Városi és nemvárosi közlekedés
A berlini közúti vasúti közlekedés 150. születésnapja (2)
2015. június 27-28.
Ez az a kocsi, amit már nagyon szerettem volna élőben látni. Nem, ez nem egy DÜWAG "Grossraumwagen", hanem egy gothai négytengelyes! Eredetileg a werdaui LOWA-üzem épített 8001-es pályaszámon kísérleti motorkocsit, aztán a projekt a gothaiakhoz került át, akik 1958-ra készültek el a 8002-es számú, TDE58 (más források szerint EDT58) jelzésű protóval. A később 218 001-es pályaszámot kapott kocsit a hetvenes években az 1962-től gyártott sorozat (T4-62, berlinben TDE61) tagjaihoz hasonlóra alakították. Voltak hozzájuk pótkocsik is (B4-62/BDE61), sőt, ezekből több is volt, mint motorkocsiból. Az ígéretes típusból jutott Drezdába és Magdeburgba is, de a hetvenes évekre az összes Berlinbe került, ahol a pótok egy részét Reko-kocsik vontatták. Az utolsót 1996-ban vonták ki a forgalomból. Jobboldali kép: és már megint ez a Wartburg/Barkas hátsó lámpa..! :)
Sajnos a program legérdekesebb részének ígérkező járműfelvonulás résztvevői el voltak zárva a látogatók elől...
... a buszokat meg mintha direkt úgy állították volna fel, hogy ne lehessen lefotózni őket :) Balra nyugat-berlini jószágok, jobbra egy bulijáratnak használt Ikarus 280-as (ezek így néztek ki berlini fénykorukban), azon túl pedig egy 250-es is látható.
Balra: az épp pihenő gumikerekűek körül buszt, a telep hátsó részén pedig villamost lehetett vezetni - már hogy annak, aki időben szerzett magának időpontot. Jobbra: a műhelycsarnok villamosos része a vélhetően forgóvázak mozgatására szolgáló fordítókorongokkal és összekötő csonkokkal.
Egy Flexity (GT8-08 vagy F8E - akárcsak régebben, a berliniek ma is szeretnek egyéni típusjelzéseket adni) megemelve - kicsit arrébb az egyik futóművét is meg lehetett nézni.
Még egy kép utóbbiról: a bal oldali kerékre fel van szerelve a motor/hajtás/fék modul, a jobb oldalira nincs. Minden hajtott kerékhez külön motor tartozik, mely meglepően kicsi - emiatt viszont folyadékhűtésre van szükség.
Két lóvasúti kocsi is megtisztelte az eseményt. Balra a Grosse Berliner Pferde-Eisenbahn 573-as pályaszámú kocsija. Ez 1883-ban épült, a villamosítás után pótkocsiként még a huszas évek közepéig használták. Jobbra: ugyanennek a cégnek egy
1880-as gyártású emeletes kocsija. Az alváz munkakocsiként maradt fenn, 1958/59-ben építették vissza a képen látható állapotára.
A program csúcspontja a "villamoskorzó" volt. Érdekes módon ez nem ment be mélyen a belvárosba, hanem rögtön az Alexanderplatznál visszafordult - pedig valahol logikus lett volna, ha elmegy a főpályaudvarig vezető új építésű szakaszra is. Én kinéztem magamnak egy olyan szakaszt az útvonal mentén, ahol autók nem takarhatták ki a kocsikat, plusz a nap is jól sütött. Legalább fél órát álltam a verőfényben (késtek...), de persze mire ideértek, épp be is borult:
Balra: a sort a Städtische Strassenbahn Cöpenick 10-es számú kocsija (A típus 1903-ból) vezette. Kétségtelenül réginek néz ki, de igazából olyan, mint Rákóczi bicskája (kétszer cserélték a nyelét, háromszor a pengéjét, de az attól még Rákóczi bicskája): az eredeti 10-est 1925-ben munkakocsivá alakították, majd '34-ben selejtezték. A pótlására építettek egy másik munkakocsit egy másik típusból - amit aztán '49-ben vontak ki a forgalomból. Ennek a másik kocsinak az alvázára építettek 1967-69-ben egy olyan felépítményt, ami az eredeti kocsi 1906-os állapotát tükrözte. A nemes kezdeményezés az NDK-ban akkoriban útjára induló "közlekedéstörténeti öntudat-építés" része volt: úgy amatőr szinten (fotózás, üzemi változások követése, folyóiratok, könyvek), mint profin komolyan foglalkoztak a témával (nálunk ekkor még csak maketteket őriztek meg, a berlini közlekedési vállalat eközben múzeumi flottát kezdett építeni). A kocsit a kilencvenes évek végén ismét felújították, ezúttal több pénzből, az eredeti tervek szélesebb körú felhasználásával - jól is néz ki! Jobbra a már látott 2990-es, a 808-as pótkocsival.
Balra a Berlinre jellemző szögletes kéttengelyesek egyik legszögletesebbike: az 5984-es (T24/49, 1925) és a 339-es pót (B24, 1925) a BVG-West, azaz a nyugati oldal színeiben lépett fel. Jobbra: BVG 3802 (TM 34, 1927) a 984-es póttal (B06/27, 1910). Ezek a hatalmas ablakokkal épített középbejáratos kéttengelyesek nekem nagyon bejönnek, bár műszakilag annak idején sok gond volt velük. Eredetileg az AEG által kifejlesztett kontaktoros távvezérlés volt bennük, de néhány év után mind a 300 kocsit le kellett állítani, mert az áramellátás kiesése esetén a teljes vezérlés lekapcsolt, azaz a kocsit nem lehetett tovább vezetni. És ilyesmi nem csak áramszünetkor fordulhatott elő, az akkor használt rúdáramszedők is bármikor elpattanhattak a vezetéktől. A rugóerőtárolós fék ugyan befogott a vezérlés lekapcsolásakor, de ez nem volt elég se elég hatásos, se pedig szabályozható. A harmincas évek elején aztán elkezdték "megmenteni" a leállított kocsikat: az első sorozat egyfajta iker vezérlést kapott, a többi szólóban vagy pótkocsival volt használható. Szerintem nagyon szép típus, és még a napnak is tetszhetett, mert kisütött :)
Balra egy Reko-szerelvény: BVB 217 055-8 motor (TE 59, 1961) + 267 006-1 (BE 59/1, 1960) és 267 428-2 pót (BE 64, 1965). Jobbra pedig a már látott gothai "Grossraumwagen".
Ekkorra a felvonulás beragadt a forgalmi kocsik miatt, így volt idő még egyet rákattintani. Jobbra: őt is láttuk már - BVB 219 481-3 (CKD Tatra KT4D, 1986).
Balra: a négytengelyes Kockatatrák - a képen: BVG 5117 (T6A2mod, 1988) + (B6A2mod, 1990) - nem bírták sokáig Berlinben, mert a befogadóképességük nem passzolt a forgalomhoz. Jobbra: a kicsit öregebb KT4-esek viszont még néhány évig maradnak (BVG 6059 + 6097, KT4Dmod, 1982/84)
A sor végén az alacsonypadlósok jöttek, konkrétan a 2021-es GTZ6 (2001) és
a 9035-ös kétirányú Flexity (F8Z, 2015). Érdekes egyébként ez a sárga szín: ahogy láttuk, egy időben volt már ilyen Berlinben, de a villamosok utána hamar felvették az egységes német elefántcsontszínt. A keletiek ezután kísérleteztek egy sort, aztán a rendszerváltás után valahogy hirtelen a metrók sárgája lett az alap - már hogy a nyugati metróké, mert a keleti oldalon ekkorra már azt is el bírták rontani. A váltás után viszont még a buszok is besárgultak - ami azért logikus, mert a huszas-harmincas évek villamossárgáját állítólag az egyik omnibuszvállalattól vette át a BVG. Hozzá kell persze azt is tenni, hogy a sárga villamosoknál jobbat én se tudnék kitalálni ;)
A fotózgatás közben a kamera is dolgozott, bár többször bele kellett vágnom az említett feltorlódás miatt.
Bár eredetileg nem terveztem, hogy utánamegyek a felvonulásnak, végül csak felcsorogtam az Otto-Braun-Strasse/Mollstrasse kereszteződéséig. A nap ugyan nem sütött jól, de legalább a kocsik másik oldala is meglett - ez persze csak az egyirányú/egyoldali ajtósoknál számított :)
Furcsa, hogy az amúgy elég progresszív berlini villamosüzemben (hisz mi lehet annál progresszívabb, hogy ők találták ki a műfajt?;) a kilencvenes évekig megmaradtak a kéttengelyesek: a huszas-harmincas-negyvenes években is (balra), és a hatvanas-hetvenes-nyolcvanasokban is. Igaz, utóbbinak főleg gazdasági okai voltak, a legatyásodott főváros se az NDK időkben, se az utána következő években nem bírt mindent egyszerre lecserélni. Ne felejtsük el, hogy az 1996-ig közlekedő Rekók csak kis részét képezték a problémának: a metrón és az S-Bahnon még háború előtti szerelvények jártak!
A felvonulás végére elég kaotikus lett a hangulat: a motoros rendőrök a közúti forgalmat leállítva engedték át a villamoskaravánt, ami viszont még a más okból arrajáró rendőröket is feltartotta. Ezen túl volt fotós, aki nem vette észre azt a kb. 150 másik fotóst, akinek a képébe belegyalogolt, párhuzamosan a villamosokkal, át a kereteszteződésen. Amikor pedig elment a felvonulás, minden irány egyszerre indult meg, ahogy jobbra látható. Őszintén szólva elég kiábrándító élmény volt ez a dudakoncert, szerintem ennél még a budapesti autósok is fegyelmezettebbek...
Hűséges videókamerám itt is dolgozott, ezzel a felvétellel zárnám az oldalt. Ami azt illeti, legközelebb szerintem inkább megpróbálok feljutni a felvonuló járművek valamelyikére :)
Források: www.berlin-straba.de, www.gothawagen.de, német Wikipedia