Tour de Trams 2022: Varsói életképek 2022 augusztusából (1)

Előző oldal: Olsztyn

Ezelőtt csak egyszer jártam a lengyel fővárosban: 2008 tavaszán, a villamosüzemük 100. szülinapján. Bár már akkor elkezdtek extravagáns toronyházakat építeni a belvárosban, a tömegközlekedés állapota nem különbözött egy átlagos ex-"keleti blokkos" nagyvárosétól. Rengeteg hatvanas évekbeli villamos rohangászott az utcán, a HÉV-szerűségük öregebbnek tűnt, mint a miénk, és csak egyetlen metróvonaluk volt. 200-as Ikarusból ugyan már kevés volt, de még messze voltak a teljes alacsonypadlósítástól is. Ugyanakkor hatalmas villamoshálózatuk volt, amin csak ment az ember, ment, ment, és még mindig nem volt vége. Utóbbi logikája más, mint a budapestié: a néhány körút és több sugarasan kifutó vonal alkotta pókháló helyett rácsszerűbb a rendszer, sok fonódó viszonylattal, melyek néha a város egyik végéből a másikig elmennek. Ellentmondó adatokat találtam a hálózat jelenlegi hosszáról, de a legtöbb szerint 125 kilométer körül lehet (ettől a vágányok és a viszonylatok összeadott hossza is eltér - ezeket szokták keverni sokszor az interneten). 2008-ban a forgalom legnagyobb részét kétkocsis "gömbölyű" és "szögletes" Konstalok vitték, utóbbiak néha szólóban, néha hármasával, néha felújítva, néha nulláról építve, kiegészülve néhány furcsa hibrid alacsonypadlóssal, és tényleg csak néhány Pesával. Szögletes Konstalt még ma is látni, egy-egy "hibridet" is, de döbbenet, hogy milyen sok modern alacsonypadlósuk lett azóta!


A varsói tömegközlekedési hálózat térképe a www.wtp.waw.pl oldalról beágyazva. Ha csak egy hibajelző ikont látsz itt, akkor levették a weboldalukról.

A fentebbi térképen a villamosok mellett a különböző elővárosi vasutak és a két metróvonal is jelölve van. Meg az is, hogy van zónarendszerük, bár a villamosok mind megmaradnak az egyes zónában. Ha már itt tartunk: a nap első próbatétele a jegyvásárlás volt, a megállói automaták ugyanis nem működtek; végül pár megállóval arrébb egy trafikban vettünk napijegyet, készpénzzel. Nem akarom eltúlozni a problémát, de a jegyvásárlás nem mindig triviális Lengyelországban: ezen a "Tour de Trams"-on például három napunk is fel-alá rohangászással kezdődött, mert nem találtunk működő automatát. Másutt meg csak pénzérmével lehetett vásárolni, esetleg nehéz volt a tarifarendszerben elhelyezni az igényeinket. Nem tragikus a helyzet, simán belefér egy átlagos turistaútba, de azért gondoljunk erre, amikor Pesten rossz automatával találkozunk: a szomszéd szomszédjának füve se mindig zöldebb:) Ezzel együtt, ha valaki az oldal végére úgy érzi, hogy az összkép az, hogy Varsó lehagyta Budapestet tömegközlekedésileg, nos, én nem fogok vitába szállni az illetővel...

Tartalomjegyzék

Bemelegítés
Most Gdański: az emeletes híd
Villamossal a város szélére
Młociny: na, így néz ki egy normális közép-európai intermodális csomópont!
Winnica: a végállomás, amit az oldal készítésekor még zöldterületként látott a Google Maps
Vissza a városba
A város közepén: villamosok és toronyházak
Az egyik "HÉV": WKD (Warszawska Kolej Dojazdowa)
A másik "HÉV": SKM (Szybka Kolej Miejska)
Vissza a város közepébe
Metróval ki, hogy aztán onnan visszajöhessünk

Jó szórakozást az oldalhoz!

Bemelegítés

De kezdjük el végre a képek nézegetését, méghozzá egy jó öreg Konstal 105Na-val a Plac Zbawicielán! Igazából nem is olyan öreg az elöl látható kocsi, hiszen 1991-es gyártású. A 105-ös család igen hosszú életű volt: az első 105N-ek '73-ban álltak forgalomba, és a legtöbb lengyel üzemben folyamatosan modernizálták, sőt: utánépítették őket, tehát ilyesmi kinézetű járművel majdnem az összes lengyel villamosos városban találkozhatunk.

És folytassunk valami modernnel: ez itt egy 134N, azaz egy rövid (háromrészes) Pesa "Jazz". A "Jazz" egy járműcsalád, nem konkrét típus, tehát fogunk látni hosszabb, illetve más kinézetű villamost is, mely szintén "Pesa Jazz" néven fut.

Ránézésre nehéz megkülönböztetni az első képen láthatótól, de ez itt egy 1993-as gyártású 105Ne. Nem elírás a típusjelzés, ez egy csak Varsóban használt változat. Rendkívül látványos - és az augusztusi hóhiányban kicsit indokolatlannak is tűnik - a pályakotrója :)

Ez itt pedig nem csak simán egy modernizált 105Na, hanem egy 123N szerelvény. Ezeket a kocsikat 2006-2007-ben a fülkés gyorsvonati kocsijai okán itthon is ismert Cegielskinél gyártották, érdekes módon teljesen magaspadlósan, pedig ekkor Csehországban már elkezdtek alacsonypadlós középrészű négytengelyeseket építeni.

Most Gdański

A többszintes hidak nem igazán számítanak különlegességnek. Még Amerikáig se kell elmenni értük, hiszen van ilyen Lisszabonban, sőt: Pozsonyban is. A varsói Most Gdańskinak mégis van valami egyedi hangulata. Már tudniillik az alsó szintjének:

Amikor először jártam Varsóban, ez a híd valahogy kimaradt. Nem is tudtam a létezéséről, most viszont a nap első programja volt, hogy eljöjjünk ide. Ott is ragadtunk egy időre.

A "Gdanski hidat" 1957 és 59 közt építették, egy 1875-ben átadott, szintén emeletes (közúti és vasúti) híd pillérjeire. A két esemény közt finoman szólva történt egy s más: az eredeti emeletes átkelő keskenynek bizonyult, ezért építettek mellé egy tisztán vasúti hidat - aztán 1915-ben az oroszok mindkettőt felrobbantották. Aztán a németek helyreállították őket, majd elhagyták a várost, majd - immár a második világháború során, 1944-ben - felrobbantották őket.

A vasúti hidat már 1946-47-ben újranyitották, a közúti híd helye viszont üresen maradt - egészen az ötvenes évek második feléig, amikor ismét egy kétszintes átkelő építése mellett döntöttek, csak ezúttal villamossal. Ezen a videón itt fent mozgásban, hanggal is átélhetjük a hangulatot. Egyedi!

A két híd ma is egymás mellett áll, az unatkozó közlekedésbarát tehát a villamosok mellett vonatokat is láthat!

A nagyjából 400 méter hosszú átkelő mindkét hídfőjében van egy-egy megálló - ez itt a képen a jobbparti Wybrzeże Helski. Ezek a megállók az építés korszakához méltóan nem túl barátságosak, mint ahogy a felső szint kétszer két sávja se egy világraszóló látvány. Állítólag a villamosvezetők nem szeretik ezeket a megállókat: nehezen beláthatók az egyre hosszabb villamosokból, ráadásul a kihasználtságuk se túl nagy.

Azért ne gondoljuk, hogy csupa alacsonypadlós jár itt, ez itt például egy '89-es 105Na.

