Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
A BKV Rt. múzeumi megőrzésre félretett járművei, 2. rész
A látogatás létrejöttében nyújtott segítségért köszönetet szeretnék mondani a BKV Rt. Kommunikációs Osztályának!

Első rész: BKVT 1055 és BSzKRt 1522

Disclaimer: továbbra se szeretném, ha bárki is azt olvasná ki soraimból, hogy van egy csomó régi jármű, melyek félreállítva rozsdásodnak, eldugva a világ elől! Nem. Éppenhogy meg szeretném köszönni a BKV Rt.-nek, hogy ezek a járművek megmenekültek a szétbontástól! A képeken látható kocsik egyébként azóta már nem Kelenföldön vannak.

Most a kelenföldi remiz tárolócsarnokában álló, felújításra váró Stuka és azzal rokon típusú villamosok kerülnek sorra.

Az a villamosforma, ami az elmúlt ötven évben uralta a városképet: elől az 5965-ös UV-pótkocsi, mögötte az UV prototípusa, a Stukákból átépített "Szellem", még hátrébb a közel eredeti Stuka-állapotban megtartott 3612-es motorkocsi orra látható.


BSzKRt/FVV/BKV 3612

A 3612-es nagyjából úgy lett hagyva, ahogy a BKV kivonta a forgalomból a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, negyven évi üzem után. Ez már más volt, mint az eredeti Stuka, amit 1939-ben mutattak be: első ránézésre a legfontosabb különbség, hogy hiányoznak a homlokfal tetején a levegőbeömlő kopoltyúk.

A kocsi a másik irányból fotózva.

A fényszóró és a pályacsengő. Érdekes, hogy az UV-val ellentétben itt nem volt zárlámpa.

A dupla ajtó. Érdekesség, hogy a Stukák eredetileg motoros ajtóműködtetéssel készültek (bár ezeket később használaton kívül helyezték), de a 3612-esbe utólag az UV-éhoz hasonló elektropneumatikus nyitószerkezetet szereltek.

A középső ajtó...

... és belülről.

A belső téren látszik, hogy húsz éve nem foglalkoztak vele, de tulajdonképpen jó állapotban van. Egyébként itt látható a másik nagy különbség az eredeti Stukákhoz képest: azok 2+1 soros ülésekkel készültek, míg itt már 1+1 soros az elrendezés, mint az UV-nál.

Az üléshuzatok kicsit szakadtak, és a kapaszkodókat és izzófoglalatokat is leszedték, valószínűleg azért, mert ezeket az UV-kban is fel lehetett használni. A fa sárléces padló szerintem meglepően sértetlen, nincs szétkorhadva!

A Stukákon a peronra nem egy lépcsőfok vezetett, mint az UV-n, hanem egy kis rámpa. Ez az a részlet, ami miatt tudom, hogy kis koromban utaztam Stukával: határozottan emlékszem, hogy egy alkalommal, amikor a Bartók Béla úton villamosoztam nagymamámmal, elbotlottam az itt járó UV peronlépcsőfokában. Nem értettem, hogy mit keres ott az az egy lépcsőfok, hiszen én már utaztam "ilyen" villamossal, és ott nem volt ilyen. A megoldás huszonvalahány évvel később esett le: nem ugyanolyan, azaz nem UV villamossal utaztam előtte, hanem Stukával, ahol valóban hiányzott ez a lépcsőfok, helyette ez a kellemes rámpa volt, amin nem botlottam el...

Az ülések.

A tető fölött végigfutó szellőzőcsatorna fedőlemeze. Néhány UV-ban a mai napig ilyen van, nem az elterjedtebb négyzethálós rajzolatú. Azt hozzá kell tennem, hogy ennek a szellőzőnek ezen a kocsin, ebben az állapotában már nem volt funkciója, hiszen a homlokfali szellőzőkopoltyúkat már betömték, azaz nem áramolhatott ide be a levegő...

Az egyik végi vezetőállás: baloldalt a kontroller, szemben az UV-ról ismerős műszerasztal és a kézifékkar, jobbra a biztosítékdoboz.

A vezetőállás (azaz inkább ülés, mert a szék helye megvan; de semmiképpen nem fülke, hiszen nem volt fallal elválasztva az utastértől) a másik végen is jó állapotban van, csak a kapcsolókat és a voltmérőt szerelték le róla.

Egy közelebbi kép a lecsukható fedelű műszerasztalról, mely nem volt jellemző a Stukákra, talán csak ezt az egyet szerelték fel, az elektropneumatikus ajtóműködtetés miatt.


A 7650-es kísérleti/oktatókocsi

A 7650-es kocsi eredetileg a 3633-as pályaszámra hallgatott, illetve később oktatókocsinak használták. A hetvenes években a Villamosipari Kutatóintézet aszinkron motorokat épített az egyik forgóvázba, és  próbameneteket végeztek vele.

A szokásos sárga szín tetejére festett piros csíkoktól még különlegesebb a kocsi kinézete, bár a fényezése fölött már nagyon eljárt az idő.

Ezt a kocsit fényképezni kihívás volt: a csarnok bejáratánál állt, az elejét megvilágította az ablakokon beáradó fény, a hátulja viszont sötétségbe burkolózott...

A viszonylatszámtáblán még látszik a "P" betű (mint "próba").

Amennyi a forgóvázból kilátszik az oldallemez mögül.

A tolóajtó kilincse (pisztolyzár).

Az indításjelző az orr-részen.

A belső tér eléggé szét van szedve, bár a peronszéli paravánfalak itt is jó állapotban vannak...

Érdeksség, hogy itt még csak nem is bőrborítású az 1+1 sorosra átalakított üléselrendezés, hanem fapados!

A lezárt középső ajtó. A paravánfalak itt hiányoznak.

Az utastér áttekintése.

A felszedett padlólapokon át le lehet látni a forgóvázra, és az ott elhelyezkedő motorokra. Az alulról a második nyílásban a hajlított keresztmerevítőt lehet látni, közepén a királycsapszeg rögzítésével.

A vezetőállás némileg hiányosabb, mint a 3612-nél.

Egy pillantás ugyanerre távolabbról.

A kontroller tipikus közvetlen kapcsolóelem, jókora függőleges érintkezősorral.

Az utastérben további érdekes dolgokat lehet találni: ez a képen páldául az eredetileg a tetőn levő ellenállásmező egy része.

De ez a plakát se semmi! Nem értem pontosan, hogy miért voltak hirdetések egy oktató/próbakocsin, hiszen itt nem sokan láthatták...

Ez a 'Kerékpárosok hete' plakát 1978-ból származik!

... hm, '78, három éves voltam akkoriban, rég volt...


3700-3701, "Szellem"

A "Szellem" nem egy kocsi, hanem egy egész szerelvény neve: a II. világháború bombázásai során megsérült 3608+3667+3652 kocsikból 1948-ban építettek egy távkapcsolású motor+pót+motor szerelvényt a Ganz gyárban, ez lett a későbbi UV-fejlesztés prototípusa. Az átalakítások főként az elektromos rendszert érintették (közvetlen kapcsolás -> távkapcsolás), illetve a középső ajtót (egyszárnyasból a mai 3800-as UV-kéhoz hasonló kétszárnyas lett), de később az alvázhoz és a forgóvázhoz is hozzányúltak: 1952-ben új forgóvázat terveztek hozzá, ami nem vált be, így '64-ben az UV-kéval szerelték fel.

A középső, eredetileg 3800-asnak nevezett pótkocsi az idők folyamán eltűnt, visszaalakították Stukának, a megmaradt 3700+3701 szerelvény pedig teljesen "UV-sítva" lett.

A 3700-as kocsi. Azt tudni kell róluk, hogy bár '95-ben kivonták őket a forgalomból, a mai napig üzemképesek, a saját lábukon jöttek át a Kelenföldre a Ferencvárosi kocsiszínből, ahol korábban tárolták őket.

A belső tér az "A" kocsivég...

... és a "B" kocsivég felé nézve se mutat fel jelentős különbséget a ma is forgalomban levő UV-khoz képest.

Bár ezt a réigvágású hangszórót már egyre ritkábban látni manapság...

A 3700 vezetőfülkéje.

A kocsit Debrecenben újították fel, bár látszik egy '92-es, még a Füzesi főműhelyben végzett nagyjavítás nyoma is.

A vezetőfülke felső része a tetőautomata karjával, illetve a sínfék húzantyújával.

A 3701-as vezetőfülkéje.

És végül, egy pillantás a tetőn levő ellenállásmezőre.

Folytatás: 5005, 5965, BLVV 1...


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
   
Villamosok.Hu