Előszó - ami ritkán van, de most indokoltan

2002-ben is megrendezésre került a budaörsi repülőnap, és én, ahogy 15 éve mindig (amikor van), kimentem rá. Sajnos idén még a tavalyinál is kevésbé örültem annak, amit láttam, ugyanis nem sokat láttam! A "program" több, mint felét a sétarepülések töltötték ki, a maradék időben pedig az a pár attrakció, amit az ember egy ilyen rendezvényen vár, ismétlődött csak. Ehhez még hozzájárult a rendkívül hideg és szeles idő, melyről a rendezők természetesen nem tehetnek, és a tesze-tosza bejutás, amiről viszont igen (lazán túl lehetett menni a parkolóba behajtás helyén, nem volt kitáblázva, az egyik rendező pont útban lézengett (a környéket nézegette) úgy, hogy nem tudtunk beljebbmenni a parkolóba, stb).

Persze igazából az szomorított el, hogy már nyíltan is arról beszélt mindenki (beleértve a TV2 hiradójának beszámolóját is), hogy a budaörsi repülőtérnek vége, be fogják zárni, és a területet eladják vállalkozóknak. Erről a dologról megvan a saját véleményem, melynek legenyhébb verziója is az, hogy szégyellje magát mindenki, aki résztvett egy kiépített, nagyméretű hangárokkal és pályafényekkel ellátott, stratégiailag (Budapest közelsége) és megközelíthetőségileg (vasút, villamos, busz, vonat, autópálya - a legtöbb repterünk ehhez képest nagyon le van maradva) egyaránt kíváló adottságokkal rendelkező olyan repülőtér elkótyavetyélésében, mely egyben történelmünk része is 1937 óta (nemzetközi repülőtér, MHS kiképzőhely, a műrepülő világbajnokság színhelye, a Repülőgépes Növényvédő Állomás, a későbbi Repülőgépes Szolgálat bázisa). Azt már nem mondom, hogy helyi akarattal és némi pénzből akár a pályát is meg lehetett volna hosszabbítani a Kőérberki út túloldallára, az út kis módosításával, és akár le is lehetett volna betonozni, ezzel egy igazi kis- és business gépes centrumot létrehozva. Csak Magyarország olyan gazdag, hogy bejáratott (Budaörs, Kalocsa), vagy egyenesen kimondottan komoly méretű betonozott pályával és létesítményekkel rendelkező repülőtereket (Tököl, Kunmadaras, Kiskunlacháza, Mezőkövesd) ilyen arcátlan módon elvesztegessen!

De térjünk vissza június 2-ához!

Elnézést az előbbi kirohanásért, de ha Budaörs valóban megszűnik (márpedig ez a folyamat már elkezdődött: az egyik pályát megkurtították, a másikat pedig le is zárták a forgalom elől), olyan mértékű beruházásra lesz majd szükség, amelyre a magyar sportrepülésnek sose lesz pénze (igen, annak a sportrepülésnek, mely mások mellett Besenyei Pétereket, Daka Olgákat és Veres Zoltánokat adott az országnak)! Egy reptér sokkal több, mint egy nagy, üres mező, Budaörs pedig még több volt ennél.

Eme gondolatok után talán nem csoda, ha a program laposságában és szervezetlenségében is hely agonizálásának jeleit véltem felfedezni. Pedig a műsor prospektusa jól megcsinált, profi színes füzetke volt, öröm volt lapozgatni, tehát a csomagolással nem sok baj volt! De a valóságról inkább beszéljenek a képek helyettem!

A nyitóképet a Gold Timer Alapítvány közelmúltban felújított, majd "Kármán Tódor" névre keresztelt Li-2-ese, és két kísérő Zlin-50-es jelentette. Három gyönyörű és klasszikus gép!

Nagyon szépen repültek, repüléstörténetünk szebb korszakait felidézve...

A két kis Zlin jelenléte persze "titokban" szomorú volt, hiszen a normál esetben három géppel repülő Aerotriga csapatnak csak ez a két gépe tudott résztvenni a programban...

A Li-2 "Teve" sokakat meglepett meredeknek tűnő emelkedésével és fordulásával. (Itt még csak éppen elkezdenek belemenni a fordulóba)

Természetesen a szintén Gold Timer tulajdon Po-2 is repült, még ha a nagy szél miatt némileg másképp is, mint általában.

A szél akkora volt, hogy pulloverben fáztam! Ráadásul befújt engem is a kordon mögé :) A képen Besenyei Péter gépe. A világbajnok programja meglepően "katolikus", azaz óvatos volt, a szél miatt nem volt helye a földközeli bravúroknak!

A program sztárja két II. világháború környéki amerikai csillagmotoros lett volna: egy Chance Vought F4 "Corsair" és egy T-28 "Trojan". Az előbbinek sajnos tönkrement a motorja, így nem tudott eljönni, de a szintén Red Bull által szponzorált második, a veterán haditengerészeti kiképzőgép itt volt!

Elég látványos masina volt: nagy, nehéz, erős.

Ezzel együtt inkább csak kora miatt volt érdekes, mint repülése miatt. Nem mondom, motorerő van a masinában, de hanyatt nem tudott vágni...

Veres Zoli viszont igen! Az utóbbi időben mintha megtáltosodott volna (persze addig is jó volt!); valahogy ráérzett valami újra a tavaly kötött osztályú motoros műrepülő VB kapcsán: szebben és pontosabban repülte a gépét pár hete Debrecenben, és most itt is, mint korábban valaha (őt is már több, mint egy évtizede figyelem, tehát lehet, hogy van valami a kinyilatkoztatásnak tűnő véleménynek)! Ez persze a fentebbi képen nem látszik :)

Ilyen a Szuhoj-26-os, amikor épp nem égi búgócsigát játszik. Már nem sokáig láthatjuk Zolit ezzel a géppel, hiszen itt van az új masinája!

Folytatás: léggömbvadászat, Aerotriga, Mi-2