli oldal érdekelt. A létesítmény 1882-ben a keskeny nyomtávú (900 mm-es) lóvasút telephelyeként épült, majd többször bővítették, többek közt az 1900-as villamosításkor, illetve az 1910-es években, amikor áttértek normál nyomtávra. A hatvanas években megszűnt a villamosvasúti funkció, a tuják helyére buszok kerültek. Szerencsére az épületeket megtartották.

A bejáratnál állt ez az omnibusz - nem teljesen világos számomra, hogy felújítás vagy utánépítés.

Mi az imént látott főbejáraton jöttünk be, ahonnét a mindjárt bemutatandó kiállítási csarnokba jutottunk, de a hátsó udvarból egy még nagyobb csarnok is nyílik - azaz csak nyílt volna, mert sajnos zárva volt. Elvileg autók és motorkerékpárok is vannak a gyűjteményben, de mi csak villamosokat láttunk - talán valamiféle átszervezés, egy új állandó kiállítás kialakítása folyt éppen, ezért maradtunk le minden másról? Ráadásul villamosból se láttunk sokat: az interneten látott képek alapján többnek kellett volna lennie. A nosztalgiakocsik egy része a jelek szerint nem itt áll, hanem a "rendes" kocsiszínekben, legalábbis a Nowa Huta-i remiz udvarán láttunk párat. Azt tudom, hogy a gyűjtemény alapja a közlekedési vállalat nosztalgiaflottája volt, de azt nem, hogy ezek hogyan oszlanak el most: a múzeumban álló kocsik járnak néha? És/vagy a rendszeresen közlekedő nosztalgiakocsik itt állnak, amikor épp nincs rájuk szükség másutt?

De lássuk, mi volt a nyitva levő kisebb csarnokban! Ez a "C" kocsi (Lilpop, Rau i Loewenstein, 1925), az első lengyel (tehát az ország függetlenségének visszaszerzése után gyártott) villamostípusként van számontarva, bár alapvetően egy német gyártmány továbbfejlesztése. Ahogy a színéből látszik, nem Krakkó, hanem Varsó számára épült, ott is közlekedett a leállításáig. Most viszont ennek a gyűjteménynek a koronaékszere.

Kellemesen régimódi a belső tere, ráadásul egyben szemléltető eszköz is: nézzük csak meg azt az üvegablakot a padlóban!

A marokcsapágyas hajtásra lehet itt rálátni.

Az egyik AEG gyártmányú menetkapcsolót is plexi borítja, ...

.. hogy látni lehessen a felépítését. Jobbra: 1882-es gyártású lóvasúti "nyári kocsi" a csarnok legtávolabbi sarkában. A derékig érő oldalfalas rész volt az első, a csak függönnyel rendelkező pedig a másodosztály.

A 37-es pályaszámú kocsi (Sanok, 1913) egy SN1-es, mely az első normál nyomtávú krakkói villamostípus. Ha minden igaz, a sorozat a grazi vagongyár fejlesztése, egy részüket ott is gyártották. Krakkó ekkor Ausztria része volt (pontosabban 1846-tól az Osztrák Császárság területe az Osztrák-Magyar Monarchián belül), így nem meglepő a "bécsies" kinézet.

Ahogy itt látható, a kocsinak nincs légfékje, a lassítás villamosfékkel, a megállítás és állva tartás a jobbra látható forgattyús kézifékkel történik. A fekete edény középen a homoktartály.

A 37-es mellett álló 524-es egy PN2 típusú pótkocsi 1938/39-ből. Ez a sorozat az SN2-es motorkocsikhoz készült, de sajnos olyan nem volt itt, pedig van a gyűjteményben.

Talán mert a típus a háború küszöbén épült, meglehetősen egyszerű szerkezet, inkább robusztusnak, mint szépnek lett tervezve. Kívülről, ...

... és belülről is minimalista. Viszont tessék benézni a székek alá: van fűtése!

Aki sokat olvasgatja az oldalaimat, tudja, hogy óriási kedvenceim a német "KSW" lengyel másolatai, az "N kocsik". Itt jobbra egy motor-, balra pedig egy pótkocsit láthatunk a családból.

Ez az 1954-as gyártású N motorkocsi eredetileg 1-es pályaszámmal állt forgalomba, és a hetvenes évek elején lett síncsiszolóvá alakítva.

A vezetőállása puritán, de a korábban látott kocsikénál azért komfortosabb. A kontroller dobozáról viszont a Leslie-hangszórók jutnak az eszembe. Tudja itt valaki, hogy az mi? :)

Az N motorkocsik pótkocsiváltozata, az ND Krakkóban a PN5 jelzést kapta. Ezt a konkrét példányt kivételesen nem a Konstal gyárotta, hanem a jelek szerint egyfajta udvari beszállítóként működő Sanok, 1950-ben. Sajnos az ő "párja" is hiányzott.

Az utastér szó szerint fapados kivitele régi ismerős.

Időrendben ő következik a sorban: egy Konstal 102N 1969-ből. A PCC/Tatra-koppintás 13N után ez a csuklós volt a lengyel villamosok fejlődésének következő lépcsőfoka. A fura homlokfal elvileg a vezető jobb kilátását szolgálta volna, de sötétben az fények olyan kellemetlenül verődtek vissza a szélvédőről, hogy a következő változat, a 102Na már hagyományos (PCC jellegű) orral készült.

A kocsi hátfala megegyezik a homlokfallal. Furcsa, hogy a gömbölyű formát gyakorlatilag minden átmenet nélkül erőltették össze a szögletes formával. A felnyitható fedelek egyébként azt jelzik, hogy ez a típus csatolva is tudott közlekedni. Sőt, az utód 102Na-ból vezetőfülke nélküli kocsikat is építettek 102NaD jelzéssel, melyekkel szintén együtt tudott dolgozni.

A szóló kivitelű lengyel PCC utánzatokban klasszikus PCC gyorsítómű dolgozott, a csuklós verzió viszont kézikapcsolót kapott, mely elektromechanikus kapcsolókat (kontaktorokat) vezérel, az UV-hoz vagy a Ganz csuklóshoz hasonlóan.

Az utastér spártai egyszerűségű, ...

... különösen a csuklóalagút.

Ez a mozdony eredetileg a wrocławi, pontosabban akkor még breslaui villamosüzem járműve volt, a Städtische Strassenbahn Breslau főműhelye építette 1920 körül egy LHB gyártású személyszállító villamos alvázára. Ahogy az a hasonló járműveknél néha előfordul, csak egy menetkapcsolója van, a vezetőfülke közepén.

A mozdony mögött állt ez a nyitott teherkocsi, melynek - Budapestről nézve szokatlan módon - sínfékjei is vannak. Igaz, ez nem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy 1986-ban egy ND pótkocsiból alakították ki.

És ezzel az oldal végére értünk. Kár, hogy foghíjas volt a történelmi kocsik felhozatala! Úgy érzem, pechünk volt :)


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez