Vasúti vegyesfelvágott 2017-19

Ahogy 2010 után kicsit ráuntam a villamosokra, úgy kezdett egyre jobban foglalkoztatni a vasút. Aztán ahogy elkezdtem eltelni a Szilik, Flirtök és Railjetek által dominált hazai fővonalak fotózásával, úgy kattantam rá a cseh és szlovák vasutakra. De közben azért itthon is fotóztam, leginkább akkor, ha valami nagydízelt lehetett látni :)

Nohabbal az Északkeleti átjáróban

A Nohab-GM Alapítvány 2017. szeptember 9-én a Börzsönybe invitálta az érdeklődőket a Tizeske által vontatott különvonattal. Interszitivel csak visszafele jövet, a Cserhátban tudtuk elkapni a szerelvényt, de itt is szép volt a háttér, pedig még nem értek be az ősz színei. Viszont az utak... hát, azok elég borzasztóak errefelé, nem vonatüldözésre lettek kitalálva. A svéd mozdony kultikus mivoltát viszont jól mutatja, hogy olasz fotósokkal is találkoztunk!

Balra valahol Szügy alatt látjuk a vonatot, jobbra pedig Magyarnándor állomásáról kihaladás közben. Utóbbi helyen be kellett várni a szembejövő Bzmotot, de a várakozás olyan hosszúra nyúlt, hogy a Nap is megunta, és elment :(

Az igazi érdekesség számomra nem a Balassagyarmat - Galgamácsa szakasz volt, hanem a Galgamácsáról Vácrátótra vezető vonal: ezt 1951-ben gyakorlatilag azért építették, hogy a Csehszlovákia és Szovjetunió közti teherforgalom akkor is mehessen, ha Budapestet lebombázzák. A dombvidéki átvágás a veresegyházi és balassagyarmati vicinálisokhoz képest elég komoly kivitelben épült meg: két vágány szélességben (bár csak egyet raktak le ténylegesen), sok különszintű kereszteződéssel. Az ennek ellenére nem túl acélos minőségűre sikerült összeköttetést többször is fel kellett újítani, 1985-ben pedig villamosították. A rendszerváltás után viszont már nem volt rá túl nagy szükség, 2007/8-ban például "másfél kocsis" vonatok (poggyászteres vezérlő + Bhv + V43) ingáztak Aszód és Vácrátót közt, míg 2009-ben fel nem függesztették a személyszállítást. Azóta leginkább próbázó mozdonyok koptatják a sínpárt, illetve naaagyon ritkán terelt vonatok. Végül csak egyszer kaptuk el itt a Nohabot, Váckisújfalu előtt, a már igencsak lefelé menő nap fényében, lásd balra. Jobbra: az üldözést Máriaudvar megállóhelynél fejeztük be - már nem is emlékeztem erre az érdekes fekvésű sorompós átjáróra. Milyen jót lehetett volna itt fotózni jó fénynél!

A videón több helyszínt láthatunk, mint a képeken, amikkel nem voltam igazán elégedett. Plusz feliratok is vannak. Tényleg, el szokta ezeket olvasni valaki?

Trének az esőben

Ez a szójáték olyan rossz, hogy sokadszorra is elsütöm :)

Egy héttel később Intersziti megkérdezett, hogy nincs-e kedvem egy nem túl jellemző módon Kisdácsiával közlekedő tehervonatot megvárni a 20-as vonalon. Mivel volt, a rákövetkező órákban Székesfehérvár környékén áztunk átlátszóra, az időjárás ugyanis rosszabb volt, mint ígérték. Pontosabban itt rossz volt, két órával később meg a ráckevei HÉV mentén már jó. De visszatérve a Dácsiára: eredetileg arról volt szó, hogy egy kék mozdonyt fogunk látni, de az a gép ledöglött, ezért lecserélték a balra látható pirosra. Kéknek meg itt volt az a Szili jobbra.

Bár a videóról nem feltétlenül ez jön le, a forgalom egyátalán nem volt sűrű, csak sokat kellett várnunk, és közben néha jött ez-az.

Szilvásvárad

Október végén pár napot Szilvásváradon töltöttünk Mariannommal, és természetesen a kisvasutat se hagytuk ki. Az idő ugyan nem volt olyan szép, mint tizenéve, de azért a vonatozást pont megúsztuk ronggyá ázás nélkül.

Balra: a 403-as pályaszámű Mk48-as eredetinek tűnő állapota ellenére elég korszerű, néhány éve ugyanis hibriddé alakították, csak megtartották a kinézetét (összehasonlításképp: így néz ki a lillafürediek hibrid Mk48-asa). Ahogy a képen látható, elég nagy forgalom volt, pár perc eltéréssel két háromkocsis vonat is ment felfelé. A lenti végállomás számomra még mindig furcsa, '83-ban még nem innen indultunk vízesést nézni, hanem a településhez közelebbről. Jobbra: itt már fent vagyunk Szalajka-Fátyol-vízesés végállomáson.

A 411-es hagyományos Mk48-as körüljárás közben. Érdekes módon itt is rövidült a vasút: sokáig azt hittem, rosszul emlékszem, de most már tudom, vagy legalábbis tudni vélem, hogy anno tényleg tovább ment a vonatunk. Ennek ellenére a szilvásváradi vonal cseppet sem halódó csonk, hanem nagyon is él!

Trainspottingra nem volt idő, mert menni kellett pisztrángot enni ;) de egy kis videózás azért belefért. A kisvasút egy komplett programcsomag alapja: felrobogás vonattal a végállomásig, ott séta, barlang, , erdő, aztán gyalog vissza lehet csorogni Szilvásvárad felé, útközben vízesést nézve, illetve jót falatozva valamelyik halárusnál. Egyébként érdekes, hogy amikor lefelé jöttünk, már zárt kocsis vonat jött, míg mi még nyitottal mentünk fel.

Ez+az

Balra: 2018 áprilisában édesapámmal véletlenül akadtunk bele ebbe a dozátoros vonatba Badacsonylabdihegynél. Kocsiból ki, susnyába be, fotó :) Jobbra: ... aztán Badacsonytomaj után elment mellettünk a Nohabos verzió is.

Szili és Árpád sínautóbusz Hidasnémetiben. Utóbbival épp a kassai vasutas parádéra mentem, előbbi meg csak úgy ott állt.

Narancs Púpos menni Tapolca

2018. május 12-13-án nemzetközi Ikarus találkozót rendeztek Tapolcán. Az első napon Interszitivel mi is ott voltunk, kocsival. Mások a MÁV Nosztalgia Kft. különvonatával mentek, amit egy Púpos vontatott.

Sőt, nem csak úgy általában egy Púpos, hanem a cég legújabb nevezetessége, a hetvenes évek közepének átmeneti színtervét viselő M40-es, amit nemrég állítottak talpra. Ezt a festést a kezdeti tervek változása miatt végül csak a 213-as pályaszámú gép kapta meg, amely néhány évvel később balesetet szenvedett. A kinézetét most az eredetileg 225-ös pályaszámot viselő 209-es kapta meg, múltidézésként. Nekem tetszik, hogy nem csak egyfajta festésű Púpost lehet látni különvonatok élén!

A vonat üldözése szokásosnak mondhatóan kaotikus volt: egyrészt az Ultrabalaton futóverseny miatt nehezen lehetett autóval haladni a 71-esen, másrészt viszont a vonatkeresztezések miatt többször el lehetett kapni a szerelvényt. Igaz, ha nem lett volna futóverseny, valószínűleg még többször elcsíphettük volna. Az iménti négy kép helyszínei sorrendben: Kelenföld, Balatonalmádi, Szepezdfürdő, Badacsonytomaj.

Balra: egy "utánlövés" Tomajnál. Jobbra: a cél, a szépen felújított tapolcai vasútállomás két Csörgővel.

Természetesen videó is készült. A mozdony iránti érdeklődést jelzi, hogy mindegyik fotóhelyen tömeget alkottak a fotósok - különösen a balatonalmádi Szúnyog utcában, ahogy azt a videó elején hallani is :)

Sok csúnyát mondtam már a Csörgőkre, ezt jóváteendő itt van még két kép róluk. Jól össze lehet hasonlítani a "klasszik" (balra) és a remot Csörgők (jobbra) szélvédő-méretét.

A hazafelé tartó különvonatot is illett elcsípni: baloldalt Badacsonytördemicnél, jobbra Örvényesnél láthatjuk.

Bónusz track: a Púposos vonat kihaladása Badacsonytomajról. Bár próbálkoztunk vele, sajnos nem sikerült olyan hosszan együtt haladni vele, mint anno egy Szergejjel, aztán egy másik Szergejjel a másik irányba - de legalább zenét se kellett szereznem hozzá, mert szépen lehetett a motor hangját hallani!

Szergejek és Nohabok az északi parton

Néhány éve még minden nyári hétvégén Nohab járt a Balatonra, minden nap Púpos dübörgött Győr és Fehérvár közt, de még a Szergejeknek is jutott egy kis rivaldafény. 2018-ra aztán egyetlen hétvégére szűkült a klasszikus dízelezés, és azt is csak néhány nappal korábban hirdették meg. Szerencsére a két napból az egyiken épp ráértem, úgyhogy nem maradtam le teljesen a programról.

A hétvége két Szergeje közül a 628 194 nemrég kapta meg a sorozat klasszikus festését, én még nem is láttam ebben a ruhájában. Jól nézett ki! Jobbra egy "normál" vonat Örvényesnél remot Csörgővel.

A harmadik fellépő az egyes Nohab volt, őt inkább csak "ha már egyszer itt van" jelleggel vártunk meg Szepezdfürdőnél. Bár ezen a fotóhelyen még árnyékunk is volt, egy idő után mégis nagyon vártuk, hogy jöjjön, olyan dögszaga volt a víznek (vagy valaminek a közelben). Jobbra: a csajági bejárat előtt várakozás közben jött ez a kétcsörgős vonat. Vélhetően műszaki hibát követő elvontatást látunk, bár sose tudni, lehet, hogy csak gépmenet-spórolás volt.

Balra: a másik Szergej az egy ideig a 194-eséhez hasonló festést viselő, de azóta eredetire átfestett Egyeske volt. Vagy egy órát vártunk rá a hatszáz fokban, erre amint megjelent, hardver hibával kikapcsolt a fényképezőgépem. Elem ki, elem be, bekapcs, elsüt - épp csak nem ment ki a látómezőből! Jobbra: a másik Szergejt is bevártuk itt. Füstölt, mintha gőzös lenne :)

És persze videóztam is. Az állvány néha kicsit megereszkedett a napon, így ferde a kép, de fogjuk rá, hogy ez művészi koncepció volt :)

A "dán" látogató

Szeptember elején a MÁV 150. születésnapja alkalmából több külföldi jármű is tiszteletét tette Magyarországon. A programsorozatot egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam követni, de ezt a tapolcai különvonatot el sikerült kapnom:

A képen elöl látható, 1958-as gyártású, tehát a mieinknél régebbi Nohab a dán vasút régi festését viseli, ám német tulajdonban van: a Cargo Logistik Rail Service GmbH a weboldaluk szerint nosztalgikus jellegű mozdonyokkal tehervonatozik. A magyar Nohab (a Tizenhetes) természetesen nem maradhatott ki a szerelvényből, de szerencsére a szép idegen volt elöl. A bal oldali kép Balatonarács előtt készült; gondolkodtam ugyan azon, hogy el kellene menni Balatonalmádiig, de kicsit unom már, hogy minden balatoni fotótúrám a Szúnyog utcában (lásd itt, itt vagy éppen itt) kezdődik :) Ennek persze az az oka, hogy a délelőtt "lefelé" jövő vonatot szinte csak ott lehet rendes megvilágításban elkapni... de egye fene, nem tökéletes fények közt is lehet fotózni! Jobbra: következő fotóhelynek Badacsonytomajt néztem ki; úgy terveztem, hogy ott le is videózom az indulást. Ehhez képest a település szélén eltereltek bennünket a rendőrök, be a Badacsony mögé. Valószínűleg valami népünnepély volt odabent, csak azt nem tudom, hogy akkor aki a vasútállomásra igyekezett, annak helikopterrel kellett mennie? Mivel ott nem jutott jó fotóhely az eszembe, végül Nemesgulács-Kisapáti megállóhelynél kaptam el a szerelvényt.

Szép hangja volt!

Baloldalt: a dán-német mozdony tankolás közben Tapolcán. Jobbra: a gép gyári táblája.

Dunakeszi-Gyártelep

2019 tavaszán rámjött, hogy meg kellene örökíteni a váci vasútvonalon közlekedő mozdonyvontatású személyvonatokat, mielőtt lecserélik őket emeletes motorvonatokra. Helyszínül Dunakeszi-Gyártelep megállóhelyet néztem ki, társaságul Jazzcool szegődött hozzám.

Nem tudom, miért, de valahogy nem igazán ment a fotózás, pedig jött Fecske inga is (balra), meg Traxx vontatta Bmx kocsis szerelvény is (jobbra). Végülis ezek miatt jöttem, úgyhogy dokument jeszty.

Jobb híján inkább videóztam egy kicsit.

Balra: cseh "Messerschmitt" halad nemzetközi vonatával Budapest felé. Jobbra: amikor Almár Ákossal leragadunk a kelenföldi peronon, néha azzal áltatjuk magunkat, hogy "mindjárt megyünk, csak megvárjuk, amíg jön a 424-es által vonatott Nohab". Nos, ugyan svéd csodát nem vontatott, de egy 424-es tényleg felbukkant a semmiből! Sajnos napnak háttal jött, de dokumentum jelleggel így is meg tudtam örökíteni. Talán inkább videózni kellett volna, de most már mindegy.

Balra: ez a vidám festésű Laminátka is elrobogott mellettünk. Jobbra: ezt már tényleg alig hittem el, de egy Nohab is felbukkant, méghozzá az utolsó MÁV-os, a húszas. Máskor órákat állunk a sínek mellett, és nem jön semmi, itt meg csak jöttek az érdekességek! De ezután már tényleg haza kellett menni, ezt nem volt hova fokozni :)

És itt a vége, fuss el véle!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez