Városi és nemvárosi közlekedés
Tour de Trams 2004: Bern
Vonattal és villamossal az Alpokban (és a környékén)
Kora délután érkeztünk meg Svájc fővárosába, a 135 000 lakosú (a számokat svájci weboldalakról kerestem ki, ha valaki másképp tudja, beszélje meg velük:) Bernbe, mely nevében, címerében, és majd' minden utcájában a medvékre utal. A monda szerint letelepedés után nevet kerestek a helységnek, és kitalálták, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha az első szembejövő élőlényről nevezik el. Egy mackó jött.
A belváros az Aare folyó patkó alakú kanyarulatában fekszik, egy magaslaton, ez azt jelenti, hogy három égtáj felől a folyó által kivájt szurdok határolja. A maradék irányban is sok mindent találhatunk, csak vízszintes felületet nem, kellemesen lankás minden. A város tömegközlekedése - a lakosság méretéhez viszonyítva - hihetetlenül jól szervezett, évente 79 millió utast szállítanak. A járatszámozás egységes, három villamosvonal (3, 5, 9) mellett jónéhány (=meg nem mondom, hány) trolibuszvonalat is üzemeltetnek. A villamosüzemű tömegközlekedésre a jelek szerint nagy hangsúlyt fektetnek, bár kezdetben, 1890-ben még sűrített levegős hajtású közúti vasúttal próbálkoztak, és csak 1901-ben tértek át a villanyosokra. Némely kép minőségéért elnézést kérek, megint "kemény" fényünk volt, sok árnyékkal, hogy nehéz legyen a fényesség-egyensúlyt megtalálni...
A főpályaudvar előtt a vágányok megkerülnek egy templomot, de érdekes módon a viszonylatok nem használták ezt az útvonalat (csak szükség esetén fordításra), így a vonattal érkezőknek pár száz métert gyalogolniuk kell a villamosmegállóhoz. A képen egy Be 8/8 jellegű régebbi csuklós villamos közeledik felénk. Meg is mondom mindjárt, miért "jelleg", és nem típus ez a "Be 8/8": az első betű személykocsiknál a kocsiosztályt jelzi; a kis "e" azt, hogy "elektromos", azaz villamos hajtású, az első szám a hajtott tengelyek, a második pedig úgy általában a tengelyek számát. Ez tehát egy nyolctengelyes villamos motorkocsi, melynek minden kerékpárja hajtott.
Egy hasonló régi csuklós hátulról, pótkocsival. Ahogy az a képről talán sejthető, a főpályaudvari megálló két irányának dupla peronja el van tolva egymáshoz képest, valahogy így:
peron
<---------------<-----------------
peron / .----------->
<---------' / peron
---------------->---------------->
peron
Így megspórolták az egymás melletti négyperonos megállót, mégis tudnak kerültetni, időkiegyenlíteni. Ezzel együtt turistaként első blikkre nem volt triviális, hogy hova is kellene állni, pláne, hogy a trolik is keresztbe-kasul járkáltak, akárcsak a gyalogosok.
Az öreg csotrogányok a jelek szerint olyannyira csak a 9-esen járkálnak, hogy nem belülről cserélhető viszonylatjelzésük van elől, hanem oda van ragasztva a 9-es szám. Amúgy elég jól mennek, bár hangosak és nem túl kényelmesek. A csuklóalagútban a kapaszkodók teleszkóposak - nem tudom, hogy a kocsirészek közti lengéscsillapításban van-e szerepük, de elég veszélyesen néztek ki.
Ennél sokkal rosszabb hatást tettek ránk az ötvenévesnél is idősebb pótkocsik, melyeknek kimondottan "barkács" jellegük volt. Mintha valami tanműhelyben hajtogatták volna a kasznit, vonalzók segítségével, még az ablakok kerete sincsen lekerekítve! Vágányátszeléseken ráadásul úgy csörömpölnek, mintha szét akarnának esni. Tisztára nagykörúti ICS feelingjük volt :) Ezen persze senki nem akad fenn; úgy tűnik, a Svájciak - nagyon rokonszenves módon! - nem játsszák túl az agyukat, és nem támasztanak lehetetlen követelményeket egy használati eszközzel szemben, nem akarnak mindent a lehetetlenségig túlbiztosítani, inkább csak használják őket.
Sajnos mi már nem láttunk régi négytengelyes motor+pót szerelvényeket, mivel az év elején lecserélték őket az új Combinókra. A még szinte bejáratós alacsonypadlósokat az ugyanebben az időben Európa több városában repedések miatt leállítottakkal ellentétben nem kellett félreállítani. Vígan rohangásztak az utcákon a közlekedési vállalat nagyon eltalált mélyvörös festésben, melyet csak nemrég kezdtek el használni a korábbi zöld+vajszín helyett.
A BernMobil harmadik villamostípusa a '89-es beszerzésű, Vevey-ABB gyártmányú, részben "majdnem-alacsonypadlós" (középmagasságú padlós), GTO tirisztoros szaggatós Be 4/8 sorozat.
Ezek a kocsik a mai alacsonypadlósok előfutárai voltak. Akkoriban az alacsonypadló egylépcsőfokos fellépést jelentett, és azt is csak a középső részeken, mivel a kocsi eleje és vége hagyományos hajtott forgóvázakon nyugszik.
A középpadlós középrész alatt ilyen kiskerekes forgóvázak találhatók. A kerek, csilligó valamik a tárcsafékek tárcsái. A jármű a két végen utazva nagyon kellemes, csendes futású, a középrészben viszont hangosnak tűnt (persze minden relatív, tehát nem a nagykörúti Ganzokhoz képest).
A vonalak - bár találhatók rajtuk viszonylag erős emelkedők - elég laza nyomvonalúak, csak néhány élesebb kanyar van rajtuk.
De vissza a városhoz: a csúcs mindenképpen a középkori főutca, melybe a helyiek gondolkodás nélkül bevezették a villamosokat és trolikat. A tuják ott rohangásznak a sétálók közt, az út közepén álló kutakat kerülgetve!
A Bärenplatzon az egyik vágány átmegy egy régi torony kapuján, az ellenirány pedig a torony oldala és a szomszédos ház fala közti résen bújik át.
Külön érdekesség, ahogy a szűk kapuban a villamos és a troli felsővezetéke még a szokásosnál is közelebb kerül egymáshoz. Néhány trolira egyébként kísérleti hangjelző berendezést tettek: a szűk sétálóutcákban ezek a járművek figyelemfelhívó jelleggel csipognak, hogy a járókelők időben félreállhassanak. És erre szükség is van, mert az emberek gyakran besétálnak eléjük, lehetetlenné téve rendes, kitakaratlan járműfotók készítését :)
Az iménti utca folytatása, továbbra is hasonló stílusban.
És a háttérben már látszik is a város egyik jelképe, a Zytglogge, azaz Óratorony.
Az Óratorony közelebbről. A villamosvonalak itt kétfelé ágaznak, a troli viszont egyenesen (is) továbbmegy. Miután kihitetlenkedtük magunkat az ágas-bogas felsővezetékrengeteg láttán, mondok pár adatot is róla.
A torony eredetileg bástya volt, aztán 1405 körül - amikorra eredeti funkcióját már elvesztette - órát tettek bele. 1530-ben egy csillagászati órát és naptárat is hozzátettek, illetve valamikor egy harangjátékkal is megtoldották. Egész órakor turisták tömege figyeli a történéseket, a képen látható módon beállva a troli elé. De a trolisok nem idegeskednek, nekik ez természetes.
Itt látható, hogy milyen mély szurdokban is folyik a már említett Aare folyó a város körül. Tényleg, mondtam már, hogy imádom a hidakat? Ezt a szép felsőpályás ívhidat, melynek középső része 115 méter szélességet ível át (és magasságban is valami hasonlót), Kornhausbrückének hívják.
A híd pályája nem vízszintes, hanem folyamatosan emelkedik, ...
... összhangban a folytatását képző utcával.
Szerintem ezt a helyet villamosfotózásra találták ki :-)
No, gyorsan át a város másik végébe, egy modern lakótelep (igen, ilyenek Svájcban is vannak:) tövébe, Combinót fotózni!
Az alacsonypadlós járgány belseje - sorozattársaihoz hasonlóan - kellemes, bár szűk ívekben - szintén sorozattársaihoz hasonlóan - rángat egy kicsit.
Véletlenül fedeztük fel (na jó, Ícé tudott róla, csak elfelejtette), hogy a városnak van egy villamos-szerű HÉV vonala is, az RBS (Regionalverkehr Bern-Solothurn) által üzemeltetett Zytglogge - Gümligen - Worb Dorf járat, másnéven a "G".
Ezek a hagyományos építésű kétirányú járgányok az Óratoronytól egy saroknyira végállomásoztak egy csonkavágányon.
A kocsi belső tere. A vonal jó pár megállón át a villamoshálózaton halad, majd letér arról, hogy egyvágányúan folytatódjon. Sajnos az egyvágányú szakasz bejárására nem volt időnk, de azt azért kiélveztük, ahogy a járgány gyorsjárat lévén nem állt meg minden villamosmegállóban.
Megnéztük a névadókat jelképező mackókat is, akik egy összkomfortos (napfény, árnyék, műbarlang, tavacska, fák, stb) veremben laknak a belvároson kívül.
Mintegy véletlenül vettük észre a luxusgödör mögötti épület feliratát, mely szerint ez valamikor villamosremiz volt. Most étteremként üzemel - nosza, meg is ebédeltünk benne!
Az éjszakát a helyi diákszálláson (Ícé szavaival élve: "Jugendhergeberge") töltöttük, melyet a Marzilibahn nevű siklócskával lehet megközelíteni. A becézés indokolt, ez ugyanis Európa legrövidebb siklója: 105 méter hosszú, és ez nem az emelési magasság, hanem a pálya hossza!
Másnap reggel ezzel a járgánnyal mentünk. Nem, ez nem egy repülőgép, hanem egy elég új építésűnek tűnő emeletes vonat felső szintje :)
Folytatás: Basel, a "szélsőséges" villamosok városa