Búcsú a drezdai Tatráktól (vagy mégsem?)
Grószcúgtól a zúmbajnokokig

Szászország félmilliós fővárosa meglehetősen komoly villamoshálózattal büszkélkedhet: a 2005-ös "Strassenbahnatlas Deutschland" szerint a vágányzat összhossza 131 km, ami csak 20 kilométerrel kevesebb, mint a budapestié (ezt az értéket a járatok összhosszánál beszédesebbnek tartom). Persze nekik nincs metrójuk, de azért ez mindenképpen komoly szám. Ráadásul azóta volt vonalhosszabbítás is (bár jelenleg inkább vonalbezárásról beszélnek). Az ekkora hálózatoknak van egy nagy hátránya: nem lehet egyik napról a másikra korszerűsíteni őket. Ennek köszönhető, hogy Drezdában még a kilencvenes években is közlekedtek kéttengelyes gothai villamosok, illetve hogy a Tatra villamosok búcsúztatására egészen 2010-ig várni kellett.

Parádés szekér: a múzeumi T4D+T4D+B4D "Großzug"

A Tatrák bemutatkozása nem volt sikertörténet: 1964-ben először három prágai T3-as próbázott a városban, ekkor kiderült, hogy a mérettel gondok lesznek, illetve az áramellátást és a pályát is meg kell erősíteni. A vékonyabb, 2,5 méter helyett immár csak 2,2 méter széles, T4D jelzésű motorkocsi első példánya '67 őszén érkezett meg. Egy évvel később a B4D jelzésű pótkocsi is megérkezett, és elkezdték a sorozat szállítását. Erről az időszakról szerintem mindennél többet elmond az, hogy a cseh típus a műszaki személyzettől a "Dubcek bosszúja" becenevet kapta.

Az azóta eltelt évtizedek során a típus mégis hozzánőtt a városképhez, és a városlakók szívéhez is. 2010-ben a gömbölyű cseh csodák végül csak átadták a stafétabotot az alacsonypadlós villamosoknak, ennek örömére a helyi BKV (nevezzük egyszerűen csak DVB-nek) 2010. május 29-ét kinevezte Tatra-búcsúnapnak.

Az egyik fő attrakció a drezdai villamosmúzeum 2000 + 222 998 + 272 105 pályaszámú ún. "Grosszug"-ja volt. Ez a szerelvényösszeállítás meglehetősen jellemző volt az NDK városaira: igény volt a férőhelyre, de az áramellátás nem bírta volna el három motorkocsi együttes működtetését.

Tegyük hozzá, hogy így is sok gond volt velük, ezért kiiktatták az indítófokozatok egy részét - ami miatt viszont a PCC gyorsítómű hamarabb tönkrement. Hogy még szebb legyen a helyzet, a pálya is rosszul viselte a régieknél nehezebb járműveket, melyek viszont néhány évtized alatt elkezdtek repedni és rohadni. Nem véletlen, hogy Németország egyesítése után ezerrel elkezdték felújítani őket.

A járgány a 7-es vonalon közlekedett, eleinte a teljes távot megtéve, később csak betétjáratként ("E7") - annak idején ezt a vonalat "tátrásították" először.

Az amúgy rendkívül szép állapotban levő szekér természetesen azonali felhősödést okozott ezen az amúgy napos szombaton, amint fotózási távolságba kerültem hozzá. Pedig a baloldali, Diebsteig hurokfordulós fotólehetőségért negyed órát feszengtem a teljesen fullos utastérben... így utólag nem vagyok biztos abban, hogy megérte :) Jobboldalt a korhű jegykiadó berendezést láthatjuk. Utastéri fotót nem rakok be: csak egy csomó ember látszana rajta.

Speciális Tatrák

A piros-bézs grószcúgon túl más fotóznivaló is járta a várost aznap, a DVB ugyanis utcára küldte több belszolgálati járművét is. Ezek egy része szállított utast, de többségük nem - csak azért voltak ott, hogy a fotósok örüljenek. És örültünk is.

