Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Bécs - a Tramwaytag apropóján II.

Előző oldal

De térjünk vissza a 43-as vonalhoz! Ezen manapság ULF-ok közlekednek, csak csúcsidei sűrítéskor fordulnak elő E1+c4 szerelvények. A modern alacsonypadlós csúcsvillamos fölött az egykori Stadtbahn megállóhídján egy csupa alcsonypadlósból (T típus) álló U6 szerelvény áll.

A budapesti fülnek kellemes hangzású 43-as viszonylat a zöldbe visz ki, a végállomás előtt egy szőlőhegy előtt elhaladva, ez remek fotótéma. A kép jobb szélén a piros autó mögött éppen NZA fényképez, aki annyira igyekezett jó megfigyelőhelyet találni, hogy elég sok képembe belógott :)

Ez itt a bécsi villamoshálózat legnagyobb emelkedésű része, a 10-es és 44-es végállomási hurkokvágányának egy része, mely 68 ezrelékes.

És egy kis technológia: a bécsi váltók nem segédvezetékes állításúak, mint nálunk, hanem a járművek induktívan jelzik a vágányok között levő érzékelőknek, hogy merre akarnak menni. A menetrend szerinti viszonylaton közlekedő villamos és a hálózat elektronikus rendszere automatikusan "tudja", hogy merre kell mennie (a villamos azonosítja magát, azaz a viszonylatot), de egy kapcsolóval is lehet vezérelni a vezetőfülkéből. Ez a felfestett sárga háromszög arra figyelmezeti a vezetőt, hogy nemsokára váltóérzékelő következik, tessék kapcsolni...

... a sárga csíknál pedig meg is történik az adatátvitel, a váltó átáll.

A Wiener Linien (a hely BKV) szakemberei hosszú ideig tanulmányozták a lehetőségeket, hogy milyen módon lehet egy járműkövető rendszert kialakítani, és végül arra a megállapításra jutottak, hogy a GPS használata nem megoldható. Ehelyett mikrohullámú, infravörös és egyéb úton figyelik, hogy merre jár egy kocsi/szerelvény. A képen a görgőkre felfüggesztett két kábel egyfajta antenna, a villamos rádiójának jeleit fogja, és küldi a központba, ahol a számítógép össze tudja hasonlítani a helyzetét a menetrendben leírtakkal. Az egyre több megállóban megtalálható vizuális utastájékoztató rendszer ez alapján tudja kiírni, hogy hány perc múlva érkezik a villamos.

De szakadjunk el a technikától: 10-es villamos, háttérben a Schönbrunn-i kastélypark legmagasabb pontján álló Gloriette-tel.

Ugyaninnen hegynek felfele fotózva megállapíthatjuk, hogy ez se egy lapos szakasz...

E2 és E1 a Hietzing-i végállomáson.

A 60-as villamos is egy olyan vonal, amely teljesen elkerülte a figyelmemet eddig. Egy része eredetileg egyvágányú gőzvasút (gőztramway) volt, melyet később villamosítottak, majd kétvágányúsítottak.

A külső szakaszon nagyon szép felvételeket lehet arról csinálni, hogy milyen harmonikusan beilleszkedhet a kertvárosi tájba egy villamosvonal.

A pályát egyébként egy évvel korábban újították fel, így különösen példás állapotban volt!

A Rodaun-i végállomáson végre elvesztett síneket is találtunk, a 360-as (vagy 260-as?) járat egykori végállomását, melyet ma buszok használnak.

A már nem létező vágánykapcsolat. Itt régen egy járműjavító műhely is volt, mely a hetvenes évekig igényelte az összeköttetést.

A végállomási hurokvágány "pesterzsébeti" jellegű, földszintes-egy emeletes házak mellett fut szélső fekvésben. És ami érdekes: pár száz méter erejéig ki is megy a városból!

Ez a szerelvény éppen visszatér Bécsbe, én pedig ezzel a képpel befejezem az oldalt. Bár a bécsi villamosbarátok sötéten látják szeretett piros-fehér járműveik jövőjét, az osztrák főváros még mindig egy igazi "villamosfőváros", ahová érdemes ellátogatni!


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra