Előző oldal

No, de elég a antidogmatikából! Lássunk egy ártatlan képet csak úgy akárhonnan.
(Hm, a csudába is, feszített hosszláncos felfüggesztésű a felsővezeték, amilyet nálunk leginkább csak a HÉV-en láthatunk!)

Na tessék, ez meg itt egy gyorsjárati villamos ("4S"), mely jópár megállót kihagyva rohan be kintről a belvárosba. Nem, nincsenek kerülő "előzővágányai": ugyanezeken a síneken halad még két másik, "síma" viszonylat is, például az alapjárat 4-es. Valahogy megszervezik azt a menetrendet...

Na jó, hagyjunk fel az "így is lehet" mutogatással, és nézzünk képeket csak úgy, a látvány öröméért!

Egységes festésű "rövidcsuklós" szerelvény. Tervezésüknél fontos szempont volt, hogy minél modulárisabbak legyenek az alkatrészek; sok részt például az akkori buszoktól vettek kölcsön, ...

... a motor- és pótkocsik eleje és vége pedig - az egyirányú kivitel ellenére - egyforma: itt nincs helye drágító dizájnelemeknek. A mai villamosoknál ez már természetes.

Egy rövidcsuklós pótkocsi belseje. Minden kapaszkodóra jut egy-egy leszállásjelző.

Tulajdonképpen véletlenül jutottunk el a város négy villamosremizének egyikéhez, Gröpelingen-be, ahol a 2-es, 3-as, 3S (a 3-as gyorsjárata, "piros 3-as"), és a 10-es is végállomásozik.

Először csak a hurokvágányokon forduló forgalmi kocsikat fotózgattuk, de aztán rámjött a telhetetlenség, és begyalogoltam a forgalmi épületbe, ahol az utastájékoztatási irodában megkérdeztem, nem lehetne-e pár fotót készítenünk a kocsiszínben. A válasz az volt, hogy oda nem lehet csak úgy bemenni... DE!... mindjárt keresnek valakit, aki körbekísér.
(Jajj, már megint sikerült egy - Budapesten - utopisztikus dolgot megemlítenem: nem volt előzetes engedély, külföldiek voltunk, ráadásul pluszmunkát okoztunk több ott dolgozónak. Viszont most cserébe dicshimnuszokat zengedezünk a BSAG-ról.)

És lőn. A korábban látott síncsiszoló járgány is itt pihent az egyik csarnokban.

Nem teljesen világos, hogy a tulajdonképpeni csiszolást a négytengelyes végzi, vagy ez az utánfutó, amibe néhány vezeték és kábel vezetett onnan. Mindenesetre a jelek szerint itt rendszeresen, talán hetente-naponta végigmennek a vágányhálózaton, nem pedig ötévente, mint nálunk.
(Nincs is olyan sok kagylós kopás, mint Pesten!)

Nézzünk inkább valami mást. Ez itt a 3501-es, a Wegmann gyártmányú "rövidcsuklósok" első darabja. Ki van jelölve megőrzésre, és már hosszabb ideje itt áll. Biztos helyen, tető alatt, őrizve. Talán még működőképes is.
(Nem, tényleg nem mondtam semmi olyat, hogy "bezzeg"!)

Ez az UFO a közeljövőben vásárolandó új alacsonypadlósok szerkesztési/űrszelvényével készült. Éjjelente járták vele a hálózatot, megnézni, hogy hol nem fér el, hol kell átépíteni a pályát vagy megállókat. Az új kocsi hosszabb lesz az itt láthatónál, ez nem a teljes modell.

Egy balesetben tönkrement GT8N maradványa, melyet alkatrészbányának tartottak meg.

Hóseprő, mely egy öreg kéttengelyesből, és az által vontatott cél-pőrekocsiból áll.

A torziós iránybeállító mechanizmus miatt a GT8N-ek érdekesen kígyóznak ívekben és ívek után. Bent ülve ez persze nem érződik. Talán csak egy furcsa volt ezekkel a tujákkal kapcsolatban, hogy a hajtásuk elég zajos volt.
(Persze nem egy nagykörúti "ipari csuklóshoz" képest.)

Egy ilyen alacsonypadlós belseje. Tipikus kilencvenes évek eleji hangulat. A kocsikban biztonsági kamerák működnek, melyek 48 órányi anyagot rögzítenek, aztán törlődnek. Ha valamilyen okból szükség van a felvételre, ekkorra már úgyis letöltötték.
(Nálunk meg a jogvédők most próbálják meg kitalálni, hogy egy közlekedési vállalatnak nincs joga kamerákkal megvédeni a saját területét, járműveit!)

Ahogy visszaindultunk a főpályaudvar felé, a Domsheide-nál egy kocsiszíni menetben közlekedő tujával is találkoztunk. Gyorsan lefotóztuk, aztán felpattantunk rá. Egy átszállással később (ezúttal vonatra) már úton voltunk Hannover felé...

Folytatás: a wehmingeni villamosmúzeum