Utunk következő állomása a leinhauseni kocsiszín volt. Ez egy régi vasúti főműhelyből kihasított telken lett kialakítva, és egyebek közt leállítóhelyként üzemel, azaz itt tárolják a nem használt (eladásra szánt, balesetes, stb) kocsikat is. Ez azt jelenti, hogy az itt látható 6000-es pályaszámú kocsik azok, melyeket Budapest megvásárolhatna.
A 6044-es DÜWAG is így áll itt, a mögüle kilátszó 6021-es viszont még érdekesebb előélettel rendelkezik.
Ő volt az egyik olyan TW6000-es, melyet a hollandok vettek meg, és mely a Houten és Houten Castellum közötti vasúti viszonylaton közlekedett, átalakított villamosberendezésekkel. Ehhez nagyvasúti abroncsokat is kapott, melyekkel viszont itt nem közlekedhet - ezért vendégforgóvázakra rakták.
Senkinek sem teljesen világos, hogy miért is érkezett ő vissza Hannoverbe, hiszen társa, a 6016-es továbbra is üzemben maradt. Az utastér egyébként "hollandosan" tarkára lett festve (a pesti kocsik szinte egy az egyben az eredeti belső térrel közlekednek).
Nem, ez nem valami öreg, balesetes, évek óta felújításra váró kocsi. Állítólag valamilyen új festékkel próbálkoztak, aminek van egy problémája: a víz oldja, így a kocsimosóban lejött a nagy része.
A 6025-ös mögötti kék lepelben egy balesetben megsérült elejű 2000-es bújkál.
Egy további, ránézésre "Aufbauwagen"-ből épített munkavillamos.
A 6008-as. Igazán nem fűződik hozzá semmilyen érdekeltségem, de örülnék, ha pár hónap múlva már Budapesten fényképezhetném!
A szélvédő mögötti papíron a július elsejei leállítás mellett a "verkauft", azaz "eladva" szöveg olvasható. Csak az nincs odaírva, hogy kinek. És senki nem is tudott róla, akit eddig megkérdeztem.
Ugye az imént írtam az átjárhatóvá kapcsolt 2500-asokról. Itt egy ilyen pár látható...
... itt pedig egy átjárójával felénk tátongó másfél-szerelvény (ezek a jószágok ugyanis előszerettel járnak 2000+2500+2500 összeállításban).
A belső tér, a távolban a lezárt átjáróajtóval. A kocsik érdekessége, hogy alul ugyanolyan szélesek, mint a régebbi típusok, hogy elférjen a pályákon és a peronok mellett, majd "derékban" kiszélesedik, hogy az immár 2,65 méter szélességű utastérben két kettős ülés is helyet tudjon kapni egymás mellett.
Hosszpad is van az utastérben, mely egyébként engem nem nyűgözött le. Modern, de kicsit steril.
A szükségvezetőállás irányítópultját tolatáshoz a hosszpad alól lehet elővenni, és a lezárt átjáróajtóba akasztani.
Az átjáró alatt található az automatikus csatlókészülék. Amikor két kocsi össze van csatolva, észre se vehető, hogy két kocsiról van szó, hisz az egész szerelvényen végig lehet sétálni. Kár, hogy alacsonypadlósban szerintem kicsit nehezen lehetne ezt megvalósítani, mert érdekes lenne, ha felbukkannának ilyen szétcsatolható egységek Pesten!
Az utolsó remiz, melyet megnéztünk, a buchholzi volt. Ez jelenleg átépítés alatt van, az udvart épp most teszik alkalmassá a TW2000-esek fogadására.
A remizcsarnok. Így ránézésre semmi különös nem jut az eszébe az embernek róla, de ha visszalapozunk, láthatjuk, hogy ez az első tárolócsarnok, amit ezen az oldalon látunk. Bármilyen furcsán is hangzik, Hannoverben (újabban) nem használnak tárolócsarnokokat: csak a műhelyek és takarítóhelységek zártak, egyébként a szabad ég alatt állnak a járgányok!
Ezt a remizt jelenleg (a TW2000-esek idetelepítéséig) főleg a város nosztalgiajárművei használják. Három nagyobb egyesület foglalkozik villamostörténettel Hannoverben: az egyik a korábban látott wehmingeni múzeum, a másik az ÜSTRA-val együtt dolgozó városi nosztalgiaegyesület, a harmadik pedig egy modellező csapat. Ezek közül a másodikhoz tartozik ez a gyönyörű DÜWAG "Breitraumwagen-Zug", azaz széles kocsikból összeállított szerelvény.
Nagyom örültem, hogy egy ilyen szépséget sikerült mozgás közben elkapnunk...
... még ha éppen némi tolatgatásról is volt csak szó.
Az egyik csarnok a nosztalgiások birodalma, itt állt ez az 1927-es favázas tuja, illetve mögötte egy felújítás alatt álló DÜWAG.
Ezzel az 1928-as HAWA (Hannoversche Waggonbau) kocsival mentünk úgy másfél órával később ki Wehmingenbe (na jó, csak majdnem odáig). Eredetileg két pótkocsi is hozzá volt kapcsolva, de csak egyet vittünk magunkkal.
Az udvaron áll ez a két kibelezett villamos. Különösen a jobboldali DÜWAG GT6-ost sajnálom: ha jól értesültem, eredetileg klubhelységnek szerették volna használni, de ebből nem lett semmi. Most bontásra vár (már ki lett belezve). Vélhetően az egész remicsarnokot el fogják adni, a nosztalgiáknak költöznie kell majd. Való igaz, a csarnok tényleg nagyon rossz állapotban volt, a tetőn több résen át beesett az eső...
A wehmingeni "villamosünnepen" kívül még valamiféle ÜSTRA családi nap is volt a városban, ez az "Aufbauwagen" oda indult el. Körülötte láthatóak a még használatlan tárolóvágányok, a szinte frissen felállított felsővezeték-tartó oszlopok, illetve a Hanning típusú egynyelves váltók. Persze nekem ezek közül a régi tuja tetszik a legjobban :)
Sajnos egy napnál alig hosszabb hannoveri tartózkodásunk során, melynek jó részét eleve Wehmingenben töltöttük, nem nagyon sütött a Nap, így az utcai képek csak mérsékelten lettek barátságosak. Kivétel az a pár perc volt, amit a Steintor környékén töltöttünk kattintgatással. Ez a belvárosi megálló alacsonyperonos, érdekessé csak az erősen infantilis díszépítmény teszi. Hogy vajon miért pont ilyenre csinálták?
És ezt az oldalt itt be is fejezem, remélhetőleg lesz alkalmam még jobb fotókat mutatni Hannoverről a jövőben!
Folytatás: pár perc Münchenben