A sínek mindkét oldalán járda húzódik, ezek közül a délin elég erős a kerékpáros forgalom - szerencsére a kerékpárosok nem zavartatták magukat a két bolond villamosfotóstól :) A híd mázlija egyébként, hogy mivel a Visztulán nem járnak nagyobb méretű hajók, nem kellett magasra építeni. A pálya is gyakorlatilag vízszintes, nem olyan púpos, mint a budapesti átkelők. A pályatest deszkaborítását viszont leváltani tervezik, úgyhogy aki még ilyennek szeretné látni, igyekezzen viszonylag hamar ellátogatni Varsóba. De akit nem érdekel a híd, az is menjen el! :)

Aki kíváncsi arra, hogy milyen áthaladni a híd alsó szintjén - hát ilyen. A felvételen ellenirányban három villamos is elmegy a miénk mellett, de a valóságban azért ENNYIRE nem volt durva a követés.

Tulajdonképpen semmi turpisság sincs a hídban, egyszerűen csak kitalálták, megépítették és használják.

Az előbb írtam, hogy a Visztula nem egy kimondott Duna: aki akkor nem hitte el, annak itt egy kép róla a hídról. A távolban a belvárosi toronyházak is láthatók. Ezek egy egykor zárt beépítésű bérházas negyed helyén találhatók, melyet a második világháborúban gyakorlatilag megsemmisítettek. A háború után aztán nem túl sűrűn - és nem túl értékesen - építették be a helyét, így a rendszerváltás után viszonylag könnyen el lehetett kezdeni felhőkarcolós üzleti központtá alakítani. Tudom, hogy van, aki szerint nem város az, ahol nincs felhőkarcoló, de őszintén szólva az ilyen tornyok nekem abszolút nem hiányoznak Pestről. Nem ettől lesz nagyvárosias egy nagyváros... hanem mondjuk a közlekedés minőségétől. És itt erre is ráfeküdtek.

De vissza a hídhoz: ez itt a balparti megálló, melyet fantáziadúsan Most Gdańskinak hívnak

Villamossal a város szélére

Ezután elindultunk északnyugat felé. Ez itt útközben egy régebbi festésű 105Na az Aleja Reymonta nevű megállóban.

Így néz ki egy ilyen kocsi belülről.

A dupla középső ajtót mindig imádni fogom!

A 1252+1251 szerelvény kellemes meglepetés volt, ugyanis "lengyel egységfestésben" tündökölt! Sajnos itt épp leállt a fényképezőgépem, így a telefonnal kattintottam rá gyorsan.

Mire újraindult a gépem, már csak hátulról tudtam elkapni. Még 15 év távolságából se tudom megmondani, hogy miért, de imádom ezt a típust! Kellene belőle Pestre is :)

Młociny

A képen nem kocsiszínt látunk, hanem Młociny villamosvégállomás indulási oldalát - maga a villamosvégállomás pedig egy metróvégállomás felett található: így néz ki a komplexum felülről. A villamostól balra buszpályaudvar van, meg egy többemeletes P+R, szóval nem a szégyenletesen földszintes Kelenföld vasútállomás lebegett példaként a tervezők szeme előtt, hanem egy korszerű intermodális csomópont. A képen látható kocsi egy 128N, azaz egy "Jazz Duo", tehát az oldal második fotóján látható háromrészeshez hasonlóan szintén a Pesa "Jazz" családjához tartozik.

Az előbb egy felszállóhely felé tartó villamost láttunk, azaz ide, az üvegtető alá jött. Ha jól számoltam, hat fedett vágány van.

Emiatt jöttünk ide: ez egy 140N, azaz egy Hyundai Rotem gyártmányú villamos. Európában eddig nem volt jellemző távol-keleti járműveket venni, Varsó mégis ezt tette. Ekkor még nem volt sok belőlük; a neten látott képek alapján a városnak ebben a sarkában volt legnagyobb esélyünk elkapni egyet-kettőt.

Következő oldal: zöldmezős végállomás, villamosok felhőkarcolókkal, és egy fura "HÉV"


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez