bevezető
A-Z lista
viszonylatok
forrásmunkák

a készítőről
levél írása

blog

A Váci út és a saját emlékeim
Merengés

A Váci út fontos szerepet játszott gyerekkoromban, ahogy azt már többször említettem egyéb emlékezős oldalaimon: nagymamám a Gyöngyösi utcában lakott, ahol mi, a család kiskorú tagjai (unokatesóm, öcsém és én) gyakran felbukkantunk (vakációk, szilveszter és egyéb - felnőtteknek "gyerekmentes" - ünnepek, betegség). A háztól száz méterre, kint "a Vácin" villamosok csörömpöltek; egyszerűen imádnivalóak voltak az én XI. kerületi, és emiatt leginkább UV-hoz és zárt ajtós pótkocsikhoz szokott szememnek: régiek, sokfélék, rövidebbek-hosszabbak voltak, és néha (amikor még nagyon apró voltam) még favázasokat is láttam! No persze utóbbiakról nem tudtam, hogy így hívják őket, csak azt láttam, hogy furán néznek ki, homorú az oldaluk, és szögletes az elejük.


Ilyen favázas villamosok (1700-as ikrek) is rémlenek, nagyon halványan, nagyon távolról...

És az egyik legérdekesebb részlet: egy csomó villamoson nem volt ajtó, csak egy kis lecsapható rács! Ezek a pótkocsik voltak, de én még elég messze voltam attól, hogy megkülönböztessem őket. El kell mondanom, hogy szinte az összes, Váci úti villamossal kapcsolatos emlékem külső nézetből láttat mindent: emlékszem arra, hogy az út széléről nézegetem őket, emlékszem arra, hogy a családi Trabantból nézem őket, miközben apu visz hazafelé, de nem nagyon van olyan emlékem, hogy fent ülök a sárga kocsiban. Néha azért beugranak zavaros képek, melyek valószínűleg az életből valók, például ahogy a villamos kanyarodik be egy szűk utcából a másikba (például a Balzacból a Visegrádiba), de ezekkel kapcsolatban többnyire szkeptikus vagyok: annyi régi fényképet néztem már át, hogy ki tudja, nem csak azok ihletnek ilyen látszatemlékeket? Pedig nagyi szerint épp eleget utaztunk itt "tujával" (ezt a szót is tőle tanultam, akárcsak a "Stukát"), amikor a Lehel piacra, vagy ritkábban a Nyugatihoz mentünk...


... ez viszont az a kép, ami még elég élesen él az emlékezetemben: acélvázas motorkocsik a Csavargyár utcánál (Vitányi Iván már1981-ben készítette ezt a fotót; nekem akkor még nem tűnt fel, hogy megváltozott a kocsiállomány,  ez is egy ikerkocsi a képen, ezek akkor közlekedtek, amikor már csak az Árpád hídig járt a villamos - úgy látszik tényleg jobban figyeltem a buszokat akkoriban!)

Pont emiatt furcsa, hogy a kocsival utazgatásról mennyivel több emlékem van! Igaz, kis koromban a buszok és az autók érdekeltek leginkább, a villamosok akkor kezdtek el jobban foglalkoztatni, amikor eltűntek a buci kéttengelyes-acélvázas kocsik a 41-esről, 56-osról. Nagyon jól emlékszem bizonyos autós útvonalakra: eleinte egyszerűen "egyenesen" mentünk a Gyöngyösi utcához a Nyugatitól, mert a Váci út még végig járható volt: ráfordultunk, és hajrá! Emlékszem, mennyit nézegettem a Vízművek székházát a Váci-Dózsa György sarkon, nagyon tetszett; a Nyugdíjfolyósító Róbert Károly körúthoz közel eső toronyházával együtt ezek felhőkarcolók voltak számomra, imádtam nézni őket, különösen este, amikor égett a villany a magasban! A Vízművek portája fölött egy nagy kitűntetés rajza volt látható, vélhetően kiváló vállalat voltak; hogy miért emlékszem pont erre a részletre, az rejtély. Hazafelé mintha néha egyenesen jöttünk volna, a Bajcsy Zsilinszkyn, a Kiskörúton és a Szabadság hídon át. A Dózsa György úti és Dráva utcai sínekre már sokkal kevésbé emlékszem, ezek akkortól rémlenek, amikor már felhagyták őket. Pedig a Dózsa Györgyön egyébként is gyakran jártunk, mert itt volt az ortopédklinika, ahol lúdtalpbetétet készítettek nekünk. Arra is emlékszem, hogy néha Óbudán és az Árpád hídon át mentünk rá a Vácira, ez izgalmas volt, tetszett a keskeny híd (amin mindig tolongtak az autók), és középen a kis, háromablakos szélvédőjű villamosok! Jellemző, hogy az út óbudai részéből semmire nem emlékszem, pedig akkor még villamosbirodalom volt a Pacsirtamező (akkor Korvin Ottó) utca és környéke!


