Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 

Volt egyszer egy Sajtópalota I.

"Sajtópalota" - nem tudom, kitől és hol hallottam ezt a szót először, de mindig ez a megnevezés jut eszembe, amikor a Blaha Luzja téren állt jókora sajtó-tömbről van szó. Pedig nem volt igazán palotás kinézetű, ráadásul az emberek sem szerették. Állítólag azért, mert "szocreál" volt. Pedig szerintem nem volt az, csak egy batár nagy irodaépület, amihez hasonlókat a harmincas évektől kezdve nem éppen szocialista berendezkedésű országokban is sokat építettetek. De én persze nem vagyok építész, csak a benyomásaimat írhatom le. Talán azért mondták az emberek szocreálnak, mert az épületet tudat alatt összekötötték funkciójával, azaz a felülről irányított tájékoztatással?

Nekem mindenesetre - tiszteletben tartva az emberek véleményét, és remélve, hogy megúszom a lekommunistázást :) - tetszett ez az épület. A Nagykörútra nem illett, de hát nem is ott állt - az arculatát a régi Nemzeti (leánykori nevén Népszínház) elbontása óta nem találó Blaha Lujza térnek viszont meghatározó eleme lett.

Szerintem ebben segítette, hogy nem akart "nagykörúti eklektikus" lenni, és nem akarta keresni a szemlélődő kegyeit. Mit ért volna, ha csak egy a környéken - szerencsére - fellelhető több száz régi épületből? Igaz, amikor átalakították, épp nem is volt divatban a historizálás... Mindenesetre markáns lett. A '80-as évektől épített modern épületek - elég silány felhozatal mellesleg - négyötödét bármikor elcseréltem volna rá. Tetszett, hogy nem volt kockaépület, és hogy a homlokzata kellően tagolt volt (de nem olyan össze-vissza egymásra dobált elemekkel, mint az új Nemzeti). Szimmetriára hajazott (a lehetőségekhez képest), hangsúlyos "középhajóval", mint valami régi kormányzati épület, és ennek megfelelően erőt sugárzott. És nem csak a Corvin később keletkezett "pléhpofájú" álhomlokzatához képest! Valami olyasmi volt, mint az Erkel Színház - amit egyébként én speciel kevésbé szeretek (további párhuzam, hogy annak eladása/PPP konstrukcióban történő újjáépítése is szóba került az utóbbi időben).

Elődjét-eredetijét 1893 körül építették a Budapesti Hírlap számára. A mellette álló bérházakkal összefűzve a negyvenes évek végén kapott új homlokzatot. A legjelentősebb újságok jó része itt készült - egykor még nyomda is volt a pincében. Aztán a rendszerváltás után lassan elnéptelenedett.

Kilencven-kevésben jártam néhányszor az aljában, ismerősöket elkísérve apróhirdetést feladni, illetve Hofi kazettákat vásárolni a földszinti boltban. A Nagykörút felőli oldalról nyíló Expressz-udvarban - mely ehhez a tömbhöz tartozott, bár eredeti homlokzatát megtartotta - pedig egy hangszerbolt működött a pincében, ott is jártam. Személyes élményem tehát nem sok volt vele kapcsolatban.

Most pedig elbontották az egészet, és kicsit sajnálom.

Nem akarok felesleges ál-nosztalgiát kelteni, de mivel úgy érzem, hogy egy városkép-meghatározó épület tűnt el, nyomon követtem a bontást fényképezőgépemmel. Természetesen nem tudtam minden érdekesebb pillanatban ott lenni, de azért a változásokat szerintem elég jól sikerült dokumentálnom.

Eleinte csak az épületen látható neonreklámokért aggódtam, mivel ezeket a bizakodásra alkalmat adó "neonmúzeum" megnyitása után sem szerelték le. Féltettem őket, hiszen mindig is tetszettek. A baloldali képen egyébként látszik egy világosabb függőleges csík a homlkozaton. Emlékeim szerint erről a részről a kilencvenes években hiányoztak a burkoló kőlapok, helyükön egy hatalmas magyar zászló lógott. Hogy ennek mi volt a története, nem tudom, de úgy néz ki, hogy az épület elbontása előtt azért még költöttek rá valamennyit...

A bontás kezdeti időszakában a Nagykörúton villamosozók vélhetően nem is vették észre, hogy mi folyik az épületen, hiszen akkor még csak a Somogyi utcai frontot tüntették el.

Persze közelebbről megnézve látszott, hogy az udvari szobákat már eltüntették...

... így megfelelő szögben figyelve át lehetett nézni az épületen.

Amikor már a térről is jól láthatóvá vált a bontás, mindig sok nézője akadt.

Az épületet vízzel locsolták, hogy a falak leomlásakor ne legyen túl nagy por...

... de ez persze kevés volt a boldogsághoz :)

A "főhajó" neonjait elég egyszerűen tüntették el: homokréteget hordtak alájuk az utcára, majd lángvágóval elvagdosták a tartókonzolokat.

Ahogy egyre több hiányzott az épületből, egyre több látszott a szomszédos Corvin áruház "pléhtelen" részeiből is. Érdemes a romok mögötti épület oldalát is megnézni: a lefalazott lyukak a lebontott részből átvezető folyosók nyomai lehetnek.

A bontás előrehaladtával aztán kis ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen is lehetett a világháború, vagy éppen az '56 utáni, szétlőtt Budapest. Adjunk hálát, hogy manapság ilyesmit csak betervezetten láthatunk!

Közben a Somogyiból is egyre jobb kilátás nyílt a Blahára.

Következő oldal  


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra