Előző oldal

Basel - villamosparadicsom
Külön köszönet Guido Studernek a képekkel kapcsolatos kiegészítésekért!

Ha valaki esetleg keveselte volna az utibeszámoló során eddig mutatott villamosokat, most biztosan ki lesz elégítve a tuja-éhsége. Baselre ugyanis nem tudok mást mondani, minthogy a villamosok paradicsoma. Annyi fajta típus, annyi színben, annyifajta összeállításban, és olyan vonalakon (146 kilométer hosszban), hogy az ember csak kapkodja a fejét! Bevallom, én eddig a budapesti villamoshálózatot ismertem az általam látogatott néhány tucat közül a legforgalmasabbnak, de itt elbizonytalanodtam. Igaz, pont kifogtuk a péntek délutáni csúcsot, de a hatás akkor is lenyűgöző volt.

De mielőtt megmutatnám, mire fel ez a nagy lelkesedés, néhány szó a városról. Basel, a maga 166.000 lakosával az azonos nevű "félkanton" központja. Érdekessége, hogy a német és francia határ közvetlen közelében fekszik - olyannyira, hogy a reptere például francia területen fekszik, egyes villamosvonalak pedig át-átlépik a határt a szomszéd országokba. Ezen felül fontos kereskedelmi központ, a svájci vegy- és gyógyszeripar fellegvára.

Hogyan is lehetne szebben kezdeni az oldalt, mint egy DÜWAG csuklóssal? És rögtön tanulunk is valamit: a sárga-narancs villamosok a város két villamostársaságának egyikének, a BLT-nek (Baselland Transport AG) üzemeltetésében vannak. Ez a cég 1974-ben négy cég egyesülésével jött létre. Tizennégy buszjáraton túl elvileg három villamosvonalat (10, 11, 17) üzemeltet, de mivel ottjártunkkor a másik cég Combino alacsonypadlósai mind le voltak állítva, kicsit össze-vissza volt keveredve minden - valószínűleg azért járt a 2-esen is BLT szerelvény. Vagy ez normális amúgy is? Aki tudja, segítsen!

A másik helyi közlekedési vállalatot BVB-nak (Basler Verkehrs-Betriebe) hívják, ők nyolc vonalon (1, 2, 3, 6, 8, 14, 15, 16) járatják zöld villamosaikat, ebből az egyik, a 14-es elvileg a BLT-é, de szerződésesen mégis ők üzemeltetik. Már ha jól értettem, mert pár óra alatt sajnos nem tudhat meg az ember mindent egy városról. A képen látható jármű is egy hattengelyes DÜWAG csuklós, amit itt Be 4/6-ként jelölnek. Igazából a városban járó DÜWAG-okat mind a BVB vásárolta, majd egy részüket eladta a BLT-nek. A helyszín az SBB főpályaudvara előtti tér (Centralbahnplatz), a város közlekedési központja.

Itt egy másik BVB tuja: egy Schindler gyártmányú Be 4/6S. 1988-ban gyártották, tíz évvel később kapott egy alacsonypadlós középrészt. Egy számomra érdekes részlet: a kocsik egy része nyomkarima-kenő szerkezettel is fel lett szerelve.

No, ez pedig a BLT hasonló típusa (Be 4/8), kicsit korábban (78-81) építve.

Ahogy látható, ezek is kaptak alacsonypadlós középrészt (ekkor lettek Be 4/6-ból Be 4/8-ak). Na, de nem mindegyik: nézzük csak meg a szerelvény második kocsiját, az bizony megmaradt kétrészesnek! A típust ezentúl "Szögletes"-nek fogom hívni, hogy a betűjelzések ne keveredjenek.

És a baseli zűrzavar elkezdődik: szinte mindent csatolnak mindennel. Ez persze csak az első benyomás, mert azért vannak határai a csatolgatásnak (vezérlési kompatibilitás). Amit itt a Be 4/8 mögött, azaz hozzánk közelebb látunk, az nem DÜWAG, hanem a Schindler által a hetvenes évek elején gyártott hattengelyes, amit manapság motormellékkocsiként, azaz szerelvények második kocsijaként használnak.

