A budapesti Közlekedési Múzeum villamostörténeti emlékei (főleg)

Ezek a képek teszt céljából készültek: pár nappal előtte kaptam meg új digitális fényképezőgépemet, én pedig minél több helyzetben ki akartam próbálni. Megszállotságomra jellemző, hogy aznap a következő útvonalat jártam be fotózási célzattal: reggel a kőbányai Sörgyárnál kezdtem, ahol a 13-as villamosnak aznap éppen ideiglenes végállomása volt. Délután a ferihegyi reptér fele vettem az irányt, ahol körbefényképeztem egyrészt a "skanzenben" álló gépeket (a belinkelt oldalon levő képek túlnyomó része még korábban készült, csak információként mutatom), másrészt a 2-es terminálok teraszáról látható repülőket. Ezután a Városligetbe mentünk barátnőmmel, ahol a Petőfi Csarnokban levő Repülési- és Űrhajózási kiállításon örömködtem. Adta magát, hogy ezután benézzünk a Közlekedési Múzeumba is! (Utána pedig hazamentem szüleimhez, mivel születésnapom volt; ott is lőttem jópár képet - vajon sok egy napra 273 kép? :)

Ez a kedvenc villanymozdonyomnak, a V63 "Gigant"-nak (a kedvenc színösszeállításomban - ez volt az egyik protó-festés) elkészített makettje egy rácstartós híd makettjén. Tudom, jobban is sikerülhetett volna (akárcsak az előző mondat), de még szó szerint bejáratós volt a gép :)

A vasútmodellezők és apukák gyülekezőhelye egy elég nagy terepasztal a múzeumban. A képen a hátul levő M41 "Csörgő" előtt egy villamos is pihen a síneken, szép felsővezetéktartó oszlopokkal ellátott vágányán.

Sokáig azt hittem, hogy ez egy gumikerekű metróhoz tartozott, aztán kiderült, hogy vélhetően inkább egy "Micheline" kerekéről lehet szó: a Michelin gumigyár még a XX. század első felében próbálkozott gumikerekű kötöttpályás járművek építésével.

A budapesti villamosok alsóvezetékes áramellátó rendszerét ennél szebben aligha lehetne bemutatni: az ikersínek közt lenyúló áramszedő "hajó" a csatornában futó két áramvezető sínt érinti egy-egy érintkezővel. Ma azt mondanák erre a megoldásra, hogy "nagyon zavarérzékeny", akkoriban viszont nem volt más lehetősége a villamosvasúti vállalatoknak, mint ilyen rendszerben kiépíteni a hálózat belvárosi részeit, hiszen a hatóságok esztétikai okokra hivatkozva nem járultak hozzá a felsővezeték építéséhez...

További áramszedő hajók: lehet látni a csúszó-érintkező felületek mozgathatóságának különféle megoldásait.

Indítóellenállások különféle fajtái. A baloldali hengeres elég jellegzetes, sok régi kocsin látni; a másik kettőt jobban el szokták rejteni.

Egy Siemens(&Halske) kontroller, a "kis Siemens". Baloldalt a menetszabályzó hengere, jobboldalt a kisszabályzóé.

A kisszabályzó (menetirányválasztó) csonkja.

A menetszabályozó karja. Talán nem kell magyarázat hozzá, hiszen a feliratok magukért beszélnek!

A "nagy Siemens".

Ennek a kisszabályozója már bonyolultabb, hiszen "selejtezni" lehetett vele a motorokat, azaz úgy kapcsolni, hogy a menetszabályozó által átengedett áram ne mindkét motorra menjen, hanem csak az egyikre vagy másikra, például motorhiba esetén.

A nagyszabályozó karja, a képbe baloldalt belógó lábammal.

Unió (General Electric Union) kontroller.

Egy demonstratív okokból felnyitott UV motor.

Ezt a képet azért csináltam, hogy érzékelni lehessen a líra (vagy más néven lant, esetleg "sörnyitó alakú") áramszedő méreteit. Barátnőm éppen a szedő lehúzására-felengedésére szolgáló kötél befűzési helyét mutatja. A kép nem túl jó minőségű, mert az ablakon keresztül irgalmatlan ellenfény szűrődött be...

Persze nem csak villamosalkatrészek (és makettek: UV, ICS, Bengáli) vannak itt, hanem egész villamoskocsik is! Ez például elvileg a BVV (Budapesti Városi Vasutak) 1-es számú, azaz legelső kocsija lenne, melyet a Baross utcai vonal megnyitása kapcsán szereztek be 1889-ben. A valóságban ez tényleg egy korai ("Aa" típusú) jármű, de nem a legelső, hanem a 92-es pályaszámú. Az átszámozása nem újkeletű "csalás", hanem már az 1910-es években megtörtént, azóta is így nevezik. Egyébként ezen a kocsin látható, hogy nincs is áramszedője a tetőn, mert teljesen alsóvezetékes üzemre tervezték.

Ezen a képen a BURV (Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Vasút) 300-as pályaszámú pótkocsija látható, melyet 1896-ban szereztek be. A járműnek  kalandos története van, ugyanis a '80-as évekig sínhálózatmérő kocsiként üzemelt: áramszedővel kiegészítve a vágányok áramvezetési tulajdonságát vizsgálták vele (egy Muki húzta, és egy pőrekocsi volt a másik pólus az áramkör létrejöttéhez).

Ez a villamos, mely a szegedi villamosvasút 34-es pályaszámú motorkocsija volt, meglepően hasonlít a BVVV (Budapesti Városi Villamosvasút) "H" típusára, melyet később 2700-as sorozatként ismerhettünk. A hasonlóság nem véletlen, hiszen az SzKV (Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság) ugyanattól a gyártótól, a Schlick-től rendelte őket 1913-ban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyarországi villamosok egyik klasszikus formáját látjuk. A tetején egyébként kivehető a korábban bemutatott líra áramszedő (lehúzva közel vízszintesbe), és a hengeres indítóellenállások is.

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez