életképek
vasút itthon
közelről
|
||||||||||
Tour de Trams IV.
Linz-en és Innsbruck-on át Svájcba Indulás: Keleti pályaudvar, reggel hat. A város még alszik; odafele menet a Margit hídról a szokásos fények helyett csak azoknak hiánya látszik. A Dacia expresszvonatban a korábbiaktól eltérően nem találtam osztrák (=kényelmes) kocsit, ami hagyján, de magyarból is egy Intercity-s termeskocsi volt a legszimpibb. Kicsit furcsa volt, hogy nemzetközi forgalomba ilyen kocsikat adnak ki, pláne, hogy az elmúlt hónapokban inkább arról szóltak az hírek, hogy kevés az IC kocsi, nem arról, hogy olyan sok van belőlük, hogy már külföldre is azokat küldik :) Na mindegy. Három óra múlva már Bécsben voltunk, ahol átvetettük magunkat egy osztrák vonatra. Irány: A Duna-parti nagyvárosban másfél éve jártam utoljára. Azóta átadták a Solar City nevű - futurisztikusnak szánt - lakónegyedhez vezető villamosvonal-hosszabbítást, ... ... a városban egyre több alacsonypadlós villamos (Bombardier "Flexity Outlook", régi nevén "Cityrunner") közlekedik... ... no meg persze az évek óta készülő földalatti villamosátvezetés is már rég megnyílt. A Herz-Jesu-Kirche megálló (rögtön a déli rámpa után) még csak... ... süllyesztett építésű... ... ráadásul mellette még ott hevernek azok a sínek, amelyeken legutóbbi látogatásomkor (még a felszínen) zajlott a forgalom. Ezután azonban már két földalatti állomás következik. Ezek közül csak a főpályaudvarnál (Hauptbahnhof) levőt fotóztam... ... mely nem túl barátságos kinézetű, ellenben mindkét végén van egy-egy hurokforduló, végállomásoztatási céllal. Ezek közül csak a délit használja az itt visszaforduló 3-as viszonylat. Az északi rámpa. A tuják jókora tempóval vágtatnak fel a vágányzaton, mely túlemelt ívvel van kiépítve, azaz bedőlünk a kanyarban, ahogy kell. Még egy kép az előbbi tíztengelyes villamosról. Magyar szemnek érdekes talán a három csukló egy villamoson... ... ami persze egy alacsonypadlós villamosnál kevésnek számítana - ezen itt például hat is van :) Cityrunner az Universität végállomáson. A kocsik belseje nem túl tágas, főleg tömegben van tolongás. Ráadásul nem is kicsit nyikorogtak-zörögtek, főleg ívekben. Egy modern járműhöz nem szokott fülnek ez biztos furcsa, hiszen olyan, mintha szét akarna esni, de igazából arról van csak szó, hogy a mi villamosaink is így feszülnek-ropognak, csak nem halljuk a motorzajtól és a dübörgéstől ;) Mindenesetre a grazi változat mintha halkabb lett volna. A 2-es vonal áthalad egy régies városrészen. Itt nem volt hely két vágánynak, ezért átlapolták őket. A négy sín közül kettőn erre... ... kettőn arra mennek a tuják, persze nem egyszerre, és megfelelő jelzőberendezés gondoskodik arról, hogy ne legyen két különböző irányba (=egymással szembe) tartó villamos ezen a szakaszon. A megoldást őszinte szívvel tudom ajánlani azoknak, akik olyasmire hivatkoznak, hogy valahova (például Diósgyőr és Felső-Majláth közé) azért nem lehet villamost építeni, mert nincs elég hely! A belvárosban egy ilyen funkciótlannak tűnő félreállóhelyet is találtunk, ahol egy másik tíztengelyes csuklós állt. A főpályaudvari végállomás létrejötte előtt talán itt végállomásozott valamelyik járat? Egy ilyen "XL" csuklós belseje. Az öreges kinézet ellenére azt vettük észre, hogy ezek a járművek valamilyen szaggatós vezérléssel vannak felszerelve, tehát a legtöbb budapesti villamosnál korszerűbbek. Eme kocsik kistestvéreit, a nyolctengelyes csuklósokat viszont már elkezdték elbontani a kocsiszínben. Sic transit gloria mundi :( A villamosozgatás végeztével ismét vonatra pattantunk. Igaz, Ícé - aki tőlünk eltérően inkább trolizgatott - majdnem lekéste az indulást, ami elég kellemetlen lett volna, különösen azért, mert az én jegyem is nála volt... Innsbruck három éve az egyik kedvenc városom, elsősorban remek fekvése miatt: hatalmas hegyek mindenfelé! Ebből persze nem sokat láttunk, hiszen este érkeztünk meg. Reggel azonban már derengett valami, például az új főpályaudvar előtti tér... ... amit én még nem láttam villamosok által használva. Most is csak kicsit, hiszen nem maradhattunk: már indult is a vonatunk Svájc felé!
© Varga
Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon
található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra |
||||||||||