És hogy ilyet is lássunk: ez a Szögletes egy DÜWAG-ot "húz" mellékkocsiként.

És vannak további variációk is: ez a DÜWAG szimplán egy B4-est, azaz egy négytengelyes pótkocsit húz. Utóbbit öreges kinézetéhez képest meglepő módon egészen későn, 1973-ben gyártották. A helyszín a Margarethenstrasse-Viaduktstrasse és a Centralbahnstrasse kereszteződése.

Ebből a pótkocsitípusból (melyet itt épp egy DÜWAG vontat) a BVB-nek is van; 1962 és 1972 közt gyártották őket a Flug- und Fahrzeugwerke Altenrhein és a Schindler együttműködésében.

A "csatoljunk mindent mindennel" kampány következő érdekes pillanata: csatolt (dupla) DÜWAG a Schifflände-nél.

BLT-Szögletes a pályaudvar csarnokával a háttérben.

Így néz ki az alacsonypadlós középrész. Az irtózatosan keskeny és meredek lejárólépcső szerintem nem éppen utasbarát megoldás...

Ha jól sejtem, ezek a domború felfestések a vakoknak és gyengénlátóknak mutatják, hogy merre kell menniük. A keresztező sínek előtti "elsőbbségadás kötelező" tábla is érthető...

Némi terelgetések voltak a városban, így fotózhattam le ezt a két egyforma tuját a két cég színeiben az Elsässerstrasse-ban. Azaz... várjunk csak! Hiszen ezek nem is egyformák!

És igen: a BLT tuja egy Be 4/8, azaz egy alacsonypadlós középrésszel ellátott Szögletes, míg a BVB egy Be 4/4, azaz egy rövid, négytengelyes Szögletes (-> "Kisszögletes"), két négytengelyes póttal.

A motor+pót+pót összeállításban a hátsó kocsi általában egy "sima" B4...

... a középső viszont egy alacsonypadlós középrészűvé átépített B4N (a típusjelzésekben az "N" általában a "Niederflur", azaz alacsonypadlós szót rövidíti).

B4N belülről. Érdemes megnézni az alacsony részbe "bevágott" ablakokat. A régi PCC kocsiknál azért vágtak a normál ablakok fölé egy sor ablakot, hogy az álló utasok kilássanak (-> "standee window"), itt pont ellenkezőleg történt: azért kellett az ablakok alá egy sor ablakokat betenni, hogy az immár alacosnyabban ülő utasok is kilássanak.

Be 4/4+B4S+B4 szerelvény a Mittlere Brücke-n.

És egy régebbi Be 4/4, a hatvanas évek második felében gyártott Schindler típus. Őt Ícével a "Helyi UV" névre kereszteltük elkeskenyedő orr-része miatt. Amúgy ez Svájcban tényleg az UV-hoz hasonlóan klasszikusnak számító típus, a "svájci standardkocsi" egy karnációja. Az kocsivég-elkeskenyedés nem dizájn: azért volt rá szükség, hogy a szűk ívekben a kocsik ne söpörjenek nagyon ki.

A csatolás csodái folytatódnak: csatolt standard motorkocsik az Aeschenplatz-on.

Egy kéttengelyes nosztalgiakocsi (Be 2/2 181) 1925-ből.

Egy kis ízelítő abból, hogy errefelé mennyire nem jelent gondot egy meredek és szűk utcába bevinni a villamost. És mégsincsenek balesetek. Sőt: kifejezetten megdöbbentő módon egy csomó nagyforgalmú csomópontban nincs is közlekedési lámpa. Van viszont közlekedési kultúra.

Egy másik nosztalgiaszerelvény, az 1930-as évekből. Egészen pontosan: a motorkocsi a Ce 2/2 215 (1933), a pótkocsi pedig a C2 423 (1932)

Folytatás: még mindig Basel - erős emelkedők, szűk ívek, és némi nosztalgia