A Gyermekvasút Napja, 2010. április 10.
Csúcsforgalom és tolatáshegyek Csillebércen

Click here for the English version / Hier geht's zur deutschsprachigen Version

A gazdasági válság egyik mellékhatása, hogy újból felfedeztem magamnak az Úttö... Gyermekvasutat: ugyan jó dolog messzire utazni, de ha nem futja rá, egy nagyon klassz kis vasút pöfög fenn a város felett, ide mindig el lehet kirándulni - újra és újra...

A "mindennapi" Gyermekvasút jó dolog, hiszen egyesíti magában a természetben levés és a vasútnézegetés örömeit. Igazából csak most jöttem rá, milyen régen nem kirándultam már a Budai-hegységben! Anno a Szabadság- és Hárshegy oldalának erdeiben töltöttük gyerekkori hétvégéink felét, úgyhogy otthonos érzés volt nem odafigyelni a turistajelzésekre, ahogy megpróbáltam a sínek közelében maradni - ez azonban már a nap második fele volt.

A nap első felét ugyanis Jazzcoollal Csillebérc állomás környékén töltöttük, a vasút napjának örömére felvonuló mindenféle különvonatok fotózásának céljából. Sajnos a napsütés hamar elmúlt (gyakorlatilag még az első vonat érkezése előtt), majd a kinézett fotóhelyet is elkezdték beparkolni az egykori úttörőtábor területére érkező családok, úgyhogy innen továbbáltunk, de a lillafüredi Ganz motorkocsit (balra), és a C50-es által vontatott zöld kocsit (jobbra) még itt örökítettük meg.

A C50-es cseppet sem tipikus jószág errefelé - igazából az Andrássy úton többet láttam már, mint pályán; most viszont nagyon mokány módon berregett el előttünk a kis gördülő varrógép, 1902-es, Alföldi Első Gazdasági Vasút eredetű kocsiját húzva.

A nap fő eseménye mégsem a síntraktor volt, hanem a leghosszabb vonat, amit valaha láttam itt. A gőzös a nyolc kocsi előtt inkább csak jelzésértékű volt, legalábbis úgy vélem élményeim alapján, amikoris az egykocsis nosztalgiavonatot is csak olyan lassan tudta felvontatni Hárshegyre, hogy egy erdei futó kielőzte :)

A vonat hosszabb volt, mint az állomás, ezért extra mennyiségű vasutas nyüzsgött körülötte. Jelentős mennyiségű leszálló utas is volt, a menetrendnek pedig már ekkor búcsút lehetett inteni. Ez persze itt mellékes volt, mert Jazzel végig azon örömködtünk, hogy milyen marha jól néz ki ez a méretes vonat!

Tulajdonképpen ekkor haza is indultunk volna, de elcsíptük a vasutasok beszélgetéséből, hogy valahol arrébb szétválasztják a szerelvényt, és visszajönnek vele, úgyhogy maradtunk. Mivel a fényviszonyok nem voltak ideálisak, én bőszen videózgatni kezdtem a forgalmat (kamera híján a fényképezőgéppel).

Egy ideig a normál vonatok keresztje volt a legérdekesebb látnivaló (balra), aztán egyszercsak visszacsorgott a gőzös a nosztalgiakocsikkal. Lecsatolták, és elcsühögött Széchenyi-hegyre vizet vételezni.

Közben visszaérkezett Hűvösvölgyből a Ganz-motor is a piros kocsival (ez csak nekem volt fura összeállítás?). Őt is megörökítgettem.

Jött egy "sima" vonat is, aznap a második legrövidebb. Szemben meg egyszercsak megjelent egy másik dízel a hosszú vonat maradék kocsijaival.

No, ez volt az a pillanat, amikor rögtön a holnapi menetrend is elverődött... és amikor elkezdett nagyonnagyonnagyon tetszeni az, hogy ottragadtam az állomáson (eredetileg tovább akartam volna menni Virágvölgy felé, aztán amikor láttam a hosszú különvonat kvázi-felét, visszafordultam). Sajnos nem jegyzeteltem a pontos mozgásokat (mivel úgyse értek hozzá), de először az történt, hogy a kvázi-félvonat rázárt a nosztalgiakocsikra (balra), és áttolta azokat a Széchenyi-hegy felőli kijáratra, szabaddá téve az utat a menetrend szerinti vonatnak Hűvösvölgy felé (jobbra).

Ezután visszatolatott, és pár kocsit a nyílt pályán hagyva átment a nosztalgia kocsik elé. Közben visszajött a motorkocsi Széchenyi-hegy felől - ő is csak tili-toli után tudott áthaladni az állomáson. A műsor végét az jelentette, hogy a dízel visszament a Hűvösvölgy felőli végre, majd befutott a gőzös is, mely a szerelvény élére állt. Így indultak el végül.

Amennyire tudtam, videóztam a mozgásokat, rohadt nagy vigyorral az arcomon. Én nem is tudtam, hogy az ilyesmi ennyire tetszik nekem :) A fentebbi videó a tolatási kampány méretéhez illő epikus bevezetőt is kapott - az angol feliratok külföldi ismerőseim kedvéért kerültek rá a filmecskékre; akit zavar, körülbelül 00:30-nál kezdődik a tulajdonképpeni történés.

A nap második leghosszabb vonatja előről és hátulról. Nem tudom, hova tűnt az az egy plusz kocsi a reggelihez képest, és azt se, hogy vajon a többi állomáson mi történt aznap, de ott se lehetett egyszerű az élet.

Gyalogoltam egy sort az erdőben, majd vonatra szálltam, azt gondolva, ma már úgysem látok semmi érdekeset. Hát tévedtem!

A hárshegyi alagútnál mindenféle programok voltak, ezek viszont lefogták a forgalmat. Hogy ne dőljön fel teljesen a vonal, a vonatunkat Hárshegyen visszafordították, megígérve, hogy majd valamikor minket is elvisz valami Hűvösvölgybe.

Valóban jó ideig nem volt még mozgás, aztán megjelent a Ganz. Ahogy elnéztem, az itt szolgáló gyermekvasutasok élvezték a szokásostól eltérő üzemet, de ez az utasokra is igaz volt.

Végül megjött a mi vonatunk is, bár csak állóhely jutott a középperonon. Viszont az alagútban még lobogtak az említett programhoz (alagúti séta) tartozó fáklyák, ami hangulatossá tette az áthaladást. Hűvösvölgyben aztán nem bírt elindulni a 61-es villamos a végállomásról, ami normál esetben izgalmas fotótémának minősült volna, de nem egy ilyen jó kis vasutazgatás után, úgyhogy arról nem készült kép :)

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez