Előző oldal

Természetesen az eddig látottak nem merítik ki a teljes gyűjteményt: egy jó részük a bányatelephez tartozó erdőben ácsorog. Ha minden igaz, valahonnan innen indul ki egy nem villamosított vágány is a nagyvasút felé, amin néha különmeneteket rendeznek dízelvontatással.

Ezt a kasseli motorkocsit Polanski "A zongorista" című filmjéhez festették át "varsóinak".

Ebben a bécsi stílusú villamosmegállóban lehetett felszállni a múzeumvonalon körbejáró villamosokra.

És itt van egy unikum: a neunkircheni, normál nyomtávú, kétirányú, kétoldali ajtós GT4-es, melyből összesen nyolc darab épült csak. Kicsit felszálltunk rá, mert szeretjük ezt a típust.

A gép vezetőülése. Érdekes a mindkét irányban skálázott kilométeróra!

Az aszimmetrikus (esetleg középpontosan szimmetrikus:) kétoldali elrendezésű utastér.

A járműnek másféle hangja volt, mint a Stuttgartban, Nordhausenben vagy éppen Aradon látott-hallott méteres nyomtávú társainak - kicsit hasonlított a mi Stukánkra. Ez abból adódik, hogy a neunkircheni meredek emelkedők miatt más áttételt, és kettő 110 kW-os helyett négy 90 kW-os hajtómotort építettek bele.

A düsseldorfi Rheinbahnnak is szerepelt egy "Aufbauwagen"-je a délután rendezett villamos-felvonuláson.

Az élő klasszikusok egyik legnagyobbika ez a szintén ex-Rheinbahn DÜWAG GT6-os. Ez a példány 1957-ben épült, és a kilencvenes években selejtezték. Nyolctengelyes testvérei még a mai napig is forgalomban vannak.

A düsseldorfi hattengelyes után a már látott potsdami munkakocsi jött a magdeburgi Tátra-lóréval...

.... majd a DÜWAG tanulókocsi.

Néhány munkagépet is bemutattak, mint például ezt a kis dízelmozdonyt, mellyel a hatvanas években a teherforgalmi tolatásokat akarták végezni - csakhogy kicsit gyengének bizonyult a feladathoz.

Ez a frankfurti munkagép még meglehetősen fiatal, hiszen 1970-ben épült. Nem igazán múzeumi darab, inkább a saját vonal építésénél, karbantartásánál használják.

"Természetesen" egy bécsi M kocsinak (melynek semmi köze sincs a müncheni M kocsihoz) is jelen "kellett" lennie, hiszen ez a világszerte egyik leggyakrabban előforduló múzeumi típusok egyike (van belőle Párizsban, Amszterdamban, Ploesitiben, ki tudja hol - és egy teljes vonal kiadására alkalmas mennyiség (!) természetesen Bécsben is). Ez a konkrét példány Amszterdamon át érkezett ide.

A 3011-es "Reko" kocsit 1969-ben építették, papíron egy régebbi villamos felújításaként. Berlinben közlekedett egészen 1996-ig.

Vele mentünk is egy kört a múzeumvonalon, de természetesen előbb belülről is végigfotóztuk.

Találós kérdés: mi ez?
Megfejtés: jegykezelő (lyukasztó). A felső részbe becsúsztatod a jegyet, utána erősen megnyomod az oldalsó gombot. Ebből persze általában rávágás lett. Nem valami kifinomult módszer.

A vonal nemrég lett teljes kör alakúra kialakítva, korábban egyirányú járművekkel csak nehézkesen lehetett használni. A nem túl hosszú (3 km körül) pálya a telepen levő erdőben döcög körbe. Az egyik megállónál egy csomó munkagép is ki volt állítva.

Ezeken túl bárhova nézett az ember, félreállított régi villamosokat látott. Ennek az épületnek a földszinti csarnokában is rozsdás tuják sorakoztak. A középen látható orr-rész eredetileg egy hamburgi villamosé volt.

Mint azt már mondtam, az erdőben található vágányokon is számos jármű áll (itt például konkrétan egy bremerhaveni DÜWAG "Grossraumwagen"). Legközelebb megpróbálom megszervezni, hogy őket is megnézhessük, hiszen a német villamostörténelem számos érdekes darabját még nem sikerült látnunk!

Ez a volt bremerhaveni Schörling (1941-ből) egy guruló vályútisztító "porszívó". A sín felületére leereszthető szívószerkezet, mely a Phoenix-sínek vályújának pucolására lett kitalálva, a két tengely közt található.

És ezzel a számunkra már szokatlan munkavillamossal be is fejezem ezt az oldalt. Remélem mindenkinek tetszett, és sikerült egy kis betekintést adnom a német- villamosvasutak történetébe, illetve az is kiderült, hogy sajnos "odakint" sincsen kolbászból a kerítés. Mindenesetre a nem kimondottan optimális körülmények és állapotok ellenére is rendkívül érdekesnek találtam ezt a múzeumot - arról nem is beszélve, hogy a szívem szakadt meg, hogy nem tudtam minden könyvet megvenni a shop-jukban!

A látogatás és az oldal létrejöttében nyújtott segítségükért köszönetet szeretnék mondani Christoph Heuer-nek és Wolfgang Mönch-nek!

Folytatás: Hannover villamosai városi vasutai