Városi és nemvárosi közlekedés
Tour de Trams 2004: Basel, első oldal
Vonattal és villamossal az Alpokban (és a környékén)
Ha valaki esetleg keveselte volna az útibeszámoló során eddig mutatott villamosokat, most biztosan ki lesz elégítve a tujaéhsége. Baselre (amit Bázelnek is írhatunk, az is szabályos) ugyanis nem tudok mást mondani, minthogy a villamosok paradicsoma. Annyifajta típus, annyi színben, annyiféle összeállításban, és olyan vonalakon (146 kilométer hosszban), hogy az ember csak kapkodja a fejét! De mielőtt megmutatnám, mire fel ez a nagy lelkesedés, néhány szó a városról. Basel a maga 166 000 lakosával az azonos nevű "félkanton" központja. Érdekessége, hogy a német és francia határ közvetlen közelében fekszik - olyannyira, hogy a reptere például francia területen fekszik, egyes villamosvonalak pedig átlépik a határt. Ezen felül fontos kereskedelmi központ, a svájci vegy- és gyógyszeripar fellegvára.
Hogyan is lehetne szebben kezdeni az oldalt, mint egy DÜWAG csuklóssal? És rögtön tanulunk is valamit: a sárga-narancs villamosok a város két villamostársaságának egyikének, a BLT-nek (Baselland Transport AG) üzemeltetésében vannak. Ez a cég 1974-ben négy cég egyesülésével jött létre. Tizennégy buszjáraton túl elvileg három villamosvonalat (10, 11, 17) üzemeltetnek, de mivel ottjártunkkor a másik közlekedési vállalat összes Combino alacsonypadlósa le volt állítva, össze-vissza volt keverve minden, valószínűleg ezért járt a 2-esen is BLT szerelvény.
A másik helyi közlekedési vállalatot BVB-nak (Basler Verkehrs-Betriebe) hívják, ők nyolc vonalon (1, 2, 3, 6, 8, 14, 15, 16) járatják zöld villamosaikat. Ezekből az egyik, a 14-es elvileg a BLT-é, de szerződésesen mégis ők üzemeltetik. Már ha jól értettem, mert pár óra alatt sajnos nem tudhat meg az ember mindent egy városról. A képen látható jármű is egy hattengelyes DÜWAG csuklós, amit itt Be 4/6-ként jelölnek. A városban járó DÜWAG-okat eredetileg mind a BVB vásárolta, de később egy részüket eladta a BLT-nek. A helyszín az SBB főpályaudvara előtti tér (Centralbahnplatz), a város közlekedési központja.
Itt egy másik BVB tuja: egy Schindler gyártmányú Be 4/6S. 1988-ban gyártották, tíz évvel később kapott egy alacsonypadlós középrészt. Egy számomra érdekes részlet: a kocsik egy része nyomkarimakenő szerkezettel is fel van szerelve.
No, ez pedig a BLT hasonló típusa (Be 4/8), kicsit korábban ('78-81) építve.
Ahogy látható, ezek is kaptak alacsonypadlós középrészt, ekkor lettek Be 4/6-ból Be 4/8-ak. De nem mindegyik lett átalakítva: nézzük csak meg a szerelvény második kocsiját: az bizony megmaradt kétrészesnek! A típust ezentúl egyszerűen csak "Szögletesnek" fogom hívni, hogy a betűjelzések ne keveredjenek.
És kezdődik a baseli zűrzavar: szinte mindent csatolnak mindennel! Ez persze csak az első benyomás, mert azért vannak határai a csatolgatásnak (vezérlési kompatibilitás). Amit itt a Be 4/8 mögött, azaz hozzánk közelebb látunk, az nem DÜWAG, hanem a Schindler által a hetvenes évek elején gyártott hattengelyes, amit manapság motormellékkocsiként, azaz szerelvények második kocsijaként használnak.
És hogy ilyet is lássunk: ez a Szögletes egy DÜWAG-ot "húz" mellékkocsiként.
És vannak további variációk is: ez a DÜWAG szimplán egy B4-est, azaz egy négytengelyes pótkocsit húz. Utóbbit öreges kinézetéhez képest meglepő módon egészen későn, 1973-ben gyártották. A helyszín a Margarethenstrasse-Viaduktstrasse és a Centralbahnstrasse kereszteződése.
Ebből a pótkocsitípusból (amit itt épp egy DÜWAG vontat) a BVB-nek is van; 1962 és 1972 közt gyártották őket a Flug- und Fahrzeugwerke Altenrhein és a Schindler együttműködésében.
A "csatoljunk mindent mindennel" kampány következő érdekes pillanata: dupla DÜWAG a Schiffländenél.
BLT-féle Szögletes a pályaudvar csarnokával a háttérben.
Így néz ki az alacsonypadlós középrész. Az irtózatosan keskeny és meredek lejárólépcső szerintem nem éppen utasbarát megoldás.
Ha jól sejtem, ezek a domború felfestések a vakoknak és gyengénlátóknak mutatják, hogy merre kell menniük. A keresztező sínek előtti "elsőbbségadás kötelező" tábla talán érthető.
Terelgetések voltak a városban, így fotózhattam le ezt a két egyforma tuját a két cég színeiben az Elsässerstrasséban. Azaz... várjunk csak! Hiszen ezek nem is egyformák!
És igen: a BLT tuja egy Be 4/8, azaz egy alacsonypadlós középrésszel ellátott Szögletes, míg a BVB egy Be 4/4, azaz egy rövid, négytengelyes Szögletes (-> "Kisszögletes"), két négytengelyes póttal.
A motor+pót+pót összeállításban a hátsó kocsi általában egy "sima" B4, ...
... a középső viszont egy alacsonypadlós középrészűvé átépített B4N (a típusjelzésekben az "N" általában a "Niederflur", azaz alacsonypadlós szót rövidíti).
B4N belülről, érdemes megnézni az alacsony részbe bevágott ablakokat. A régi PCC kocsiknál azért vágtak a normál ablakok fölé egy sor ablakot, hogy az álló utasok kilássanak ("standee window"), itt pont ellenkezőleg történt: azért kellett az ablakok alá egy sor ablakokat betenni, hogy az alacsonyan ülő utasok is kilássanak.
Be 4/4+B4S+B4 szerelvény a Mittlere Brückén.
És egy régebbi Be 4/4, a hatvanas évek második felében gyártott Schindler típus. Őt Ícével a "helyi UV" névre kereszteltük elkeskenyedő orr-része miatt. Ez Svájcban az UV-hoz hasonlóan klasszikusnak számító típus, a "svájci standardkocsi" egy karnációja. A kocsivég elkeskenyedése nem üres dizájn: azért volt rá szükség, hogy a szűk ívekben a kocsik ne söpörjenek nagyon ki.
A csatolgatás csodái folytatódnak: csatolt standard motorkocsik az Aeschenplatzon.
Egy kéttengelyes nosztalgiakocsi (Be 2/2) 1925-ből.
Egy kis ízelítő abból, hogy itt mennyire nem jelent gondot egy meredek és szűk utcába bevinni a villamost, mégsincsenek balesetek. Sőt: megdöbbentő módon egy csomó nagyforgalmú csomópontban nincs közlekedési lámpa se! Igaz, van viszont közlekedési kultúra.
Egy másik nosztalgiaszerelvény, az 1930-as évekből. Egészen pontosan: a motorkocsi a Ce 2/2 215 (1933), a pótkocsi pedig a C2 423 (1932)
Folytatás: még mindig Basel - erős emelkedők, szűk ívek, és némi nosztalgia