Egy 2600-as acálvázas villamoskocsi az Árpád hídon, autókkal a nyomában...

Aztán amikor elkezdték a Nyugatit átépíteni, az útvonal kezdett kanyargósabb lenni. Amikor aztán nekikezdtek a Váci út Lehel útig tartó szakaszának metróépítéssel kapcsolatos feltúrásának is, onnantól kezdve már a Dagály utcán keresztül mentünk ki a Vácira. Ezt szerettem, mert izgalmas volt a kislakótelepi környezetben az iparvágányon átdöcögni! Nem sokkal később apu rászokott arra, hogy a Vizafogó utcán menjen ki az oldal témáját képező útvonalra, ez fura, elhagyatott helynek tűnt, nem szerettem! Ekkor még mindig jártak a villamosok a Váci úton, igaz, én nem tudtam, hogy már csak az Árpád hídig. Körülbelül ekkortól (hat éves voltam) kezdenek komolyabb emlékeim lenni, ekkor már tudtam, hogy metrót építenek, sőt, arra is felfigyeltem, hogy pár hónappal később megnyitották az Élmunkás (ma már Lehel) téri metróvégállomást is. Hiába, akkoriban éppen metrómániás voltam...


Ez a kép jól mutatja a gépkocsiforgalom egyre erősebb jelenlétét (velünk szemben a 7613-as tanulókocsi jön)

Az autókázáson túl nagyon megmaradt bennem a 4-es busz, melynek ekkor még teljes hosszábban (Lékai János tér-Gyöngyösi utca) közlekedett a gyorsjárata is, illetve volt egy 4A, ami a Deák térről indult. Míg a villamossal nagyi szerint leginkább bevásárolni mentünk (amit utáltam), a busszal vagy hazafele mentünk, vagy a Városligetbe (játszani, állatkertbe, esetleg a Közlekedési Múzeumba), azaz pozitív emlékeim vannak róla. Érdekes módon persze itt se emlékszem arra, hogy milyen villamosokat láttam a Béke utcában (12, 14-es vonalak), és nem rémlenek a Dózsa György úti vasúti aluljáróban sem a sínek, pedig tudom, hogy ott voltak! Amire emlékszem, az a Róbert Károly körút, a még keskeny vasúti felüljáróval, sínek nélkül, illetve még az is rémlik, ahogy fektetik a nagypanelokat a Lehel téri végállomáshoz, de azt nem tudom, hogy ezek még a Gyöngyösi utcával kapcsolatos emlékek, vagy már a Vizifogó lakótelepről jövet az 55-ös buszról láttam...


A Váci úti villamosok vége... (fotó: Uhi)

Aztán hirtelen eltűntek a sárga kocsik. Helyettük csuklós Ikarusok kergetőztek a környező utcákban "3V" felirattal, és néha komoly tülekedéssel a "fedélzeten". A Váci út siralmas képet mutatott, ez a benyomás nagyon erős bennem: nagyihoz vittük át öcsémet, mert beteg volt, én is elkísértem, aztán indultunk vissza (haza). A kórház kerítése mellett parkoló Trabival kifordultunk a Madarász Viktor utcába, utána a Babér utcába, onnan ki a Vácira: a zárt villamospálya rozsdás volt és elhagyatott. Néhány sarokkal később már el is kezdték a bontását, palánk állta el az utat. Ezentúl a Csavargyár és Cserhalom utcán keresztül értük el a Vizafogót. A Népfürdő utca mellett ekkor már épült az új lakótelep, apu egyszer elmondta, hogy nagyi nemsokára ide fog költözni. Közben persze más okból kifolyólag is elmentünk néha a feltúrt Váci út környékére: amikor Csehszlovákiában, a Magas-Tátrában nyaraltunk, valahogy el kellett jutni a 2-es főútra Vác és Ipolyság felé! Nem kis kacskaringózást jelentett a terelőút: az egyik útvonal a Petneházy, majd a Röppentyű és Göncöl utca fele vezetett, majd a Szekszárdin keresztül vitt vissza a Váci úti ekkor még nagyjából érintetlenül hagyott szakaszára, ahol elhaladtunk a háborús bombatámadás által megrongáltnak tűnő újpesti kocsiszín mellett is, melynek koszos, hiányos ablakai mögött néhány síndöcögény sejlett!


Az újpesti kocsiszín, és a benne álló kocsik kivégzésre várva...

Eddig a belső részről írtam, de érdekes volt a külső Váci út is, ahol számomra furcsa mód a 10-es villamosok vágányai nem az út közepén haladtak, hanem a két szélén, a járda mellett. És milyen mókás volt a Megyeri csárdánál levő végállomáson álló Tátra, mely - mivel egy gazos árokban értek véget a színek - úgy nézett ki, mintha valami teherautóról esett volna oda! Ezt később még láttam néhányszor, aztán egyszercsak üresen maradtak a sínek - a külső Váci út is villamostalanítva lett, győzött a busz!


A 3-as és 10-es villamosok vágányai a Fóti útnál, nem sokkal a járat megszűntetése után (fotó: Izsó Zoltán)

Egyszer még azért láttunk villamost a Gyöngyösi utcánál: egy tréleren (teherautó) szállították, és nem tudom, hogy miért kanyarodott be a Gyöngyösibe, mindenesetre unokatesómmal nagyon lelkesek lettünk a látványtól...

A 3V-vel a metró Újpestig tartó szakaszának '90-es megnyitásáig sokszor volt alkalmam utazni, szabályosan utáltam, igaz, ebben az is szerepet játszott, hogy legtöbbször orvoshoz mentünk vele... 1988-ban a torokmandulámat (másodszorra!) a Madarász utcai kórházban szedték ki, nyár volt, meleg, az ablakon bejöttek a metróépítés hangjai: a teherautók, a daruk zaja, hegesztés, kopácsolás. Furcsának találtam a felfordulást, hiszen a kórház előtti játszótéren elég sok időt töltöttem anno, a sarkán levő trafik pedig szintén hiányzott, az volt a tipikus Donald rágó beszerzési helyünk kis(ebb) korunkban; a terecske nem is emlékeztetett saját magára. Arra nem emlékszem, hogy mikor tűnt el a Hajó- és Darugyár Gyöngyösi utca torkolatával szembeni épülete, melyet elég sokat nézegettem, amikor valami járműre vártunk, akárcsak az előtte álló Táncsics szobrot, mellyel nem tudom, mi lett...

Amikor megnyitották az újjáépített Váci utat, az első gondolatom az volt, hogy hú, de klassz: széles, kockakő helyett síma, jóminőségű aszfalttal, és még a mellette álló házak is mintha kevésbé lennének lerobbanva, mint anno! A villamos csak akkor kezdett el hiányozni (időközben elhanyagoltam a közlekedésmániát), amikor gyakrabban előfordultam a frissen megnyitott Duna Plaza mozijaiban... Most már sokkal jobban hiányzik, és talán egyszer majd sikerül felidézni magamban azt, amikor annyit nézegettem a csörömpölős járműveket, és talán azt is, amikor utaztunk vele!

Folytatás: A Váci úti és újpesti villamosközlekedés I.

---

Archív fotók: Nagy Zsolt Levente és Németh Zoltán Ádám gyűjteményéből + Uherkovich Péter és Izsó Zoltán