életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

A szegedi remiz újabban kezd úgy kinézni, mint valami kelet-német közlekedési vállalat telepe. Ez itt például a 244 037 pályaszámú Tatra, mely mindössze néhány nappal korábban érkezett Drezdából. Mókásak a fényszórói, engem a Trabantéra emlékeztetnek.

Ez nem "sima" Tatra T4-es, hanem egy olyan motor-mellékkocsi, melynek nincs állandó vezetőállása, csak egy lezárható pult.

Az előbbi kocsi testvére, 244 045. Voltaképpen a hetvenes évek második felében Pesten vendégeskedő próba T3-as után ez az első "gömbölyű Tátra", mely Magyarországra került. Az SZKT három ilyen (TB4D-MS) jelzésű kocsit vásárolt...

... melyek eddigre meg is érkeztek. A képen az utolsó, a 244 029 pályaszámú látható. Ezen túl még egy vezetőfülkés motorkocsi, a 224 046 pályaszámú is jönni fog. A négy kocsiból valószínűleg egy vagy két munkakocsi (tanuló/hókotró/síncsiszoló) lesz, a többi alkatrészbázisként fog szolgálni.

Ez se semmi: a normál nyomtávú rostocki T6A2 pótkocsi alá ideiglenesen méteres nyomtávú forgóvázakat tettek.

Hogy a Tátra-bemutató teljes legyen, itt van a két ex-berlini KT4 is, melyekből ki tudja, mikor lesz forgalmi jármű.

Őt még én se láttam eddig: ez a  volt cottbusi jószág "orozta el" az imént látott pótkocsi forgóvázait. Ez a kocsi is Prágában lett korszerűsítve, ehhez képest engem kicsit zavar, hogy nem kapott a potsdamiakhoz hasonló szögletes fényszórót, hanem maradt "gülüszemű".

A modernizált műszerfal.

A belső térrel még lesz egy kis munka...

... de alapvetően ez is olyan, mint az SZKT többi korszerűsített KT4-ese.

Hopp, egy cottbusi tájékoztatócetli :)

A postdami 206-os még mindig a felújításra vár...

... ahogy elnézem, egyelőre csak a visszabontás kezdődött el.

Drezdai forgóvázak. Figyelem: nem drezdai alvázak! Na jó, ez nem volt olyan jó poén, meg amúgy is csak kevesen értik :) Drezdában egyébként a normálnál kicsit szélesebb, 1450 mm-es nyomtávot használnak, de állítólag csak pár távolságtartó gyűrűt kell kiszedni, így adaptálhatók.

A 805-ös Bengáli viszonylag kései gyerek, hiszen 1974-ben építették...

... míg a 820-as a kétirányú Bengálik prototípusa volt 1963-ban.

Ez a nünüke itt egy önjáró tisztítógép. Elég érdekes azzal a két előrelógó csápszerűséggel :)

Az oldal utolsó szakaszát életképekkel gondoltam megtölteni. Itt például a 900-as (azaz a legelső) szegedi T6-ost láthatjuk Rókus pályaudvar előtt.

Bengáli a Kálvárián befelé jőve, már majdnem a Dugonics térnél.

Vadaspark kitérő, új festésű Bengálikkal. Már hogy a festés új, nem a Bengálik!

A nosztalgia villamos aznap egyébként nem csak a mi örömünkre mozgott, hanem délután az 1-es vonalon nyilvános nosztalgiajáratként is közlekedett. Hát, ilyet se látni Pesten! :(

A 818-as Bengáli napozik egy piros lámpánál való várakozás közben.

Még egy "új festésű" tuja...

... és még egy. Szeretem ezeket a nagyvárosias utcákat; remélem, hamarosan valami korszerűbb fog közlekedni rajtuk, mint ezek az "utasszálíltó-sínbontó gépsorok"!

A kecskési végállomásról éppen kihaladó 821-essel fejezem be a villamosos képeket. Írjam le megint, hogy milyen jól éreztem magam? Ez szinte magától értetődik ebben a városban :)

És ez már tényleg az oldal vége: mivel a nagyállomás éppen felújítás alatt áll, konténerből építettek ideiglenes várótermet, pénztárt, meg miegymást eléje. Ja igen, vécét is, emiatt az egész alkalmatosságot erős vécéillatosító-illat lengedezte be :)

Ennyi mára.