Városi és nemvárosi közlekedés
(nem túl komolyan véve)
Nem vagyok tipikus vasútbarát. Az, hogy néha egész napokat és tízezer forintokat áldozok arra, hogy (teljes árú jeggyel - úgy a nagy dolog, nem szabadjeggyel:) vonattal eljussak valahova, ahol tulajdonképpen semmi dolgom sincs, nem jelenti azt, hogy értek is az utazás eszközeihez. Éppen ezért elképzelhető, hogy néha olyan dolgokat is leírok, amiken egy nálam komolyabb vasútbarát, pláne vasutas kiakadhat. Előre is elnézést kérek :)
Kezdjük rögtön egy idilli állapotokat megörökítő fotóval, mely Puchberg am Schneeberg vasútállomásán készült, az ÖBB (az osztrák szövetségi vasút) ottani állomásán. A szépséges hegyormok alatt egy Siemens gyártmányú dízel-villamos mozdony látható, mely a "Hercules" nevet viseli. Az osztrák vasutaknál divat ilyen fellengzős neveket adni a típusoknak: van Taurus, Hercules, Hector.
Na meg Talent. Illetve ez most már nálunk is van. Ezen a képen azt láthatjuk, amint kipixelezett arcú emberek kíséretében befut a Délibe egy ilyen Bombardier gyártmányú villamos motorvonat, hogy aztán utasokat felvéve elinduljon első menetrend szerinti útjára, Oroszlányba.
A jármű a könnyen megjegyezhető BVbdpmot "nevet" viseli. Na jó, legalábbis a szerelvénynek ez a kocsija :)
A Talenteket én távolról lazán összekeverem a Siemens "Desiro" fantázianevű motorvonatával. Bár ez nálunk csak dízel hajtásrendszerrel közlekedik, így amin áramszedő van, az MÁV Desiro (honosított verzióban: "Dezső") nem lehet. A képen egyébként Dorogról éppen Esztergom irányába távozik egy ilyen ikerkocsikból összecsatolt szerelvény.
És ilyen is van: Budapest - Sátoraljaújhely intercity, indulásra várakozva a Keletiben.
Persze a magyar vasutak jelene sajnos nem a modern motorvonatokról szól, hanem a hatvanas évek közepén született V43-as mozdonyokról (beceneve: Szili; nem Katalin, csak a szilícium egyenirányítót becézték).
Aztán vannak még személykocsik is, főleg kétfajta: az avíttas...
... és a selejtérett. Kívülről persze nehéz megmondani, belülről melyik milyen, de a többséget Ausztriában szerintem egy kocsibontóba tartó vonatba se mernék besorozni.
Persze ne legyünk igazságtalanok, némely ilyen régi kinézetű személykocsi belülről olyan rendezetten és tisztán néz ki, hogy akár rögtön múzeumba is lehetne vinni :)
A kocsik betűjelzésének egyébként van jelentése, mégis, egy-egy ilyen "AcBc" rendkívül komolytalanul hangzik. A nagy "A" betű persze első osztályt jelent, a nagy "B" pedig másodikat. Az ablakok feletti sárga csík jelzi, hogy itt konkrétan melyik oldalon van az első osztály.
Aztán van még egy rétege a magyar vasúti életnek: a mellékvonali és mellékvonali jellegű motordöcögények. Itt éppen az orosházi hauptbahnhofot láthatjuk, egy Interpici (tényleg ez a neve!) motorvonattal, és egy "Usgyi" becenevű ikerkocsival. Előbbieket a csehszlovák Bzmot-okból alakították ki itthon, utóbbi típust Oroszországból kaptuk, államadósság törlesztése címén. A vasútmániások általában nem szeretik ezeket a típusokat, én viszont imádom őket.
Persze ez a két motorvonat meglehetősen "elit" típus - már ha tudjuk ezt a jelzőt ilyen kifacsartan értelmezni. Sokkal gyakoribbak a hagyományos Bz vonatok. Itt éppen Kisköre állomásra fut be egy ilyen.
A kiskörei Tisza-hídhoz egyszer majd vissza kell mennem, mert tetszett, ahogy a közút és a vasút felváltva tudja használni. Annak idején persze a dunaföldvári híd is valami ilyesmi volt, meg a Hajógyári-szigetre vezető, de azok már rég nem láttak vasúti használatot. Nem is tudom, van még ilyen híd az országban?
Micsoda diszkrimináció: külön váróterem tanulóknak és külön az egyéb halandóknak! Igaz, láttam már "Gyerekes anyák váróterem" és "Kultúrváróterem" táblákat is, azok is elég érdekesek. Ez a kép konkrétan Újszeged állomáson készült.
Újszeged (is) egy igazi magyar história: az itteni vonal eredetileg keresztezte a Tiszát, jobban mondva folytatása volt a túloldali, nagyállomási vágányoknak, aztán a második világháború "elfújta" a kettő közti hidat. A harcok után ideiglenesen pótolták ugyan, de ez nem volt hosszú életű. Azóta az Újszegedtől keletnek tartó vonal egy elzárt világ. Ja, a régi híd megmaradt részei valahol még szolgálatban vannak, kisebb akadályok áthidalásaként.
Az említett elzártság miatt Újszeged vá. leginkább egy úttörővasúti állomásra emlékeztet.
Ez a következő nagy állomás Újszeged után: Makó. Ide még egy vonal is befut, ettől valahogy az egész hely nagyon komolynak tűnik.
A közelmúltban megszüntetett postavonatok postakocsijai közül jópár itt ácsorgott, nem tudom, miért.
Valahol Orosháza és Szentes közt: Újváros megállóhely. Sőt, "táblás megállóhely". Milyen lehet a Régiváros, ha ilyen az új?
Mondjuk az is igaz, hogy egy európai világváros (Budapest állítólag ilyen) nagy forgalmú elővárosi állomásának sem úgy kellene kinéznie 2007-ben, mint Kelenföldnek :(
Aki modern vasútállomást akar látni, az menjen mondjuk... Tiszatenyőre! Ugyan még nincs kész, de olyan peronemelés meg aluljáróépítés folyik itt, mintha Svájcban lennénk.
Martonvásár ellenben körülbelül ugyanolyan, mint kiskoromban megismertem. Na jó, kicsit több a felsővezeték ahhoz képest: akkoriban még csak dízelek dübörögtek itt. Nagyaput Dédiéktől a fehérvári vonathoz kikísérve itt nézegettük apuval a sok szép Nohabot, Csörgőt, Gyíkot és MDmotot - de szép is volt! Néha át kellett másznunk a szélső vágányokon ácsorgó tehervonatokon is, ezt izgalmasnak találtam, hiszen lehetett aggódni, hogy vajon elindul-e alattunk :) Persze ennek nem lehetett túl nagy veszélye, hiszen apu egykori úttörővasutasként biztos észrevette volna, ha indulás veszélye állt volna fenn. De a némely teherkocsikon látható fékezőfülkék is tetszettek, kipróbáltam volna, milyen ott utazni - igaz, abban a korban ki nem akart vasutas lenni? (Például én - de csak mert villamosvezető akartam lenni az akkor még épülőfélben (sem) levő "1-es gyorsvillamoson")
"Egészségvonat" Szolnokon.
A hódmezővásárhelyi Népkert állomásnak nem csak a neve jópofa, hanem maga az állomásépület berendezése is rendhagyó.
Bobának viszont csak a neve tetszett (vö. Boba Fett).
Itt jegyzem meg, amikor a vasút mellett beszélve felhozzuk érvként annak környezetkímélő mivoltát, akkor általában elfeledkezünk az ilyen masszív olajsármezőkről a sínek között.
Ráadásul mindezt egy ilyen alaposan villamosított állomáson, hogy mik vannak... Mindegy, a Bz-k akkor is imádnivalóak!
Gőzösszerű füstoszlopot imitáló Bzmot Sümegen...
... és egy másik Vonyarcvashegyen.
Még egy "új": Balatonújlak. A település biztosan létezik, csak kicsit messze van a vasúti megállótól. Talán ezért lehet, hogy az ehhez hasonló megállók többségén havonta nincs egy tucat utas se.
És egy újabb sz*r szóvicc: "Hány hely van még a vonaton?"...
Bz-találkozó Marcaliban. Beszédes, hogy itt több vasutas volt a peronon, mint utas, míg az innen alig 150 méterre levő buszpályaudvaron csak úgy hemzsegtek az emberek.
Balatonmáriafürdő. A Szili itt "halberstadtiaknak" becézett ex-német személykocsikat vontat. Bár ezek elvileg levetett jószágok, azért igen komoly színvonalemelkedést jelentenek errefelé.
Balatonszemes volt a másik nagy vasutas hely kiskoromban. Innen mondjuk főleg Nohabok rémlenek, meg hogy nagyival egyszer egy olyan kocsival mentünk innen haza (Pestre), aminek a középső szakaszában fapados ülések voltak. Ezen azóta túlhaladt a kor: manapság már villanymozdony vontat Intercity kocsikat.
És ez megint egy "halberstadtis" vonat ugyanitt. A fehér kavargás nem hó, hanem a nyárfák vattaszerű izéje, amit tavasszal-nyárelőn szétszórnak. Ide speciel nem kevés jutott belőlük :)
Desiro a Nyugati számomra szokatlanabb felén.
Normálisan inkább itt szoktam találkozni velük, az esztergomi és váci/veresegyházi vonatok kiinduló helyén. Amit nemrég korláttal vettek körül; ide elvileg csak az jöhet be, aki fel tud egy ide érvényes vonatjegyet mutatni. Ez szerintem egy teljesen korrekt megoldás, bár elég bénán kezdték kiépíteni: modern jegyek híján nem automata ellenőriz, hanem ember. Már amikor.
Dízelmozdony rohangászik a Nyugati "délnyugati" fertályán. Itt még nincs peronzár, pedig igazán lehetne. A múltkor például egy fél középiskolai osztály pihente ki az egyik indulásra váró kocsin az iskolából való lógás fáradalmait :-/ a kellemesnél egy kicsinykét harsányabban. Aztán indulás előtt leszálltak, mert utazni azért nem akartak.
Pár további nyugatis kép: elsőosztályú kocsi a csarnokban.
Ez pedig egy modern(nek szánt) elővárosi ingaszerelvényhez való vezérlőkocsi. A "jól" sikerült dizájnra rátesz egy lapáttal, hogy más a vezérlőkocsi festése, mint a vonat többi kocsijáé.
Persze az a színkavalkád még mindig jobb, mint az ilyen: totálbagraffitizett kocsik. Igen nagy örömömre szolgál, hogy ezt is az én pénzemből mossák le. Pedig igazán fizetheté az a sok hülyegyerek, akinek fussa annyi festékre, amennyiből így össze lehet k*rni egy teljes... sőt, két teljes személykocsit. Persze ők csak önkifejezési módot kereső fiatalok, nem ám rongálók... Egyébként még arra lettem volna kíváncsi, hogy mit keresett ez a két kocsi itt. Remélem nem forgalomba adták ki őket éppen.
Az oldalt egy esőáztatta Gigantos képpel zárom. Nem éppen a világ nyolcadik csodája, de azért ezt a combos kis mozdonykát is bírom. Remélem az olvasó is bírta ezt az oldalt. Legalább ki... :)