Városi és nemvárosi közlekedés
Teljesen szubjektív benyomások a magyar "nagyvasútról"...
Mint azt már korábban is említettem valamelyik oldalamon, 2007 első felében több havi fizum nagy részét vonatoztam el idehaza. Ez persze több dolgot jelenthet: például azt, hogy keveset keresek, vagy azt, hogy sokat vonatozom :) És esetleg akár azt is, hogy drága szórakozás vasúttal utazni manapság. Mindenki ossza be, hogy szerinte melyikről van szó, én addig mutogatok pár képet az utazgatásokról!
Kezdjük rögtön két vidám V43-as képpel. A baloldalin egy sima "Szili" látható Farmos állomáson, a jobboldalin egy "Papagáj" valahol a Jászságban.
Mindkét vonal villamosítva van, mindkettőben vannak lehetőségek, és sajnos mindkettő elég elkeserítő képet mutat. A baloldali helyszín, a 120a-nak nevezett vonal (Budapest-Újszász-Szolnok) egy nemzetközi fővonal része elvileg, melynek Szolnok és Lőkösháza közti folytatására EU-pénzek tonnáit költik el (elég látványosan - merje valaki azt mondani, hogy nem fejlesztik a vasutat nálunk). Ez a szakasz mégis valami borzasztó: helyenként 40-50 km/h környékén van a haladási sebesség. Azt már nem is mondom, hogy a vonatok folyamatosan késnek, a két vágány ellenére - hiszen már eleve késve indulnak. Hogy a vonatokon Nagykáta illetve Farmos környékéig még az ülések közt is utasok állnak, az is gáz... A jobboldali helyszín, a 82-es vonal (Újszász-Hatvan) szintén elég fura: a vonatoknál tíz perc késés még nem is számít késésnek. Na persze, hiszen az indulásoknál a 120a vonal késéseihez alkalmazkodnak :-/ Egyébként itt történt meg velem, hogy míg a padon ülve várakoztam a vonatomra, egyszercsak egy nyúlcsapat rohant át az állomáson. Se az embertől, se a közeledő mozdonytól nem féltek a tapsifülesek...
Perpillanat úgy gondolom, hogy az ország legérdekesebb vasúti szakasza a 108-as számú vonalon (Füzesabony-Debrecen) található. Nem, nem a Hortobágyra gondolok, bár az is erre van, hanem a Tisza-tavon átvezető szakaszra. Itt kilométerhosszan a víz közepén megy a vonat egy hídon, mellettünk egy másik hídon pedig a közút, lásd baloldali kép. Jobboldalt egy laposabb kép, felhőkön átsütő nappal. Ahogy a képről kivehető, az MD szerelvény kocsijait (Bx) egy Csörgő vontatta.
Pár éve a MÁV új motorvonatokra kiírt tenderéből a városi legenda szerint azért ejtették ki az Alstom emeletes vonatát, merthogy nem fér el a magyar vonalakon. Aztán egy évvel később a Bombardier emeletes vonata egész jól el tudott közlekedni egy csomó vonalon, utasokkal. Vajon a "legenda" volt hamis, vagy a Bombardier kocsiknak volt más tetőprofilja?
Egyre jobban szeretem az emeletes vasúti kocsikat. Eddig Németországban, Hollandiában, Svájcban és Ausztriában utaztam ilyennel, és nagyon kellemesnek találtam őket. Az imént említett 120a vonalon biztos jelentős színvonal-emelkedést jelentene, ha a "földszintes" vonatok helyett ugyanannyi kocsiból álló emeletes vonatok járnának.
Persze a színvonalemelés nem mindig megy nekünk. Itt van például jobboldalt a régies utastájékoztatás Kelenföldön, baloldalt pedig a modern, korszerű, ami éppen azt jelzi, hogy a vonatok jelentősen késnek. Hirtelen nem is tudom, mi a jobb: ha nincs korszerű utastájékoztatás, de vannak pontos vonatok (ilyenek persze Kelenföldön sincsenek), vagy az, ha van korszerű "utastáj", de csak arról tud tájékoztatást adni, hogy a vonatok megint késnek, mert abban a hónapban már harmadszor besz*rt a biztosítóberendezés a ceglédi vonalon :-/
Na mindegy, térjünk vissza az emeletes kocsikhoz egy pillanatra: baloldalt kontraszt a Déliben a jelenlegi kocsikhoz képest. Jobboldalt pedig a nagy magyar országszéli valóság, a munkanapokon is csak ötször közlekedő Körösnagyharsány-Vésztő vonatról, amin ugyananyi utas volt Körösszakálnál, mint ahány vasutast az állomásépületben találtunk...
... és amely vonalon helyenként ilyen "lassújeles" szakaszok vannak.
És hogy igazságosak legyünk, és ne mindig csak Bzmot-okat mutassak csoszogás közben, itt egy videócska egy "Usgyi" motorvonatról, amint éppen a 147-es vonalon (Szentes-Orosháza) próbál nem szétesni a borzasztó állapotú pályán. Az utolsó megállóknál az összes utas (=én egyedül) nagyon drukkolt, hogy egyben odaérjünk Orosházára :)
Baloldalt: vonatkereszt Kispesten. Jobboldalt: nem modernizált Bobó (M44-es sorozatú dízel-elektromos mozdony) Kecskeméten.
Tóvároskert megállóhely tehervonattal, és egy Schlieren-kocsis EuRegióval.
Baloldalt: szerintem irtózatosan gáz, hogy a fő csodának tekintett 1-es vonal (Hegyeshalom-Budapest) mentén ilyen állapotú megállóhelyek vannak, mint mondjuk Vértessszőlős. Jobboldalt: a 71-es vonal (Veresegyház-Budapest) elvileg agglomerációba kiköltözött családok százai számára nyújthatna gyors és kényelmes eljutást budapesti munkahelyükre, ehelyett a szakadt és koszos vonatok 30-cal csoszognak, és néha 5-10 perces késéseket összeszednek, mire a Nyugatiból eljutnak Rákospalota-Újpest állomásig. Ezek után csoda, hogy a legtöbben inkább maradnak a kocsiban, és a Váci úton, illetve az M3-as bevezető szakaszán levő dugót és a szmogot hízlalják?
Baloldalt: osztrák dízelmozdony Ják-Balogunyom állomásról kihaladás közben. Jobboldalt: egy elegáns ugrással máris az ország másik sarkában vagyunk. Konkrétan Bánrévén, ahol a Miskolc-Ózd InterPici irányváltás után éppen utóbbi végállomás felé indul tovább.
Van valami fura önsorsrontás abban, hogy errefelé a végcélok (mint itt Ózd, vagy kicsivel "lejjebb" Rudabánya) felé vezető szárnyvonalak mind csak irányváltással érhetik el a főirányt (ami Miskolc felé mutat). Mert egykor a vasútnak így volt kényelmes, most utasok várhatnak plusz tízperceket: bejön a vonat Miskolc felől, a masiniszta átmegy a másik végre, a kalauz átviszi hátra a zártárcsát, az illetékesek váltókat állítanak, stb, és aztán indulnak tovább Ózdra. Mert hát az állomás itt van, és ez szempont, így a felújítás után is marad ez a felállás (Rudabánya felé Kazincbarcikán volt az irányváltás, amíg mentek még Rudabányára személyvonatok). Nem a kiágazást viszik arrébb, vagy építik át, vagy neadjisten az állomást helyezik közelebb Miskolchoz, nem. Így olcsóbb, az utasok meg csak várjanak. Ha sietnek, menjenek helikopterrel, nem?
A bánrévei állomás amúgy eléggé rendben van, ami a környéken sajnos nem minden településről mondható el.
Baloldalt: Miskolc, Gömöri pályaudvar. Ezt a nevet hallva az ember úgy gondolja, valami nagyvilági helyről van szó. Ehhez képest egy szebb időkből ittmaradt, kavicsos peronos, alakjelzős ("szemaforos") állomást találunk itt, ahol a kopottsága ellenére is szépséges épületben kéregjegyet adnak az utazónak. Jobboldalt: Tornanádaska esőben.
Na ezt magyarázza meg nekem valaki: végig felsővezeték alatt (Miskolc-Szerencs viszonylat) haladó vonat dízeldöcögénnyel (baloldali kép). Nem, nem áramtalanítás volt, mert a Bz szerelvény előtt és után is jöttek villanymozdonyos vonatok. És nem, nem arról volt szó, hogy utána Szerencsről ez a szerelvény mászott fel Abaújszántóra, mert nem - ugyanis arra mentünk tovább, és más pályaszámú kocsikkal mentünk. Persze lehet, hogy egyel később mégis ez ment tovább vagy ide, vagy Sátoraljaújhelyre, de ez így akkor is piszok logikátlannak tűnt. Jobboldalt a 98-as számú vonal (Szerencs-Hidasnémeti) felső részének szóló Bzmot kocsiját láthatjuk Abaújszántónál. Idáig sokkocsis Bz-vonat jön fel, az innentől Hidasnémetiig tartó szakaszon elég volt egy kocsi.
Közben Erminavet barátom utánakérdezett, és tényleg az abaújszántói Bézé megy ilyenkor itt. De nem az ezután nem sokkal induló, hanem a rákövetkező forduló, hogy ne legyen túl szoros a "forda". Ami azért vicces, mert mi a képen látható Bézé utáni vonattal is kényelmesen elértük azt a bizonyos abaújszántói vicinálist. A képen látható szerelvény pedig két órával később ment ugyanarra. Laza menet: indulás Miskolcról, háromnegyed óra haladás, aztán két óra várakozás, majd harmincöt perc robogás Abaújszántóig, és gondolom utána visszafele ugyanez. Hatékony, és a vasutasok szerint ez még olcsó is, hiszen mennyit spóroltak azzal, hogy nem Szerencsen napivizsgáznak meg tankolnak, hanem Miskolcon...
A hatvani állomást a közelmúltban fejlesztették, ehhez képest amikor valami büfét kerestem volna, vagy legalább egy csokiautomatát, azt nem találtam, maradt az éhség. Igaz, cserében a salgótarjáni Usgyikhoz (jobboldalt a baloldali képen) elég jól csatlakoznak a budapesti elővárosi ingavonatok, le lehet őket egy képre fotózni :) Jobboldalt: kilátás egy ilyen ingavonatból.
Kérdés: júniusban mi a jóéletér' nem lehet lemosni az ablakokat? Rá biztosan nem fagy a mosóvíz olyankor!
Ismét ugrunk egyet. Debrecenben vagyunk: baloldalon egy MDmot szerelvényt látunk, jobboldalon pedig egy olyan ingaszerelvényt, amihez nincs megfelelő ingavonati mozdony - vagy csak egy szállítást látunk, amit a rossz oldalra nyitott ajtó sugall?
Ha már erre jártunk: így néz ki a MÁV taxi, azaz az, amikor az ember tök egyedül van egy mellékvonalon. Itt konkrétan a 117-esen, valahol Tiszacsege és Tiszalök közt (nem írtam fel pontosan).
Szerencsére látni néha gyönyörű állapotú állomásépületeket is, mint például Pocsaj-Esztáron (107-es vonal: Debrecen-Nagykereki). Vajon azért ilyen szép, mert valaki megvette, és benne lakik, vagy a vasutasok hozták így rendbe? Mondjuk a faépítésű vécé (lásd jobbra) már nem versenyképes a mai világban, de a hangulatot nagyon adja!
Megint MDmot, immár Nagykerekiben. Itt a vágány szépen véget ér, az országhatár miatt. Egykor ez a vonal is átment Nagyváradra, mint a környéken több másik is.
Az állomáson amúgy nem üzemel a pénztár, helyette a település belsejében, a közértben lehet jegyet váltani. Ez innen vagy tíz perc séta. Az innen továbbvivő busz ráadásul öt perccel a vonat (papírforma szerinti) érkezése előtt indult el, persze szintén a település közepéről, és nem innen. Nesze neked, helyközi közlekedés!
Kicsit elbizonytalanodtam, de azt hiszem ez a két kép Kötegyánban készült. Ez határállomás, de legalább (talán pont emiatt?) rendben van tartva.
Bevallom, most jártam először Békéscsabán. Meglepődtem, hogy a pályaudvar milyen tiszteletet parancsoló méretű épület. Illetve tiszteletet parancsoló lenne, ha nem ilyen omladozó állapotban lenne. Valamint sokkal kellemesebb lehetne, ha a peronok kicsit szélesebbek lennének a jobboldalt a két vonat közt láthatónál. Konkrétan nem volt valami jó érzés ott az én, jobboldalt álló vonatom felé gyalogolni úgy, hogy mellettem elindult a baloldali, nemzetközi vonat. Igaz, kisgyerekként meg nagyon élveztem volna ugyanezt :)
Egy munkaidő utáni gyors túra két képe: aluljáróépítés miatt részben síntelenített Szajol, illetve szürkület Tiszafüreden.
Vonatomra várakozva fotózgattam a jövő-menő vonatokat a Keletiben (baloldalt), amikor megláttam ezt az über-ingaszerelvényt: mindkét végére jutott egy-egy mozdony (jobboldalt). Persze itt a nekünk távolabbi nem járt, na de akkor is vicces volt a látvány.
Baloldalt: még évekkel ezelőtt határoztam el, hogy egyszer a Keletiből is utazni fogok Bzmot-tal, most végre valahára eljutottam idáig: a közvetlen balassagyarmati ugyanis vonat ezzel jár (mert Aszódtól nincs felsővezetéke). Néha jó érzés a sok hatalmas nemzetközi vonat közt ilyen kis dízelpöfögényt látni, de azért elég szánalmas utána vele döcögni Aszódig a sok villanyos vonat közt. Jobboldalt: a késve Ipolytarnócra érő szóló Bz késve visszaindul Balassagyarmatra. Ez a vonal is funkcionálisan a semmiben ér véget, mert a szlovákiai folytatást perpillanat csak szlovák tehervonatok használják.
Itt is Perlaki Attila barátommal jártam, akivel azon filozofáltunk, hogy mindenfajta célzatosság nélkül egyfajta trianoni emléktúrát sikerült az elmúlt hetekben csinálnunk: jártunk itt, Bánrévén, Tornanádaskán, Hidasnémetiben, Somoskőújfalu felé, Nagykerekiben, Kőrősnagyharsány felé és Kötegyánban. Ezek ma határok előtti állomások, bár eredetileg nem annak épültek.
A végére egy vicinálisos kép Usgyival Mezőkovácsházán, és szoborként kiállított V43-assal a Bécsi úti Kandó fősuli előtt.