Berlin környéki villamosvasutak: Schöneiche és Woltersdorf 2018 szeptemberében

2018 nyarán zavarni kezdett, hogy 2015 óta nem jártam a német fővárosban, így augusztusban kiugrottam oda különösebb apropó nélkül, csak úgy turistáskodni. Néhány héttel később aztán Intersziti megkérdezte, hogy nem érdekelne-e a nemsokára megrendezésre kerülő Innotrans közlekedési szakkiállítás. Mivel érdekelt, szeptemberben újból Berlinben találtam magam. A program szervezése most közlekedésbarátabb volt, így meglátogattunk két Berlin melletti villamosüzemet is: a schöneicheit és a woltersdorfit (Strausberg most kimaradt).

Ha valaki esetleg nem olvasta volna korábbi beszámolóimat (lásd itt és itt), pár szóban bemutatnám a két viszonylatot. Mindkettő a berlini városhatár közeléből, egy S-Bahn megállótól indul, majd átmegy egy erdőn, hogy feltárja a vonalat üzemeltető településeket. Az egyik villamos Friedrichshagenből startolva Schöneichén át éri el Rüdersdorfot (14,1 km), a másik pedig Rahnsdorfot és Woltersdorfot köti össze (5,6 km hosszban). Bár egyik sem áll (vágány)kapcsolatban a berlini villamossal, mindkettő tagja a berlin-brandenburgi közlekedési szövetségnek.

Schöneiche-Rüdersdorf

Berlin Tram 88 netzplan.png
Von MyName (Broadway Berlin) - Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0, Link

Ezúttal egy konkrét jármű miatt sodort bennünket ide a szél: ezekben a hetekben próbajáratozott itt a finn Transtech (a cég ma már a Škoda Transportation része) Helsinki számára épített alacsonypadlós villamosának egyik prototípusa. Bár konkrétan nem lehetett tudni, melyik napon mikor hagyja el a kocsiszínt, nagyon reméltük, hogy elkapjuk.

A "belső" (Berlin felőli) végállomáson, Friedrichshagennél egy szép DÜWAG GT6-os (1973, ex- Heidelberg 237) fogadott bennünket.

Ezeket a "gömbölyű" DÜWAG-okat az ötvenes évek második felétől a hetvenes évekig gyártották, belső terük a kisebb felújítások ellenére a régi szép időket idézi. Futásjóságot tekintve azóta se építettek ezeknél jobb villamosokat! Ez a kocsi is még mindig halk volt és simán futott, annak ellenére, hogy elmúlt 45 éves - csak a fűtés ventilátora volt kicsit csapágyas.

A vonal alacsonypadlós kiszolgálásáról Tatra KTNF6-osok gondoskodtak, melyeket a kilencvenes évek közepén eredeti lakóhelyük, Cottbus számára alakítottak át KT4D-kből, alacsonypadlós középrész beiktatásával (a képeken az egykori cottbusi 139-es (1987) és 171-es (1990)).

Az egyik villamos vezetőjét megkérdezve hamar kiderült, hogy aznap pont nem fog próbajáratozni a finn kocsi, azonban ahogy elrobogtunk a remiz előtt, láttuk, hogy az udvaron egy öreg tuja tolatgat. Ezt meg kellett néznünk! Eleinte a kerítésen kívülről leskelődtünk, aztán megszólított bennünket az esküvői menetre készülődő jármű vezetője, hogy ha bejelentkezünk a portán, akkor bejöhetünk, csak a csarnokokba nem mehetünk be. Balra: a 2011-ben átalakított, eredetileg 1966-os gyártású A95-ös munka-, illetve a 73-as nosztalgiakocsi - utóbbit egy korábbi kirándulásról ismerhetjük. Jobbra: ez a kis csarnok rejtette a finn csodát.

Ha be nem is mehettünk, legalább az üvegen át megnéztük az Articot, mely Helsinkiben a 402-es pályaszámot viselte, itt pedig az 52-est. Látogatásunk óta egyébként forgalomba állt, és a schöneicheiek azon gondolkodnak, hogy megveszik a második protót is. Jobbra: 1957-es gyártású bochumi GT6-os, síncsiszolóvá alakítva.

Ránézésre bármikor bevethető állapotúnak tűnt a 46-os pályaszámú DÜWAG (1966, ex-Heidelberg 220, őt még láttam eredeti lakóhelyén). Lehet, hogy ő volt a tartalék?

És akkor vessünk pár pillantást a 73-as pályaszámú nosztalgiára is! Ezt a fura kinézetű járművet 1966-ban helyben építették, olyan alkatrészekből, amit éppen találtak. A forgóvázak például egy régebbi négytengelyes alól jöttek, a homlokfal pedig egyértelmű gothai/reko minta alapján készülhetett. Volt egy testvére is, annak Wartburg-lámpái voltak (mint a budapesti Csufinak)!

Ez a leállított KT4DM is cottbusi eredetű (ott és itt is a 21-es számot viselte), csak ő nem kapott alacsonypadlós középrészt. 13 évvel korábban még utaztam ezzel a járgánnyal.

A közelben állt (lásd balra) a tesója, a 22-es pályaszámú, mely a hivatalos festés mellett nem kevés "vad" graffitit is tartalmazott. Jobbra a "94-es munkakocsit", egy régi forgóvázból kialakított hótolót láthatjuk, amit valamelyik rendes villamos elé lehet csatolni, ha ilyesmire van szükség.

A látszat ugyan az, hogy ennél az üzemnél semmit sem dobnak ki, igazából vagy három tucat feleslegessé vált Tatrát, DÜWAG-ot, gothait, rekót és utóbbiakhoz tartozó pótkocsit szétvágtak vagy továbbadtak az elmúlt évtizedekben. Ennek az az oka, hogy ebbe a kis üzembe mindig máshonnét levetett cuccok kerültek, melyek egy része valószínűleg már érkezésekor se volt jó állapotban. Ami viszont értékes, azt megpróbálják így vagy úgy megtartani, például ezt az 1929-ben a Lindner által gyártott favázas négytengelyest (balra), illetve az 1974-ben az üzem saját műhelyében épített, szintén négytengelyes pótkocsit (jobbra).

Balra egy még eredeti heidelbergi festését viselő hattengelyest láthatunk romantikus környezetben. A DÜWAG-ok itteni életútja körülbelül úgy néz ki, hogy többet vettek, kevesebbet használnak, és ha valamelyik elkopik, elő tudnak venni helyette egy másikat :) Az alacsonypadlós(ok?) érkezése valószínűleg az ő eltűnésükhöz fog vezetni, úgyhogy örültem, hogy ismét alkalmam volt fotózni őket. Jobbra a különmenetről visszaérkező nosztalgiakocsit láthatjuk szépséges napsütésben.

A sok állókép után lássunk egy kis mozgót is!

És még két kép az alacsonypadlósok előtti állományról: balra a már látott 28-as Tatra, jobbra pedig az egykori heidelbergi 238-as DÜWAG.

Woltersdorf

Karte Straßenbahn Woltersdorf
NordNordWestOpenStreetMap contributors [CC BY-SA 2.0], via Wikimedia Commons

Egy S-Bahn megállóval arrébb indul útjára a két tó közti kapcsolatot biztosító woltersdorfi zsiliphez vezető normál nyomtávú villamos.

Az előbb látottal ellentétben a woltersdorfi villamos kizárólag kéttengelyesekkel végzi a menetrend szerinti személyszállítást, ami a kocsiszínt egyfajta élő múzeummá változtatja: ugye látjuk az üveg mögött várakozó öreg tujákat? Persze ezek nem mind közlekednek normál forgalomban; a mini üzemnek 3 nosztalgia motor- és 2 nosztalgia pótkocsija van, ami elég vicces ahhoz képest, hogy a normál munkanapi forgalomban csak 2+1 (nem-nosztalgia) kocsi dolgozik. Kíváncsi vagyok, mit fognak az akadálymentesítés érdekében tenni, hiszen 2022-től már itt sem fog megfelelni a törvénynek a magaspadlós szolgáltatás!

Balra: a 19-es munkakocsi 1965-ben Berlin számára épült; 1998-ban került ide. Bár ránézésre ez is gothainak tűnhet, nem az: a schöneweidei vasúti főműhelyben készült, papíron felújításként, innen a "reko" (ú.m. rekonstrukció) becenév. Jobbra viszont már egy valódi gothait látunk a Woltersdorfer Schleuse végállomáson: egy T59-es modellt '60-ból ('78-ban érkezett Dessauból, tehát ő is "levetett gönc").

Mivel elég komolynak ígérkező vihar közeledett (lásd jobbra a fák mögött az ég színét), a Thälmannplatzon kattintottunk kettőt, majd felszálltunk a Rahnsdorf felé induló következő kocsira. Talán érdekes, hogy a 31-es kocsi a kezdeti, T57-es modellhez tartozik, konkrétan '59-ben gyártották Drezda számára. A két modell közti különbségek szerintem mára már eltűntek, én legalábbis nem tudnám megnevezni őket. Egyébként kicsit kiábrándítóak a forgalmi kocsik: az eredetileg kézi működtetésű ajtók ma gombnyomásra nyílnak. Ami viszont maradt, az a nyugodt futás: köröket vernek a magyar kéttengelyesekre!

A lehetőségekhez mérten próbáltam videózni is. A kirándulás végére úgy zuhogott, hogy egy időre be kellett menekülnünk Ostkreuz S-Bahn állomásra, mert bárhova mentünk volna, bőrig áztunk volna. De ennek ellenére jó kis kirándulás volt ez :)


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez