Bár 2004-ben már rendeztünk Ícével egy villamos túrát Svájcban, nagy érdeklődésünkre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy "csapatunk" még egyet a német nyelvterületen. Ezúttal czzf50 kísért el bennünket, azaz a vasútmánia (amire eléggé immunis vagyok, legalábbis nem hoz tűzbe a kétszázkilencvenkettedik azonos villanymozdony) kicsit előnybe került a villamosmániával szemben. Sebaj, kompenzáltuk valahogy :)

A Rhein-Neckar vidék (Mannheim-Heidelberg-Ludwigshafen)

Utunk Münchenen keresztül vezetett, de egy darab villamost nem fotóztunk, mert Ícé és czzf50 inkább a pályaudvari peronok legvégén álló már-nem-is-emlékszem-mit fotózták. Sebaj, úgyis álmos voltam, na meg gyűrődött a kusettben való utazástól...

A vonatról Mannheimben szállítunk le. Mivel itt tavaly alaposan körbenéztünk, a hozzánk csatlakozó helybeli villamosbarátokkal úgy döntöttünk, hogy inkább a Mannheim-Weinheim-Heidelberg háromszögben közlekedő OEG vasút tavaly be nem járt szakaszát utazzuk be. Az "előbbi" vasút kifejezés ne tévesszen meg senkit, a cég villamos jellegű járművekkel (lásd kép) közlekedik. A Weinheim és Heidelberg közti szakasz különösen érdekesnek bizonyult, mivel itt jó hosszan egyvágányos szakaszok voltak, kitérős állomásokkal, melyek épületein látszott, hogy ez a vonal valódi vasútként épült anno. Mivel időnk nem nagyon volt, nem fotóztunk, de megállapítottuk, hogy ide vissza kell még jönnünk!

Szóval folytassuk inkább Heidelbergben. Ez egy rendkívül hangulatos város, és ez a "lomb-alagútban" közlekedő villamosos se rossz fotótéma!

Ottjártunkkor a 3-as vonal el volt vágva a hálózat többi részétől. Bergfriedhof megállónál véget ért a vonal befelé, olyannyira, hogy az itt levő kocsik (karbantartási lehetőség nélkül) el voltak zárva a többi vonaltól, és a remiztől.

A vonal jórészt elővárosi környezetben fut, aztán egyszercsak egyvágányú lesz. Ez az út szélén futás, keskeny nyomtávon, függőleges homlokfalú DÜWAG hattengelyesekkel a rég megszűnt Vestische Strassenbahn vonalakra emlékeztetett (ez a cég Északrajna-Veszfália-i települések közt közlekedett hasonló járművekkel - igaz, nem csatolva - mára azonban már csak buszokat üzemeltetnek).

Az egyik '73-es gyártású hattengelyes belseje. A jobboldali ülések alatt volt a távvezérlés doboza, legalábbis az UV-n hallhatóhoz hasonló kontaktorcsattogás hallatszott minden sebesség-változtatáskor. A kocsi túlsó felén a fehér fal a használt vezetőfülkét választja el az utastértől...

... míg a csatolt oldali, forgalomban nem használt vezetőállások megmaradtak nyitottnak. Érdemes megnézni a műszerpultot fedő ráhúzható rólót, ez szinte teljesen olyan, mint ami anno az UV-n volt.

És ugorjunk: Heidelbergből hirtelen Ludwigshafen közepében termettünk az S-Bahnnal. Itt éppen a helyi közlekedési vállalat, a VBL egyik legújabb beszerzése, egy Rhein-Neckar VarioBahn (NGT6) közeledik a Berlinerplatz-i megállóhoz. Személy szerint nekem a színe nem tetszett, de azért ezek jó kis járgányok! A képen nem nagyon látszik, de a LED-mátrix megoldású utastájékoztatók átlagosan két percenként újraindultak, azaz gyakorlatileg semmi értelmeset nem mutattak...

Ez a tér egyébként a tavalyi állapothoz képest alapos átépítés alatt állt. Itt éppen a 155-ös pályaszámú, 1971-es DÜWAG nyolctengelyes bújik át egy frissen zsaluzott beton-valami alatt. Jópofa a "kisföldalattisan" dupla lámpája...

Aki Ludwigshafenbe megy, semmiképpen se hagyja ki a Friesenheim-i kanyart. Ezen a helyen a kétvágányú vonalak egy picit "összehúzódnak", és úgy veszik be ez a hihetetlen, 15 méter sugarú ívet. Ami meglepő: nem csak régi DÜWAG hattengelyesek, hanem a DUEWAG (névváltoztatás volt, kéremszépen) "kocka" alacsonypadlósa, a 6MGT  is lazán beveszi a kanyart.

Alapvetően persze egy dolog miatt jöttünk ide: utazni akartunk a Rhein-Haardt Bahn (RHB) 12-tengelyes "gömbölyű" DÜWAG-jával. A még üzemben levő két ilyen kocsi 1967-ben épült, és igazi ritkaság, hiszen ekkora egyterű villamost még évtizedekig nem gyártott utánuk senki. Sajnos azonban nem sikerült azonnal elkapnunk a csak napi pár menetet megtevő "óriáshernyót": először egy hattengelyes motorkocsi jött egy (szintén ritkaságnak számító) hattengelyes pótkocsival, majd egy modern 8MGT alacsonypadlós. Csalódottságunkban a Bad Dürkheim-i RHB remizben álló kocsikat fotózgattuk. A fenti képen a középső orrhoz tartozik egy 12 tengelyes kocsi, a többi hattengelyes jármű, pótkocsival.

A remizben kaptunk egy tippet: odafele menet ugyanis elment mellettünk az egyik 12 tengelyes, erről kiderült, hogy nem fog Ludwigshafenben éjszakázni, hanem még visszatér. Nosza, felpattantunk egy visszafele menő szerelvényre, hogy valahol a vonalon félúton elkapjuk a remizbe tartó 12 tengelyest. Mit mondjak, volt némi izgalom, és sajnos az addig nyönyörűen sütő Nap is elbújt a felhők mögé, de azért egyszercsak megjelent a 38 méter hosszú óriás-DÜWAG! Igen, az ott egyetlen egy villamoskocsi, összesen két hajtott forgóvázzal, és mégis 80 km/h körüli tempóval döngetve.

Természetesen felszálltunk rá, és örvendezénk vala. Nézzük csak ezt a képet: a mai alacsonypadlós járműveknél látunk ilyet, hogy ennyivel előttünk van a kocsi eleje ívben, na de ez egy 37 éves járgány!

További különlegesség, hogy a hatalmas belső tér tolóajtókkal szakaszokra van osztva. Micsoda egy jármű; nem véletlenül becézték a "villamosok királynőjének", amikor szolgálatba állt!

Bad Dürkheim, vasút- és egyben végállomás. Hihetetlen volt, ahogy a hurokban végighullámzott a tuja - úgy érzem, mázlink volt, hogy elcsíptük (tavaly csak láttuk, nem utazhattunk vele, és az interneten sem kecsegtettek sok jóval, többenis állították, hogy nem fogjuk üzemben látni ezt a ritkaságot)!

Ezután vonattal tértünk vissza Mannheimbe, ahonnan - a változatosság kedvéért - szintén vonattal mentünk tovább. Izgalmas volt ez az első nap!

Folytatás: Frankfurt am Main és Erfurt