Színes villamosok, szürke időjárás

A bázeli* villamosüzem villamosos szívem (igen, több van belőle:) egyik csücske. A város már önmagában is klassz hely, dimbes-dombos (ahogy kell), folyó szeli ketté (ahogy kell), a villamosai pedig úgy kanyarognak-száguldoznak, hogy azzal még a szintén nem épp síkvidéki jellegű Stuttgartra is rávernek egy kicsit. Ráadásul a zöld városi villamosok (BVB) egyhangúságát folytonosan megtörik a másik villamosos cég, a BLT sárga-narancssárga járművei, illetve a teljes kocsiszekrényt lefedő hirdetéseket viselő tuják. Mindez a belvárosban olyan követésekkel párosul, hogy a villamosbarát csak kapkodja a fejét.

*Igen, korábban mindig "Basel"-t írtam, de azóta rájöttem, hogy jogos a magyarított forma, hiszen a városnak van magyar vonatkozása: 917-ben a portyázó magyarok felégették a várost. Szerencsére már nem haragszanak ránk; kimondottan barátságos, vidám emberek élnek itt :)

Sajnálatos módon rossz idő volt látogatásunk napján, alig volt fény. Gyakorlatilag kisebb csoda, hogy egyátalán sikerült pár használható fotót csinálnom. Nem is erőltettem: egyrészt utazgattunk a villamosokon, másrészt megnéztük a turistalátványosságokat, ezen felül az állatkertben is voltunk. Utóbbit a fenti két kép készítése közt. Reméltem, hogy közben megjavul az idő, de nem tette.

Mivel az állatkert főkijárata (igazából főbejárat, de mi másutt mentünk be) pont a 10-es vonal megállójára nyílt, felszálltunk rá, és némi tanácstalanság ("most akkor ez hány zóna?!") után átugrottunk Franciaországba. Jobban mondva átugrottunk Franciaországon: a HÉV jellegű vonal (melynek egyes részein érzésre legalább nyolcvannal tépnek a villamosok) utolsóelőtti megállója ugyanis Svájcon kívül helyezkedik el.

Az volt a legrövidebb: ha a másik irányból kerülték volna meg az egyik dombot, akkor kimaradt volna a külföldi kitérő, de hosszabb lett volna az út (az érintett francia település a vonal építésekor egyébként még Németországhoz tartozott (Elzász)). Mindenesetre poén, ahogy bemondják, miszerint: "A következő megálló Leymen, Franciaország" :)

Ezek a képek azonban ismét Svájcban, a rodersdorfi végállomáson készültek. Itt egy kisebb tárolócsarnok van, illetve a volt állomásépület (balra), mely elé már nem áll be a HÉV. A vonal eredetileg egy különálló vasút volt, Birsigtalbahn néven, majd több hasonló üzemmel együtt 1974-ben lett tagja az akkor létrehozott BLT-nek. A 940V-os feszültséget és egyéni járműveket 1984-ben váltotta le a városival kompatibilis villamosvasúti rendszer.

Visszafeleúton esett az eső, ezért inkább visszarobogtunk a városba. A következő úticél Intersziti barátom szavaival élve a "bázeli zúrzavar" volt, azaz a Bankverein nevű megálló/elágazás.

Hát, itt se kellett órákig ácsorogni, hogy az ember ne csak egyetlen villamost lásson :) A fentebbi videót próbáltam feliratozgatni, hogy felhívjam a figyelmet a látszólagosan egyforma gördülőállomány változatosságára (a feliratokat viszont elírtam: a "SIG csuklós" igazából "Schindler gyártmányú csuklós" akart volna lenni): itt szó szerint minden csatolható mindennel, a járművekbe következetesen beépített Siemens SIBAS/Simatic, illetve azzal kompatibilissá tett vezérléseknek köszönhetően.

Állítólag egy időben reggelente voltak olyan menetek, melynél három csatolt DÜWAG-csuklós mögött még egy négytengelyes pótkocsi is lógott. A rekord pedig világrekord is volt egy ideig: négy DÜWAG-csuklós mögé két négytengelyes pótkocsit akasztottak, így 108 méteres szerelvényt létrehozva (1986-ban). Amúgy bár ezen az oldalon nincs kép DÜWAG-csuklósról, azért az is figyelemreméltó, hogy egy próbafutásnál 104 km/h-s sebességet értek el az egyikkel.

Kicsit lejjebb, félúton az óváros egyik végét jelentő Barfüsserplatz felé egy másik forgalmas elágazást láthatunk. Itt is különösebb jelzőrendszer (=lámpák) nélkül sorolnak be egymás mögé a villamosok. A felsővezetéken látható rácsos izé vélhetően a váltóállítás/reteszelés vevőantennája, jobb szélen pedig a váltó állását jelző kütyü is látható.

Az óváros főutcája két jóféle domb közt fekszik, így mindkét irányban emelkedők fotózhatók a közepéről. Tessék megnézni a jobboldali megállót, mert én legalábbis nem tudok belteni vele! A minap a budapesti 47-es villamoson közlekedő Ganz csuklós a Bartók Béla út/Lágymányosi utca kereszteződésben levő emelkedőn alig tudott elindulni, mit csinálna akkor itt? Hangosan visító motorokkal és kipörgő kerekekkel gurulna vissza? :)

Az emelkedő felülről filmezve, Ali barátom kedvéért, hogy könnyebb legyen mások elé vetítenie az Avasra felkapaszkodó miskolci villamos képét ;)

A teljes kocsitestet elfoglaló reklámok száma maximálva van, így az ilyen kocsik feltűnőek maradnak, nem olvadnak bele a túlzásba vitt színességbe. A szerelvényalkotásnál alapelvnek tűnik, hogy legyen alacsonypadlós rész: ha a motorkocsi magaspadlós, a pótkocsi részben alacsonypadlóssá alakított kivitelű, ha a motorkocsiban van alacsonypadlós rész, akkor viszont sima. Kivétel a csatolt DÜWAG-csuklós, melynél mindkét kocsi magaspadlós. Ellenben előfordul, hogy egy ugyanilyen DÜWAG-csuklós egy alacsonypadlós középrésszel ellátott csuklós mögé van csatolva.

No, még egy kicsi járműkavalkád a Barfüsserplatz szélén. A videó alatt a gyakori csengetésen túl hallani lehet a légfékek szuszogását is.

A baloldali, reklámos pótkocsi valószínűleg csak átmenetileg ilyen tarka, míg a jobboldali, malacpersellyé alakított pót már hosszú évek óta a villamosfotósok kedvence. Végre nekem is sikerült elcsípnem, még ha csak távolról is (elment mellettem; mire észbekaptam, már majdnem bekanyarodott a sarkon).

Villamosok a székesegyház dombjáról lefele jövet nézve. Baloldalt a Mittlere Brücke, jobboldalt a Schifflände megálló.

A Schifflände és Marktplatz megállók közt még fotóztam kicsit, de aztán már végképp fotós-ellenség fények lettek. Én azért nagyon élveztem a látogatást, Bázelt egyelőre nem sikerült megunnom :)


Vissza az oldal tetejére    Vissza a tartalomjegyzékhez