Baloldalt: a 201 009 tolatójárműként ment nyugdíjba; őt anno úgy modernizálták, hogy meghagyták a gyorsítóművet. Jobboldalt a 201 204-et láthatjuk, ő tanulókocsi. Legalábbis itt még annak van táblázva, mert amúgy nemsokára ő veszi át a "Lotti" névre hallgató (gothai) gyerek-villamos szerepét.

Balra: a 201 122-es felsővezeték-vizsgálókocsiról csak ilyen képem van, mert ő valamikor napközben lerohadt, és kocsiszínbe kellett vontatni. Jobbra: a 201 002-es pályaszámú síncsiszoló a választófejedelmi palota előtt.

Korábbi egyetlen, 1987-es látogatásom idején ez a palota kiégett falakkal, félig romként éktelenkedett, az angol és amerikai bombázások mementójaként.

Szintén különlegesnek mondható a 226 001-2 pályaszámú T6A2D. Ebből a típusból Drezda csak négy darabot kapott (plusz két pótkocsit), így ez a járgány a helyieknek is egzotikum maradt.

Baloldalt: ismét a 204-es tanulókocsi, háttérben a közlekedési vállalat 1929-ben épített, ma már üresen álló vasbeton toronyépületével (balra). Jobbra: a Postplatz ma is fontos villamos-csomópont, de nem régi formájában: eredetileg e kis - sajtbúrának becézett - épületecske körül zajlott a forgalom.

Munkakocsi-Tátrás videó.

Menetrend szerinti Tatrák

Az eddigieken túl menetrend szerinti forgalomban is találkozhattunk Tatrákkal, a modernizált fajtából. Három kétkocsis (Doppeltraktion/Traktion/Trakt) és négy háromkocsis formáció keringett a városban.

A háromkocsis formáció nem a hagyományos Grosszug volt, hanem három motorkocsi - ez az összeállítás csak tavaly óta lett rendszeres. A baloldali fotón a 224 269 + 224 235 + 244 034 szerelvényt láthatjuk, melynek mindhárom kocsija modernizált (szaggatós). Jobbra a 224 218 + 244 047 "Trakt".

Pár pillanatnyi sárga-fekete Tatra-forgolódás. Ezek a kocsik már a tartalékállomány részét képzik, normál esetben csak sűrítő forgalmi számokat (ezt jelzi a szám előtti "E" betű) járva.

Baloldalt: a tönkrebombázott óváros egy részét most már vélhetően örökre a szocialista modernitás jegyében fogant épületek fogják uralni, és ebbe igazán jól beleillik a 224 267 + 224 266 + 244 066 szerelvény. Jobbra az "új" Postplatz közös villamos- és buszmegálló komplexumának egyik ága, ugyanabba az irányba nézve. (A képen elvileg a 224 246 + 224 247 + 244 048 szerelvény látszik) Csak halkan merem megjegyezni, hogy valahogy így kellene már Budapesten is kinéznie egy mostanában épülő/átépülő közösségi közlekedési átszállóhelynek. Természetesen nem a Nagykörúton, de az Örs vezér terén, ad absurdum a Körtéren már igen.

Baloldalt a világvége után három megállóval kirohanó 11-es vonal Bühlau-i végállomása. Jobbra: ez ugyan nem Tatra, de szintén az ünnepségek részeként közlekedett: a "Dixie-vonat". Mögötte a Hofkirche falai.

Az ünnepség

A Tatrák a DVB szerint este hétkor mentek nyugdíjba, amikor is az óvárosi Augustusbrückén a múzeumi Grosszug vezetője egy NGTD12DD vezérének átadta a stafétabotot.

Nos, ez az, amit konkrétan nem láttam a tömeg miatt, lásd baloldali kép. Viszont ugyanekkor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Felnéztem, és gyanúm megerősítést nyert: a cseh villamosok búcsúja fölött egy cseh repülőgép körözött: a D-EWMM lajstromjelzésű Zlin-42MU.

