Városi és nemvárosi közlekedés
Amszterdam nemzetközi repülőteréről, Schipholról - akárcsak közel három éve - most is vonattal jöttünk be a városba, azaz a központi pályaudvarra (Centraal Station). Ez Ícé számára rengeteg fotózási lehetőséget jelentett, de bevallom, az itteni vonatok egy része még nekem is tetszett.
Például az itt a középső vágányon ácsorgó régimódi, "kutyafejű" motorvonat. A két peron közti harmadik vágány egyébként nem csak félreállításra ad lehetőséget, hanem arra is, hogy a peron egyik feléhez beállt vonatot a peron másik felénél álló másik vonattal szemben is ki lehessen vinni az állomásról.
De nem minden holland vonat olyan aranyos, mint az iménti "kutyafejű": ezek a Jumbo Jet-szerű fejrésszel rendelkező izék például szerintem kimondottan csúnyák. A magas orr-rész széthajtható lemezei mögött átjáróajtó rejtőzik, hogy több egység összecsatolásakor is végig lehessen menni a vonaton. Legalábbis elvileg: én csak egy ilyen vonatot figyeltem meg, de ott pont nem voltak összekötve az átjárók...
Ez a modern emeletes vonat se egy szépségkirálynő.
Ha a velünk tartó Tim Boric (a hetvenes évek budapesti villamosos hangulatainak nagy megörökítője) nem szól, akkor nem veszem észre, hogy ez a kocsi igazából egy olyan mozdony, amelybe a gépészeti részek közé egy emeletnyi utasteret is betettek. Ráadásul három forgóváza van!
Mivel a vasúthoz nem értek, számomra meglepetés volt, hogy a holland vasutaknak (NS) is vannak ICE3 vonatai. Ezek persze több áramneműek, de kívülről a DB helyett levő NS logót leszámítva nem nagyon különböznek német társaiktól.
Haarlem főpályaudvara...
... megér egy leszállást, ...
... pusztán építészeti szempontból is (ez itt például egy váróterem)...
... mi mégsem ezért álltunk itt meg, hanem hogy elmenjünk az egykori NZH helyiérdekű villamoshálózat emlékét őrző kis múzeumba, ...
... ahol egy Ganz gyártmányú vezérlőpótkocsit is őriznek. Sajnálatos módon a múzeum csak elméletileg volt nyitva, mert az aznapi ügyeletes munkatárs elfelejtett bemenni... A "kék villamosok" történetének jeles szereplői voltak a magyar motorvonatok: "Boedapester"-nek hívták őket, és még ma is visszasírják a komfortjukat - no meg persze a hálózatot, amin jártak, hiszen ez egy nagyvasúttól különálló rendszer volt.
Tipikus holland látkép: szárazföldi utca vízi utcával :)
Leiden pályaudvara egyfajta ellenpontja lehetne Haarlemének: csupa modernség, üveg, beton, vascsövek. Innen egy "kutyafejű" motorvonattal indultunk tovább. Induláskor azt hittük, hogy ezek az öreg járgányok nem nagyon tudnak menni, aztán hirtelen kakaót adott a vezér, és azt vettük észre, hogy úgy száguldunk, ahogy mondjuk a váci vonal motorvonatai sosem.
Úticélunk Alphen an der Rijn volt, ahol egy ilyen faperonról felszálltunk a... mire is? Nos, egy villamosra, ...
... mely egy villamosított mellékvonalon száguldott le Goudáig (ejtsd: "Hhháuda!"). Klassz volt 80-nal rohanni a rétek közt, ...
... egy tuja fedélzetén! (A vonalon csúcsidőben állítólag "sima" vonatok is járnak.)
Ez a light rail viszonylat egyelőre csak kísérlet, Stockholmtól kölcsönvett járművekkel. Ha úgy döntenek, hogy bevált, akkor a vonalat meghosszabbítják egyes városok belterületére is. Frissítés: nem döntöttek úgy/nem vált be.
A végállomás: Gouda, a közepesen alacsonypadlós villamos padlójához illő peronmagassággal, ...
... melyet egyébként a normálnak számító, tehát magas peronból "vájtak" ki.
És a színes tuja már el is indult visszafelé, sajnos nem nagyon volt idő fotózni.
Ez a kép kicsivel később készült, amikor Hágából elindultunk vissza Amszterdamba, egy ilyen emeletes vonattal. Kint szemben egy HÉV jellegű Sprinter szerelvény egy kocsija látszik.
A holland vasúti kocsik mások, mint a mieink: alacsonyabbnak tűnnek, viszont szélesebbnek. Arra nem nagyon sikerült rájönnöm, hogy ebben a vonatban az egyik kocsin miért kék volt az ablak körüli csík, a másikon pedig bordó.
A szerelvény elején mindenesetre egy ilyen belga mozdony várakozott. Épp sikerült lefotóznunk, és már indult is. Én ezzel nagyjából be is fejeztem a vonatfotózást, hiszen elsősorban tujákat látni jöttem :)