Életem folyamán már többször előfordult, hogy azt hittem magamról, tudok rajzolni. Ezt alapvetően persze sokan hiszik magukról, úgy vélem, a gond az volt, hogy  senki nem próbált meggyőzni az ellenkezőjéről (néhány vendégkönyvbe író kedves embert kivéve), ezért bizony a mai napig gyakran koptatom a cerkát, és járulok hozzá az erdők pusztulásához papírfogyasztásommal.

A dolog kiskoromban kezdődött, amikor főleg vonatokat, építkezést és Ikarus-gyárat rajzoltam - viszont a rajzórákat sose szerettem. Később elkezdtem képregényeket rajzolni, de mivel eddigre már kikristályosodott, hogy Leonardo egy picit jobban tudott bánni a vonalakkal és árnyalatokkal, nem erőltettem. Persze sose foglalkoztam komolyan azzal, hogy megtanuljak rajzolni, utánaolvassak, vagy legalább gyakoroljak, és azt hiszem ez látszik is, főleg akkor, amikor emberi alakot, vagy arcokat próbálok megörökíteni, vagy kitalálni.

Itt láthatod, hogy ez hogy szokott sikerülni...
(Figyelem! Az itt látható rajzok, vázlatok, képi hatások is alkalmasak a nyugalom megzavarására!)

Ez a fentebbi Szabadtéri Nátor ("...vagy Termi?" (C) Raas) egy irc-bulira készült pólórajznak, illetve ez csak az eredeti vázlat, amiről aztán egy vonalas verzió készült (szitanyomáshoz az kell). Sajnos lusták voltunk végül rászitázni a negyvenvalahány póló hátoldalára, miután az előoldal "irc" feliratát megcsináltuk, így a design nem terjedt el...

Az ircbulit megelőző kosárlabdázás ihlette ezt a firkát, amit én se gondoltam komolyan, hogy pólóra kerülhetne...

Ezt a firkát a Schönherz Kupa ihlette meg, no meg a korabeli Postabank-reklám ("Emberek! Valaki elvesztette a betétkönyvét! - A folyószámla névre szól..." - vagy valami hasonló).

Közben néha karikatúrával is próbálkoztam, csak úgy mutatóba (lentebb: Bon Jovi új fazonja, és Lars Ulrich, a Metallica dobosa):

Ezen felül ekkoriban már tömegével készülő regénykezdeményeimet is illusztrálgattam, különösen a Balatonberettyenyte és Mucságapásztori környékén levő képzeletbeli katonai bázis és annak lakói, a pilóták ihlettek meg.

A fentebbi kép a regényciklus főszereplőjét, Cséni Ferenc első osztályú vadász- és helikopterpilótát ábrázolja gépe, a "Hupikék Villám" előtt (a háttérben egy MiG-29 látható, pedig akkoriban még nem szolgált ilyen a Magyar Légierőben; azóta a valóság behozta a lemaradását hozzám képest).

A lentebbi "gőzpöfögényt" akkor vetettem a papírra, amikor rájöttem, hogy gőzmozdonyt még nem rajzoltam soha. Mi mást is pécézhettem volna ki alanynak, mint a jó öreg 424-est (holott nekem a 301-es a kedvencem). A kompozíció címe: "Baleset az alagúti bevágásnál" (a képen jól látható, ahogy a négy hajtott kerékből a látható oldalon egy "bebicsaklik" - nem szeretnék a környéken lenni, amikor valahol ilyesmi történik a valóságban - talán mondanom se kell, hogy nem direkt rajzoltam ilyenre).

Persze még nagyobb mániámat, a repülést se hagyom ki firkálgatásnál, ez itt lentebb például egy Zlin 326 Trener Master, mely éppen a "sztahanovista búvárvakond" című figurát hajtja végre. Ezt én találtam ki, azért, mert a kormányok kitérítettségéből nem lehet kitalálni, hogy éppen mi is történik :)

Más: néha felpattanok a karikatúrabiciklimre, és ilyeneket találok ki:

.... vagy:

Amikor pedig abszolút házon kívül tartózkodik a józan eszem, akkor ilyesmiket csinálok:

Műelemzés

"A magányos paradicsom és a gyógyszeres flaska az ablakból a zivatart nézik" című kompozíció.

Ceruza. De főleg papír. Az asszimmetrikus kompozíció főalakja a gyógyszeres flaska, melytől balra
és előre fehér üresség, jobbra és mögötte pedig vad árny-kavalkád látható. Mindez a búra alatt felnőtt kisgyereknek a világ vad és kegyetlen valójára való rácsodálkozását szimbolizálja egyszerű eszközökkel. A paradicsom egy jóbarát, akiről azonban lehet tudni, hogy nem fog mindig ott állni mellette, hiszen a zöldség pár hét alatt megrohad, míg a flaska túlélheti akár gazdáját is, mely persze attól is függ, hogy a gazda milyen betegségben szenved, és a flaska megfelelő gyógyszert tartalmaz-e arra a betegségre. Ilyen formában tehát a flaska az emberiség megmentője, amint a gyerek is megválthatja az őt körbevevő világ sorsát. Aki jobban megnézi a rajzot, észreveheti, hogy a flaska nincs lezárva, ez könnyen a gyógyszer hatásának gyengüléséhez vezet, talán arra céloz itt az alkotó, hogy a megváltásnak a megfelelő időben kell ahhoz érkeznie, hogy kifejthesse hatását; nem elég önmagában jónak lennie! Az üveg jobbra dőlése bizonytalanságot sejtet, ez az árnyékos oldal felé esik; minket is megannyiszor a gonoszságba taszít önbizalomhiányunk, a művész ezt fogalmazta meg képi eszközökkel. Vajon mi lesz a gyógyszeres flaska sorsa? Meggyógyítja tartalma beteg gazdáját? Ha igen, vajon utána eldobják, vagy újra felhasználják? Nem tudhatjuk ezt, mintahogy azt sem, hogy mit fog érezni az üveg akkor, amikor elveszti pajtását, a paradicsomot. De mára elég már a zöldségekből! :-)

Legutóbb egyik új hobbim, a városi közlekedés kapcsán vettem ceruzát a kezembe, de erről külön oldalon olvashatsz!

És ha eddig kihagytad volna a szövegben levő linkeket, ott a lehetőség, hogy mégis megtekintsd az illető oldalakon található további remekműveimet:
Emberi arcok, illetve annak szoktak indulni...
Villamosok és egyéb síndöcögények...