Amit a hang alapján beazonosításról írok, az természetesen nem a költői szabadság leple alatt elkövetett önfényezés: aki ismer, tudja, hogy nem kicsit vagyok szerelmese a cseh repülőgépeknek. Aznap elég sok gépet láttam a város felett: Cessnákat, Pipereket, Motorfalkét - de a hídnál egészen konkrétan a "cseh motorzúgásra" figyeltem fel :)

Sajnos megállapításra került, hogy a kellő mennyiségű "civil" társaságában a német villamosbarátok egy része zúmbajnokká* változik, más részük pedig átmegy önkéntes fotósterelőbe**.

* zoom-bajnok (fn., pej.): Olyan fotós (ezúton is tiltakozni szeretnék a negatív megnemkülönböztetés ellen! - a szerző), aki mindenáron 2-5 méterről akarja megörökíteni a fotó tárgyát, holott ilyen távolságról maximum a pályaszámot vagy az ablaktörlőt lehet torzítás nélkül befogni. Sötétedés után jön elő rejtekhelyéről egy további alfaja, a vaku-bajnok, aki mindezt szappantartó-fényképezőgépe flash light-jának állandó villogtatásával fokozza. A vakuvillogás a vakubajnok saját fotóján ugyan nem javít, ám a felkészült, állvánnyal és hosszú záridővel dolgozó fotósok képeit legalább tönkreteszi.
** fotósterelő (fn.): Jól szervezett rendezvényeken a fotósok és nézelődők biztonságáról, illetve a jól fotózhatóságról gondoskodik, amennyiben a zoombajnokokat és véletlenül arra járó civileket kellő távolságra kergeti. Az önkéntes (sőt: önkényes) fotósterelő ugyanezt teszi nem - vagy rosszul - szervezett rendezvényeken, fokozott hangerő, illetve csúnya szavak alkalmazásával.

Audio-vizuális dokumentum a rendezvényről. Tessék megfigyelni a helyi borosbochkorba oltott paliklaci szpíkerkedését (melyről a német villamosbarát fórumok is meleg szavakkal emlékeztek meg), illetve a végén a zúmbajnokok és zúmbajnokjuhászok gigászi csatáját!

Baloldalt: a rendezvény végén a staféta átadásán résztvevő alacsonypadlós elindult haza. Ahogy látható, helytelenben volt - "hiányoznak" az ajtajai a járda felé eső oldalon. Jobboldalt a szomszédos Carolabrückén áthaladó kettős szerelvényt láthatjuk (KZsoci barátom biztosan azt írta volna, hogy "a szomszédos hídon áthaladás közben megörökítésre került ez a formsőne Tatrabahn-Doppeltraktion is";).

Vagy mégsem?!

És így a végén leírhatom, miért szerepel az a "vagy mégsem?" az oldal címében: mert igazából még nem mentek nyugdíjba a Tatrák. Az ünnep szombatjára következő hétfőn ugyanúgy közlekedtek hármas szerelvények az E3-as vonalon, mint előző nap (azaz pénteken)! Mint említettem, a múzeumi és munkakocsikon kívül a sárga-fekete Tatrák már aznap is tartalékként szerepeltek a nyilvántartásban - idei és 2011-es sport- és vallási eseményekre tették félre őket. És ha már ott vannak, mi lehetne alkalmasabb a vezetők gyakorlatban tartására, mint hogy nem hagyják elveszíteni a gyakorlatukat? Tulajdonképpen a menetrend szerinti alkalmazás már előző ősszel befejeződött, a DVB gyakorlata szerint a sűrítőjáratok ("E" vonalak) nem menetrend szerintiek (ami persze nekem fura, de ezt magyarázta valaki), úgyhogy a május huszonkilencediki ünneplés vélhetően egyfajta átlagolással jött ki. Viszont azt meg kell hagyni, gyönyörűen ünnepeltek, örültem, hogy ott lehettem!

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez