Az a tény, hogy nem tudok rajzolni, sosem akadályozott meg abban, hogy megpróbálkozzak azzal, ami szerintem a legnehezebb: az emberi arc megörökítésével. Persze nem kárhoztattam senkit arra, hogy több órán keresztül modellt üljön nekem, hogy aztán lásson egy rajzot, amin valaki más van, mert őrá aztán nem hasonlít... Ehelyett leülök, újságokat nézegetek, és ha egy arc, egy forma, vagy leginkább egy frizura megihlet, akkor lerajzolom a haját a képen látható embernek (99,9%-ban lány, ami szerintem nem meglepő:), aztán rajzolok hozzá egy másik arcot. Az itteni képek némelyikén homályosak a vonalak, vagy szürkés, elmosódott foltok láthatók rajtuk, ez a scanner műve, melynek nem kimondottan erőssége a jó minőségben való képbeolvasás. Könyvtartó állványnak és porfogónak ezzel szemben viszont kíválóan alkalmas!

Mielőtt bárki félreértené a dolgot: mivel nem tanultam rajzolni, nem a portérfestők babérjaira akarok törni, nem élethű fejeket akarok bemutatni, inkább hangulatokat, arckifejezéseket próbálok megfogni: emberi érzések megnyilvánulásait. És ez kivételesen nem csak szöveg! A szem és a száj mozgásának játékát akarnám megfejteni... de még gyúrnom kell picit rá, azt hiszem.

"A satírozott arcú lány": durván satírozott  tónusozással készítettem ezt a lányarcot. Nekem kimondottan tetszik, ami jó eredmény ahhoz képest, hogy csak időhúzásképp ültem le a rajzasztalhoz. A későbbiekben látszani fog, hogy szinte beleszerelmesedtem ebbe a határozott vonalakkal operáló technikába, és máskor is alkalmaztam, de ez az első kép, ami hasonlított egy emberi arcra.

Ugyanaz a technika egy másik arccal: "Satíra". Talán a száját nem kellett volna, vagy nem így kellett volna kihúznom...

"Miss Mélynézésű": Mindig megpróbálkozom finomabb tónusozással, de az elkent részeket általában nem tudom összehangolni a körvonalakkal... Igaz, ez a lány a rajzon még mindig helyesebb, mint az eredeti fényképen :)

"A lapátarcú lány 1. és 2.": Egy színes újságban láttam ezt a lányt, egy olyan fényképen, amit végre nem világítottak túl, így látszottak az arc formái, árnyékok által. Az első verzióban a szájat szokásosan nem sikerült elhelyeznem, a másodikban pedig túl kicsi lett.Viszont a járomcsont alatti árnyékolodó rész tetszik :) A "lapátarcú" jelzőt barátnőm adta neki.

Ennél a rajznál már direkt nem törekedtem arra, hogy élethű legyen (hisz nem valakiről rajzoltam), csak a szembe szerettem volna valami életet vinni. Végül azt nem sikerült, bandzsaságot viszont igen :)

Aztán megláttam egy őzikeszemű lány képét egy lapban. Hatalmas, csillogó szemek, rááadásul egy olyan helyen, ahol általában nem a szemek szoktak nagyok lenni: le kellett rajzolnom! Az arcra nem is figyeltem, az csak apropó. Szépek is lettek a szemei...

Ez pedig egy mosoly, csak úgy...

Végül két próbálkozás, mely annyira furcsára sikerült, hogy az már mulatságos:

"A szolitündér visszanéz, avagy láttad már az új műfogsoromat?"

"Jajj, már megint le akar esni a fejem!"