életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
Almár Ákos barátommal idén úgy döntöttünk, hogy a névnapunkat síndöcögényezéssel ünnepeljük meg. Mivel Ákos (már hogy nem én, hanem "a másik") nagy kedvencei a Bengáli becenévre hallgató villamosok, ezek utolsó lakhelyei közül pedig én Debrecenben jártam a legrégebben, így hát arra vettük az irányt.
Valamiért úgy alakult, hogy mindig hétvégi napokon jártam errefelé, amikor a kisebb utazási igény miatt a régi tujákok közül csak 1-2 van forgalomban. Namármost a névnapunk hétköznapra esett, így sok Bengáli felbukkanásával számoltunk. És ez be is jött.
Az egyik forgalmi kocsi ráadásul a csak Debrecenben hasznűált hatajtós verzió volt, amivel emlékeim szerint korábban még nem utaztam.
De a Nagyállomás előtt is jó volt Bengálit Bengáli mellett fotózni.
Végülis valami öt darabot sikerült az utcán látnunk.
Ez a "kék Ganz" a remizből jött, de nem állt azonnal be a forgalomba, ...
... hanem csak várakozott.
Egész nap nem voltak igazán jók a fények, de mire kiértünk a Nagyerdőhöz, már kimondottan pocsékak lettek :(
Csikorgás a kanyarban, azzal a jellegzetes perisztaltikus Bengáli-mozgással :)
Villamos "B" véggel előre.
A megállókban levő infóképernyő azt is megmondja, hány másodperc múlva jön a villamos. Pesten még a metró sem tud ilyet.
Ez eredetileg egy jobb kép akart volna lenni, de egy autós bekanyarodott elém, és mire elment, már túl közel volt a tuja. Ahhoz meg túl hideg volt, hogy várjak még egyet :)
Visszamentünk a belvárosba, ahol...
... a Nagytemplom előtt még egy próbajáratot is sikerült elcsípnünk.
A remizbe is ellátogattunk, ...
... hogy megnézzük az egykoron Pesten 2964-es pályaszámmal közlekedő favázas villamost, mely a közelmúltban került ide Amszterdamból, szerénységem közvetítésével.
A debreceniek gyönyörű munkát végeztek rajta az elmúlt hónapokban, az öreg tuja talán sosem nézett ki ilyen jól! Összehasonlításként itt látható, hogy hogyan nézett ki 2003 októberében odakint, amikor még csak szerettem volna, hogy hazakerüljön.
Rendbetették a menetkapcsolót és a légfékrendszert, új áramszedőt gyártottak hozzá, meg úgy általában mindent rendbetettek rajta.
Ottjártunkkor a végső esztétikai javításokat végezték az amúgy már korábban működőképessé tett kocsin.
Még az oldalsó ablakok feletti kis szellőzőablakokat is visszaépítették - ezek a járgány hazaérkeztekor csak dísznek voltak feltéve, nem voltak meg ténylegesen.
Ha már ott jártam, az öreg Ziu trolikra is nyomtam pár képet.
Ezután áttértünk a nagyobb vasakra. Itt éppen egy Csörgő közelít Tócóvölgy állomás felé a ködben.
A nap másik fénypontjának egy MDmot-os utazást szántam. Ezekből a piros Ganz motorvonatokból egyre kevesebb van már forgalomban, én meg még sosem utaztam ilyennel. Egészen eddig a napig. Ez itt a "Piroska" mozdonyos...
... ez pedig a vezérlőkocsis vége.
Eredetileg Nyírbátorig akartunk menni, hogy körülnézzünk, van-e még arrafelé kéregjegy, de Nyíradonyig kiszámoltam, hogy onnan egy kis várakozás után továbbmehetnénk a bezárásra kijelölt mellékvonalak egyikén, ...
... a 112-esen. Nem kis meglepetésemre az utashiánnyal küzdő vonalon - a többi hasonlótól eltérően - nem holmi szakadt Bzmot közlekedett, hanem egy ilyen pöpec kis InterPici vonatocska.
Ráadásul nem is csak egy akármilyen InterPici kocsi, hanem az egyik olyan, aminek új kocsiszekrénye van!
Mi tagadás, fura kontrasztot adott a vonal (itt még a kiindulási ponton, Nyíradonyban állunk) és a kifejezetten kényelmes járgány együtt! Amúgy az út nagy részén összesen három utas volt...
Mivel eddigre rendesen besötétedett, a megállók fotózását kihagytam. Ez a kis videócska azért elég jól visszaadja a hangulatát a ködös Nyírvidéken való zötyögésnek - mintha valami elvarázsolt tájon jártunk volna!
Végül sikerült tartanunk a kinézett menetrendet, így Nyíregyházán át tértünk vissza Pestre. Klassz kis túra volt!
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
