életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

A fő jármű a 313+314-es ikerkocsi volt, de más érdekességek is be lettek ígérve, úgyhogy egyértelmű volt, hogy megyek! Az említett tuja ezen a képen éppen a főpályaudvar elé készül bekanyarodni.

Itt viszont már az Annakútnál várakozik a zöld jelzésre, no meg arra, hogy végre abbahagyjuk a fotózást, és visszaszálljunk rá :)

Először a 4-es vonalon döngettünk (szó szerint!) Kecskés irányába; a Szivárvány kitérőben zárkózott fel mögénk ez a Bengáli.

Kis pihenés az árnyékban. Az újpesti 10-es villamos Megyeri csárdánál levő végállomásának volt valami hasonló fekvése anno, de a hangulata ennek sokkal kellemesebb.

Ha minden jól megy, itt egy fordításra szolgáló deltavágánynak kell épülnie. Igaz, elvileg már talán meg is kellene lennie :(

Természetesen a másik végállomásra, Tarjánba is kimentünk, majd onnan vissza...

... a remizbe. A képen látható is következő vasparipánk, az SZ5-ös munkakocsi. Ő igazi különlegesség: az alváza elvileg 1897-ben kezdte pályafutását F jelzésű kocsiként, majd 1938-ban elsőként acélvázasításra került, így lett az F1A sorozat (az 1500-asok) prototípusa. 1972-ben aztán új kocsiszekrényt kapott, majd budapesti selejtezése után ide került, munkakocsinak.

A tuja vezetőállása leginkább egy Bengálit idéz, bár tulajdonképpen a Bengáli idézi a régebbi villamosokat :)

Az SZ5 egyfajta guruló műhely, szerszámosraktár...

... és étkezőkocsi. A belső tere meglehetősen nagynak és tágasnak tűnik, a futása pedig halkabb és kellemesebb, mint az ikerkocsié. 

Rókuson az ikerkocsi - mely elkísért minket a következő útra is - előbb egy ex-potsdami KT4 mellett pózolt...

... majd a két öreg beállt egymás mellé.

Ezeken a fotókon lehet látni, hogy a kocsiszekrények kinézetre jobbára egységesek. Az ötvenes évek második felétől a nyolcvanas évek elejéig valahogy így nézett ki a legtöbb villamostípus, ettől a "dizájn" kortalanná vált.

Fotómegállás a Kossuth Lajos sugárúton.

Az ellenirányú villamosra várva a Dugonics téren. Többen megállapították, hogy ez a környezet mediterrán jellegűnek tűnik.

A Kálvária sugárúti egyvágányú szakaszon. Ezt a részt imádom: valahogy olyan kellemesen furcsa az út közepén futó egyetlen sínpár, melyet mindkét irányba használnak!

És már ki is értünk a Fonógyári útra, ahol a menetrend szerinti 3F-et szendvicsbe vettük: elől a nosztalgia, középen a 3-as, hátul pedig mi, az SZ5-tal.

A jó erőben levő kisöregek a Belvárosi temetőnél.

Itt a háttérben egy nagy hipermarketnek kellene elvileg épülnie. Ha nem épül, félek, hogy nem sok ok marad a 3-as villamosvonal külső szakaszának fenntartására, mert jelenleg az utasforgalom (a halottak napjától eltekintve) elhanyagolható.

És ismét kitérőben várakozunk, hogy kiengedjük magunk elől a szembejövő villamost. Az nem jött...

... minket viszont utolért a következő 3-as. Ráadásul pont egy hagyományos festésű, ami KZsoci kollegának igen nagy örömére szolgált.

Végülis a Bengáli ugyanott készült, mint a budapesti acélvázasítások nagy része, így az itt látható sorozat tulajdonképpen a kelenföldi villamos főműhely portfóliójának tekinthető. Amúgy nem kicsit furcsa, hogy ha valaki régi pesti villamost akar látni forgalomban, akkor Szegedre kell jönnie!

Hamarosan megjött az ellenirányú villamos, így folytathattuk utunkat.

Ismét a remiz felé vettük az irányt. Útközben azért még fotóztam egy ilyet is. A középső ajtót utólag, 1986 körül vágták a kocsiszekrényre Debrecenben (ahol a kocsit átalakították), ennek köszönhető a jókora fellépőmagasság.

Az "öregúr" ismét a remizben. Mivel itt már meglehetősen sokat fotóztam korábban (lásd itt, itt, itt, itt és itt), inkább a telepen található egyéb érdekességek után indultam.

Folytatás: német villamosok és utcai életképek