Városi és nemvárosi közlekedés
A váci hajógyár az Alumínium és Horganyfeldolgozó Vállalatból alakult az ötvenes években. Ladikokat gyártottak, oldalkocsikat a Pannonia motorokhoz - na meg '56-tól vízibuszokat. Az alumínium használata újdonságnak számított, és bár volt némi bizonytalanság a képletben, például a tartóssággal kapcsolatban, a gyártmányaik beváltak, még külföldre is eljutottak.
Az első vízibusz sorozatot (lásd a fentebbi képen) 301-esnek nevezték. Formatervezésileg szerintem legalább olyan jól sikerült, mint a farmotoros Ikarus. A 301-est 1960-tól követte a kissé áttervezett 3011-es (láttam már 301/1-nek is írva) sorozat, nyitott - bár azóta sok példányon zárrtá alakított - hátsó fedélzettel, panorámaablakok nélkül:
A BKV 200-as Ikarusokra hajazó átkelőihez képest karcsúak, áramvonalasak voltak, és mintha jobban is mentek volna. Aztán persze lehet, hogy utóbbit csak képzeltem, hiszen előbbiekkel jellemzően csak a Jászai Mari tér - Margit-sziget távot tettük meg, míg utóbbiakkal hosszában közlekedtünk a Dunán. A fentebbi fotó 2012 júliusában készült az 1966-ban gyártott Lágymányosról, amikor a BKK hajójáratain felbukkant a típus két vagy három példánya.
Persze a hajó korábban is közlekedett, itt például 2004 májusában láthatjuk. Már ekkor sem volt teljesen eredeti állapotú; kívülről leginkább az látszott, hogy lezárták az oldalról eredetileg nyitott hátsó fedélzetet.
A Lágymányos a Lágymányosi híddal - amit 2012-ben, a kép készítésekor már nem így hívtak, de nekem még mindig a régi neve ugrik be.
Még egy félhátulról készült kép.
A Budavár szintén '66-ban épült, és egy ideig különböző piros-fehér festéseket viselt, ...
... míg valamikor 2016 körül teraszt nem kapott a hátsó fedélzet fölé, illetve fehér festést. Ez a kép 2017-ben készült a Szabadság híd alatt.
Ugyanekkor lefotóztam a Lágymányost is, melynek már szintén volt terasza a hátsó rész fölött.
Klassz volt az a pár év, amikor bármikor fel lehetett szállni ezekre a gyerekkoromból itt maradt hajókra!
A Szabadi eredileg a Balatonra épült '64-ben, és a kétezres években került fel a Dunára. Sajnos már nincs itt: a 2010-es évek végén alaposan átépítve Észak-Macedóniába került.
A Várkertről elsőre biztosan nem mondanám meg, hogy 1956-ban a Tihany nevű 301-esként kezdte pályafutását, csak később átépítették. Ráadásul nem csak simán 301-es volt, hanem az elsőnek legyártott 301-es! Értem, hogy az eredeti kialakítás nem volt valami praktikus, és a mostani nyarakon megfőnének benne az utasok, de azért egy eredeti példányt valaki megőrizhetett volna. Legfeljebb csak ősszel és tavasszal használnák :)
Az 1957-es gyártású Óbuda szintén 301-esnek épült.
A Várkert 2012 augusztusában az Erzsébet híd alatt manőverezik.
Lássunk egy videót is ezekről a kedves járgányokról!
A Várkertnél és Óbudánál is rosszabbul járt szerintem az ugyancsak 1956-os gyártású Arács, mely manapság csigabiga alakúan, Wiking néven járja a Dunát Budapesten. (Ez az Arács természetesen nem azonos a Balatonon közlekedő Arács nevű 3011-es vízibusszal)
Az átkelés praktikus - és a csónakokhoz képest gyors és biztonságos - módja az 1870-es években jelent meg a csavargőzös hajókkal. Míg a szépséges, de nagyságuk miatt kicsit nehézkes lapátkerekes gőzösök átalában hosszabb utakra indultak, a "propellerek" inkább helyi és helyközi jelleggel pörögtek. Nagyobb méretű járművek még a negyvenes évek elején is épültek lapátkerékkel (dízel-villamos hajtással), a kisebb hajóknál viszont már a XX. század elejére elterjedt a csavaros hajtás. Csavargőzös volt az a hat közepes méretű hajó is, melyet a görög Sztathatosz család az Al-Dunára rendelt a Ganz-Danubius hajógyártól. Az 1921 és 23 között elkészült járműveket aztán nem vették át a vevők, mivel cégük kiszorult a Dunáról. A hajók a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt-hez kerültek, ahol az LI - LVI (ti. "L egy" - "L hat") jelzést kapták.
L I / Tbiliszi / Ercsi / Bakony / A Boss
Ezek közül ezen a fotón hátul az elsőt, az LI-et láthatjuk. A kisméretű régi átkelőknél (lásd az előtérben) nagyobb hajókat ugyan átkelésre is használták, de alapvetően hosszabb viszonylatokat jártak velük.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A szép formájú sorozat első példánya, az LI a második világháborúban szovjet hadizsákmányként Ausztriába került, és csak '55-ben került haza. 1964-ben a MAHART dízelmotorossá alakította, kiszélesítve a testét, innentől kezdve Ercsi néven, a befogadóképessége miatt 400-asnak hívott sorozat tagjaként üzemelt tovább. Szerintem rendkívül jól sikerült átépítés volt ez, hiszen a hajó alapvetően megtartotta formáját. A hatvanas évek második felében az Ercsi a sorozat két másik tagjával, a Szentendrével és a Zebegénnyel együtt a Balatonra került, ahol a legnagyobb hajók közé tartozott. A hetvenes évek végén a fedélzet hátsó részét zárttá építették át, ez szerintem rontott rajta esztétikailag. A rendszerváltás után a Dunára utaló Ercsi helyett Bakony névre keresztelték.
A kétezres évek közepén aztán egy vállalkozó visszahozta a Dunára, ahol 2012-től kezdve A BOSS néven közlekedett. A fentebbi képen ő úszik a Lánchíd alatti szakaszon; látható, hogy kapott egy plusz "emeletet". Sajnos 2020 óta nem közlekedik, hozzáértők szerint komolyabb felújításra lenne szüksége. Nedves álmaimban a Közlekedési Múzeum veszi meg, hogy valamelyik korábbi kinézetében újra közlekedjen...
Ezen a videón őt láthatjuk egyik mindjárt bemutatandó testvérével.
Az LII a második világháborúban elsüllyedt, az LIII viszont túlélte a harcokat, és "csak" néhány évet töltött Ausztriában.
1962-ben ez volt az első a sorozatból, amit dízelesítettek és megnagyobbítottak. Érdekes módon ő csak nevében 400-as, mert a prototípus jelleggel átépítés után a keskenyebb felépítmény miatt 300 főre lett hitelesítve (van, aki szerint a 400-as szám igazából nem is a befogadóképességre, hanem a 400 lóerős Láng motorra utal). Új formájában a Tahi nevet kapta, és soha nem járt a Balatonon - itt például Dunavarsánynál láthatjuk 1972-ben.
Ez a hajó is megmenekült: bár 2000 körül kapott új kinézete (lásd a fentebbi, 2008-ban készített képen a bal alsó sarokban) szerintem előnytelen, a Hunnia névre keresztelt vízijárműben ma is egy Láng motor dolgozik! Már amikor dolgozik, a hajó ugyanis a Magyar Hajózási Technikum tulajdona, ezért ritkán látni a folyón.
L IV / Zebegény / Haláp / Attila
Az LIV-et ez a kép még eredeti állapotában mutatja az ötvenes években. 1965-ben aztán ő is 400-as lett, Zebegény néven.
A rendszerváltás után ezt a hajót is átkeresztelték, ekkor Haláp lett belőle - de nem sokáig, '94-ben ugyanis selejtezték. Szerencsére egy vállalkozó látott benne fantáziát: megvette, visszahozta a Dunára, és felújította.
1998-as visszatérése óta többször is átépítették, de Attila néven most is lehet vele találkozni. Legalábbis 2023-ban még fotóztam, bár a fentebbi kép 2011-es. Jól látszik, hogy mennyivel hajószerűbb formája van, mint a "BKV kockának" az előtérben!
Eddig kimaradt az életemből, úgyhogy remélem, hogy 2024-ben végre sikerült utaznom vele!
2023 májusában ilyen sárga (színtévesztő vagyok, úgyhogy lehet, hogy igazából nem sárga) hátsó felépítménnyel fotóztam. A hajótest alsó részének színét meg se merem tippelni. Kék? Esetleg lila?
L V / Szentendre / Gulács / Vén Duna
Az LV is a típus jellegzetes életútját járta be: 1966-ban Szentendre néven építették át 400-assá, 1968-ban pedig átkerült a Balatonra.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A rendszerváltás után Gulács lett belőle, majd 2004-ben selejtezték. 2005-ben haladékot kapott a sorstól: visszavontatták a Dunára. 2010-től Vén Duna néven járta a fővárost. Ez a fotó 2012 nyarán készült, szerintem ez volt a legszebb kivitele dízelmotorosként: az "első emeleti teraszt" (főfedélzet hátsó része?) teljesen kinyitották, és még nem építettek egy plusz "emeletet" (sétafedélzet?) a tetejére. Elnézést kérek a pongyola megfogalmazásért :)
Ha jól sejtem, a kormányosfülke mögötti nagy kémény ekkor már csak dísz volt, és a kipufogógázok az alul levő, ezüstszínű, hőszigetelt csövön át távoztak a motorból.
Szerintem ebben az állapotban nagyon szép arányú gép volt, és a múlt idő annak szól, hogy sajnos már nincsen meg: rossz állapota miatt 2023 októberében Révkomáromban szétvágták. Remélhetőleg a még megmaradt három hajó (a sorozat utolsónak átadott példánya, az LVI is elsüllyedt '44-ben) nem jut hasonló sorsa, hiszen mégiscsak száz évnél idősebb járművekről van szó, melyek egyszerre technika- és helytörténeti emlékek! Egy ideális világban lenne belőlük egy működőképes dízel a Balatonon és egy gőzössé visszaalakított a Dunán. Kár, hogy nem ideális világban élünk...
A szomorúság tompítása végett lássunk még néhány fotót róla! 2010 októberében a Bem rakpart előterében láttam meg
2011 júniusában egy kotróhajó társaságában kaptam el.
2012 augusztusa, találkozás szegény Hableánnyal.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Ez a kép is 2012 nyarán készült, ekkor minden egyes alkalommal láttam, amikor a Duna mentén sétáltam.
2012 augusztusában a Március 15. térnél kikötve.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
2012 szeptemberében a Széchenyi rakpart előterében. A "terasz" oldalsó fedése csak valami vászonszerűség, nem állandó megoldás.
2013 májusában a Lánchídnál.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
2016-ban az ex-Bakonyhoz hasonlóan ő is kapott egy plusz "emeletet", ami szerintem igencsak elrontotta a kinézetét (viszont vélhetően megnövelte a befogadóképességét).
A 2010-es évek elején annyiszor találkolkoztam vele, hogy egy rövidebb videó is kijött belőle.
És eljött a búcsúkép ideje. Az oldalé is, és sajnos a hajóé is :(
Remélem, hogy néhány olvasómban fel sikerült keltenem a hajók iránti érdeklődést. A statisztikákon látom, hogy továbbra is a villamosos és vonatos témákat nézik meg a legtöbben, pedig ezek a hajók is a budapesti tömegközlekedés részei voltak! Érdekes, hogy míg (szerencsére) van Vasúttörténeti Park, vannak BKV-s nosztalgia villamosok és buszok, de még régi repülőgépekkel is lehet utazni, a budapesti hajózás mintha nem lenne rajta a közlekedésbarátok térképén. Pedig egyre kevesebb van meg a régi dolgokból: most (ezt 2024 februárjában írom) még meg lehetne menteni egy váci vízibuszt és egy dunai 400-ast, de egyszer el fog veszni ez a lehetőség. Talán 5-10 év múlva, talán már jövőre. Amikor ennek a válogatásnak az első oldalát elkezdtem fejben összerakni, még megvolt a Vén Duna, aztán 2023 októberében szétvágták. Amikor a második oldal szövegét megírtam, még megvolt a Zánka vízibusz, aztán 2024 elején azt is szétvágták...