Budapesti életképek I.

Azt hiszem, a megszállottságnak több fokozata van: az elsőben valaki még csak a különleges eseményeket figyeli: elmegy rájuk, lefényképezi őket; a másodikban viszont már minden apropó nélkül is foglalkozik velük, például az utcán sétálva egyszercsak fényképezőgépet ránt elő, és a járókelők legnagyobb döbbenetére lefényképezi a megállóban álló villamost vagy buszt. Utána persze, mintha mi sem történt volna, továbbmegy, az eset tanúi pedig még percekig keresik azt a valamit, amit az illető megörökített. Van aki le is száll, mert "biztos füstöl valahol, azt fényképezte". Na, újabban néha én is átesem a második kategóriába.

A hosszú bevezető után azért lassan csak a lényegre kell térnem: az itt látható képek módjával tekinthetők különlegesnek; inkább csak mindennapi pillanatok, életképek.

Hogy rögtön meghazudtoljam magam: ez a mindennapi pillanat nem fog megismétlődni a közeljövőben: a kép a 23-as villamos utolsó üzemnapján készült, 2000. december 14-én. A kompozíció címe: "Esőisten siratja a 23-as villamost" - egyébiránt Csufi, azaz a 3750-es látható rajta.

Ugyanő szemből.

Az utolsó nap másik igáslova a 1309 volt.

A sínek a végelenben találkoznak...

... aztán megjelenik vala Csufi - a Ferencváros remizbe vezető vágányok fedezőjelzője pedig kivételesen jól működik :)

Piszok hideg volt, ezerrel rohantunk, nehogy lemaradjunk róla, így most már azt is tudom, milyen felvételeket lehet futás közben csinálni. Ilyeneket.

Egy nappal később már a Vágóhídig járt az 1-es... de ez a kép nem akkor készült, mert lusta voltam korán felkelni csak emiatt :)

A vonal hosszabbítása az első napokban tönkretette a követési időközöket: 35 percet vártam a következő villamosra, miután nagyvonalúan (és balgán) elengedtem azt, amivel jöttem! Miközben csendben átmentem mirelittbe, készítettem ezt a felvételt arról, milyen kilátást fog eltakarni a gyors ütemben épülő új Nemzeti Színház. A hideg ellenére verőfényes reggel volt, olyannyira, hogy a fényképezőgépem fényerősségmérője meg is zavarodott, lásd a kép minőségét.

A kép nézegetése közben jöttem rá, hogy a "Vágóhíd" elnevezés miért találó: menne a villamos fel a hídra, erre elvágják az útját. Remélem ez a csonkavágány nemsokára eltűnik, és a helyén Budára fognak átvágtatni a villamosok.

Természetesen a második verzió az igaz (részben:), a 17-es vonalon műszaki hibával leállt kocsikat a ferencvárosi remiz újabban nem Mukikkal vontattatja el, hanem KCSV7-esekkel. Ennek egyik oka persze az lehet, hogy egy Muki nem biztos, hogy elbírna egy egész csuklós villamost, kettővel operálni pedig macerás. Ezen a képen mindenesetre legalább nyilvánvaló, ki vontat kit...

... míg itt nem teljesen: amikor a 7-es busz ablakából megláttam a Keleti pályaudvar elé beforduló furcsa szerelvényt, azt hittem, a Muki tolja át valamelyik másik üzemegységbe a 3895-ös UV-t...

... de aztán az UV hirtelen nekilódult (pont mire odaértem volna!), és elszáguldott. Ennyit sikerült elkapnom belőle.

A Muki bezzeg ott maradt a tér közepén, és még negyed óra múlva is ott volt!

Ha már erre jártam, lefényképeztem a Festetics utcában álló 24-eseket is. A képen jól láthatók a KCSV (bal oldal) és ICS (jobb oldal) közti különbségek. Meg az, hogy milyen áldatlan állapotban van ez az egész utca :-/

Ez a kép inkább csendélet, mint életkép, és mellesleg nem is sok látszik belőle, de ha elmagyarázom, hogy az Ida utca és a Hermina út kereszteződésében készült, akkor világosabb, mi a furcsasága. A Hermina úton ugyanis troli közlekedik, de az Ida utcában nem, itt mégis jól láthatóan (?) két trolivezeték keresztezi egymást. Valamikor ezer éve, a Hungária körút átépítésekor volt itt troliforduló, manapság nem tudom, mire használják. Vélhetően semmire.

Ez az Ida és Ilka utca sarka. Hahh, felsővezetékek, felsővezetékek, én meg miért pont ilyen időben akarok ilyet fényképezni...

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez