Halle: eső és kanyargás

Click here for the English version / Hier geht's zur deutschsprachigen Version

Látogatásom előtt nem sokat tudtam a hallei villamosokról, azon túl, hogy szeretik magukat az interneten a "legrégebbi német villamoshálózatnak" nevezni, ami szerintem maximum részben igaz csak. Mert hát nem az 1891-ben megindult elektromos üzemhez köthető a legöregebb vonal/város titulus, hiszen az az 1881-es berlin-lichterfeldei vonalé, ami a világ hivatalosan elsőnek tartott villamosa - azért írom így, mert a szentpéterváriak szerint nekik már 1880-ban is volt egy időszakos villamosvonaluk. Nem is a legöregebb ma is üzemelő vonal, hiszen az 1884-ben megindult Frankfurt am Main - Offenbach helyiérdekű egy részén ma is közlekedik a frankfurti 16-os villamos (az offenbachi szakaszt 1996-ban becsukták, azóta a város határán végződik a vonal). Az pedig budapesti szemmel is vicces, amikor az első európai városi villamoshálózatnak titulálják a halleit, hiszen 1891-ben nálunk már járt az Egyetem tér - Orczy tér (1889. július 30.) és a Lánchíd - Hősök tere járat (1889. szeptember 10.), a Nagykörúton - részben a méteres nyomtávú kísérleti vonal helyén, de már normál nyomtávon, részben meghosszabbított útvonalon - a Nyugati és az Üllői út közt közlekedtek a villamosok (1890. augusztus 7-tól), és megindult a forgalom a Nagykörút és a Városliget közt a Király utcában is (1891. július 22.). Mivel ezen vonalak közt volt összeköttetés több helyen is, a budapesti minden szempontból városi villamoshálózat volt - a hallei ettől egyben különbözött: az ottani városi elöljáróság nem ellenezte a felsővezeték kiépítését, ezért ott alsóvezeték helyett már 1891-ben is ilyet használtak (csak nem a ma használt csúszólapos áramszedővel, hanem rúdáramszedővel). Azt viszont hozzá kell tenni, hogy részben Halle is kitérő megoldásra kényszerült: a helyi egyetem attól tartott, hogy a felsővezeték megzavarja a műszereiket, ezért egyes szakaszokon akkumulátorról hajtották a kocsikat.

Ezzel együtt 1891 tényleg nagyon korainak számít a villamosüzemek közt (még egy ok, hogy büszkék legyünk a mi 125. évfordulónkra), de ami fontosabb a múltnál, hogy a hallei üzem él és virul: a 233 ezres város 75 kilométeres hálózatot üzemeltet, amit több mint fele akkora, mint a budapesti! Ebben persze benne van a 25 kilométeres Halle - Ammendorf - Marseburg - Leuna - Bad Dürrenberg helyiérdekű vonal, de így is komoly a hálózat. Ráadásul nem is egyszerű csillagpontos az alaprajz, hanem tényleg hálózat: a városon belül a legtöbb helyre több útvonalon is el lehet jutni.

Nagyon nem volt szerencsém az időjárással: szürkeség és özönvízszerű eső fogadott, és bár a helyiek nem tűntek fázósnak, én azért örültem, hogy hoztam magammal dzsekit. Szóval amikor ezeket a képeket nézzük, próbáljuk ismételgetni magunkban, hogy augusztus második felében járunk, Magyarországon ekkor 30-37 fok volt :) De vissza a villamosokhoz: a képeken az MGT6D típust látjuk: 1992 és 2001 közt hatvan darabot vásároltak ebből a 70%-os alacsonypadlójú DUEWAG jószágból, aminek testvéreivel eléggé meg lett szórva Németország a kilencvenes években. Az is látszik, hogy méteres nyomtávon futnak.

A másik alacsonypadlós típus a Bombardier MGT-K (más néven NGT6DE). Ez egy újabb fejlesztésű, "utánfutós" típus: az egyik kocsirész alatt két futómű van, a másik alatt csak egy. Futásra nem tűnt rossznak, de a belső tere annyira megdöbbentett, hogy elfelejtettem lefotózni. Itt van egy külső link, reményeim szerint látszik, mi volt a bajom vele. Biztos nem véletlen, hogy kettesével közlekedtetik őket, úgy már összejöhet az értelmes befogadóképesség :-/ A helyszín a Marktplatz, azaz piactér, a város központja. A jobb oldali kép bal szélén a jelenlegi városháza látható, ami előtt van egy csonkavágány, ahonnan a városnéző- és a különjáratok indulhatnak - például esküvő után a friss házasok akár tujával is elindulhatnak a lakodalomba :)

A piactérre vezető útvonalak teljesen elbűvöltek: igazi kanyargós, régimódi utcák, ahol valahogy máig sikerült megmaradnia a villamosnak. Pedig némelyik ház elég régi, a bal oldali képen középtájt látható sárga homlokzaton például kőtábla tanúskodott arról, hogy 1545-ben ott szállt meg Luther Márton. Egyébként mondják, hogy Halle volt az a kelet-német város, amit a legkevésbé bombáztak szét a második világháborúban, és ez érződött is: egy valódi, gazdag német óvárost találtam, nem a szokásos NDK-s elemekkel befoltozott romkertet, mint a kevésbé szerencsés Odera-parti Fankfurtban, Cottbusban vagy éppen Drezdában.

Azért helyenként itt is voltak foghíjak, de aki járt Drezdában a nyolcvanas években, az tudja értékelni a különbséget.

Egy kanyargós óvárosi utcát csak az tehet izgalmasabbá, ha villamos is kanyarog benne. Talán nem lisszaboni szintű a kígyózás, de azért nem bírtam kihagyni, hogy videózzak is egy kicsit.

Balra: Alter Markt, jobbra: Rannischer Platz, egy hármas Tatra szerelvénnyel, vagy ahogy ők nevezik, Grosszuggal ("nagyszerelvény").

A Beesener Straßéban valami közműfelújítás zajlott, a fél útpálya le volt zárva. A villamosok is egyetlen vágányon jártak...

... két kúszóváltó segítségével. Jó, hogy most már nem kell leírnom, hogy "bárcsak nekünk is lenne ilyenünk", mert hát van :)

A város és a villamos kapcsolatában volt valami, ami Brnóra emlékeztetett, és a Rannischer Platz ezek közül is kiemelkedett, különösen akkor, ha épp gömbölyű Tatra jött. Talán az emelkedőben levő elágazás, a sok vágánykapcsolat, és a régi, de kopott házak együttesen...

Egy kis vegyesfelvágott.

MGT6D kívül és belül. Érdemes megnézni a csuklóalagútban levő hálózati térképet, ahol mindig világított a következő megálló. Ezen felül volt kijelző és bemondás is.

A Tatra "nagyszerelvényeket" kimondottan az NDK-nak fejlesztette ki a ČKD, először Drezdának: a szász fővárosnak szüksége lett volna minél nagyobb befogadóképességű szerelvényekre, de a Tatrák túl nagyok és túl nehezek voltak, ráadásul sokat fogyasztottak. Az eredeti T3-as két és fél méteres szélességéből harminc centit levéve jött létre a T4D típus, de három motorkocsit még mindig nem bírt el a betáp, így a harmadik kocsi hajtás nélküli pótkocsi lett. A "Grosszug" tehát alapvetően motor + motor + pót felállást jelent. Ma már csak modernizált hajtásrendszerű (szaggatós) kocsik üzemelnek Halléban, ezek jelzése T4D-C, illetve B4D-C. Ezen felül közlekednek még csatolt vonatok is, motor + motor összeállításban. NDK-s szinten létezett még a "miniszerelvény" is, ami motor + pót Tatrát jelentett - Csehszlovákiában a bevett üzemeltetési forma a szóló vagy csatolt motorkocsi, ők pótkocsit nem használnak. Néhány kelet-német város - konkrétan Schwerin és Chemnitz (akkori nevén Karl-Marx-Stadt) - az eredeti szélességű Tatrákat is tudta üzemeltetni, de pótkocsit ők is vásároltak (T3D és B3D). Összességében az NDK 2000 fölötti számú Tatra motor-, és 900 körüli pótkocsit vásárolt, ami persze nem sok a Szovjetuniónak szállított mennyiséghez képest, de azért elég combos szám. Emellett persze a Tatrákat néha csak "Dubček bosszújának" nevezték, a rendszerváltás után pedig amit nem dobtak ki, azt alaposan nagygenerálozták - részben azért, hogy munkát adjanak a helyi cégeknek, részben azért, mert a kocsik nem feleltek meg a nyugatról importált szabványoknak és elvárásoknak.

A fentebbi két kép a "Boldog jövő" nevű végállomáson (Frohe Zukunft) készült - mielőtt valaki megkérdezi: a városrész egy régi bányáról kapta a nevét. Jobbra egy T4D-C motorkocsi belseje.

És lássunk pótkocsit is - bár túl sok néznivaló nincs rajta :)

Videó a nagyszerelvényekről. A motorkocsi belsejében készített snitten hallható, hogy ugyanúgy vezették, mint a gyorsítóműves Tatrákat: teljesen felpörgetik, kiejtik, megint felpörgetik, megint kiejtik. Sajnos nem figyeltem meg, hogy mindegyik így ment-e, de szaggatók esetében nem igazán indokolt ez a fajta "reszelés".

Az Am Steintor megállóhely környéke ismételten paradicsom a villamosmániásoknak: három kétvágányos deltaelágazás van "sorbakapcsolva", és mindig jön valami valamelyik irányból!

Nem gondolom, hogy túl sokan végig fogják nézni ezt a videót, de néha ilyet is kell csinálni: csak ülök, és videózom az ablak előtt elsuhanó utcaképet. A volt NDK-ra erősen jellemző, hogy egyik pillanatról a másikra átváltozik a házak állapota, normálisról romosra, "gettóból" polgárira, és itt is láttam ilyet. Az kimondottan tetszett, hogy a hangosbemondás nem csak a megállókra vonatkozó információkat mondta be. A Südstadt végállomáshoz tartozó kétvágányos hurokvágány pedig tényleg durván nagy a szokásoshoz - és az indokolthoz - képest :)

A végén még két kép az Am Steintor környékéről. Halle határozottan érdekes helynek tűnt, és messze nem csak közlekedésmániásként, úgyhogy szívesen visszajönnék ide!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez