Előző oldal

Kora délután érkeztünk meg Svájc fővárosába, a 135 000 lakosú (a számokat svájci weboldalakról kerestem ki, ha valaki másképp tudja, beszélje meg velük:) Bernbe, mely nevében, címerében, és majd' minden utcájában a medvékre utal. A monda szerint letelepedés után nevet kerestek a helységnek, és kitalálták, hogy a legegyszerűbb az lesz, ha az első szembejövő élőlényről nevezik el. Egy mackó jött...

Bern

A belváros az Aare folyó patkó alakú kanyarulatában fekszik, egy magaslaton - ez azt jelenti, hogy három égtáj felől a folyó által kivájt szurdok határolja. A maradék irányban is sok mindent találhatunk, csak vízszintes felületet nem, kellemesen lankás minden. A város tömegközlekedése - a lakosság méretéhez viszonyítva - hihetetlenül jól szervezett, évente 79 millió utast szállítanak. A járatszámozás egységes, három villamosvonal (3, 5, 9) mellett jónéhány (=meg nem mondom, hány) trolibuszvonalat is üzemeltetnek. A villamosüzemű tömegközlekedésre a jelek szerint nagy hangsúlyt fektetnek, bár kezdetben, 1890-ben még sűrített levegős hajtású közúti vasúttal próbálkoztak, és "csak" 1901-ben tértek át a tujákra. Egynémely kép minőségéért elnézést kérek: megint "kemény" fényünk volt, sok árnyékkal, hogy nehéz legyen a fényesség-egyensúlyt megtalálni...

A főpályaudvar előtt a vágányok megkerülnek egy templomot, de érdekes módon a viszonylatok nem használták ezt az útvonalat (csak szükség esetén fordításra, hiszen a városban egyirányú kocsikat használnak), így a vonattal érkezőknek pár száz métert gyalogolniuk kell a villamosmegállóhoz. A képen egy Be 8/8 jellegű, régebbi csuklós villamos közeledik felénk - meg is mondom mindjárt, miért "jelleg", és nem típus ez a "Be 8/8". Az első betű személykocsinál a kocsiosztályt jelzi; a kis "e" azt, hogy "elektromos", azaz villamos hajtású, az első szám a hajtott tengelyek, a második pedig úgy általában a tengelyek számát.

Egy hasonló régi csuklós hátulról, pótkocsival. Ahogy az a képről talán sejthető, a főpályaudvari megálló két irányának dupla peronja el van tolva egymáshoz képest, valahogy így:

 peron
<---------------<-----------------
 peron     /         .----------->
<---------'         /    peron
---------------->---------------->
                         peron

Így megspórolták az egymás melletti négyperonos megállót, mégis tudnak kerültetni, "időkiegyenlíteni". Ezzel együtt turistaként első blikkre nem volt riviális, hogy hova is kellene állni, pláne, hogy a trolik is keresztbe-kasul járkáltak, akárcsak a gyalogosok.

Az öreg csotrogányok a jelek szerint annyira biztosan csak a 9-esen járkálnak, hogy nem belülről cserélhető viszonylatjelzésük van elől, hanem oda van ragasztva rájuk a 9-es szám. Amúgy elég jól mennek, bár hangosak, és nem túl kényelmesek. A csuklóalagútban a kapaszkodók teleszkóposak - nem tudom, hogy a kocsirészek közti lengéscsillapításban van-e szerepük, de elég veszélyesen néznek ki.

Ennél persze sokkal rosszabb hatást tettek ránk az övenévesnél is idősebb pótkocsik, melyeknek kimondottan "barkács" jellegük volt. Mintha csak valami tanműhelyben hajtogatták volna a kasznit, vonalzók segítségével (még az ablakok kerete sincsen lekerekítve)! Vágányátszeléseken ráadásul úgy csörömpölnek, mintha szét akarnának esni. Tisztára nagykörúti ICS feelingjük volt :-) Ezen persze senki nem akad fenn; úgy tűnik, a Svájciak - nagyon rokonszenves módon! - nem játsszák túl az agyukat, és nem támasztanak lehetetlen követelményeket egy használati eszközzel szemben, nem akarnak mindent a lehetetlenségig túlbiztosítani, inkább csak használják őket.

Sajnos mi már nem láttunk régi négytengelyes motor+pót szerelvényeket, mivel az év elején lecserélték őket az új Combinókra. A még szinte bejáratós alacsonypadlósokat az ugyanebben az időben Európa több városában - repedések miatt - leállítottaktól ellentétben nem kellett félreállítani. Vígan rohangásztak az utcákon a közlekedési vállalat nagyon eltalált mélyvörös festésben, melyet csak nemrég kezdtek el használni a korábbi zöld+vajszín helyett.

A BernMobil harmadik villamostípusa a '89-es beszerzésű, Vevey-ABB gyártmányú, részben "majdnem-alacsonypadlós" (középpadlós), GTO tirisztoros szaggatós Be 4/8 sorozat.

Ezek a kocsik a mai alacsonypadlósok előfutárai voltak. Akkoriban az alacsonypadló egylépcsőfokos fellépést jelentett, és azt is csak a középső részeken, mivel a kocsi eleje és vége hagyományos (hajtott) forgóvázakon nyugszik.

A középpadlós középrész alatt ilyen kiskerekes forgóvázak találhatók. A kerek, csilligó valamik a tárcsafékek tárcsái. A jármű a két végen utazva nagyon kellemes, csendes futású, a középrészben viszont hangosnak tűnt (persze minden relatív).

A vonalak - bár találhatók rajtuk viszonylag erős emelkedők - kellemesek, csak néhány élesebb kanyar van rajtuk.

De vissza a városhoz: a csúcs mindenképpen a középkori főutca, melybe a helyiek gondolkodás nélkül bevezették a villamosokat és trolikat. A tuják ott rohangásznak a sétálók közt, az út közepén álló kutakat kerülgetve!

A Baerenplatz-on az egyik vágány átmegy egy régi torony kapuján, az ellenirány pedig a torony oldala, és a szomszédos ház fala közti résen bújik át.

Külön érdekesség, ahogy a szűk kapuban a villamos és a troli felsővezetéke még a szokásosnál is közelebb kerül egymáshoz. Néhány trolira egyébként kísérleti hangjelző berendezést tettek: a szűk sétálóutcákban ezek a járművek figyelemfelhívó jelleggel csipognak, hogy a járókelők időben félreállhassanak. És erre szükség is van, mert az emberek össze-vissza besétálnak eléjük, lehetetlenné téve rendes, kitakaratlan járműfotók készítését ;-)

Az iménti utca folytatása, továbbra is hasonló stílusban.

És a háttérben már látszik is a város egyik jelképe, a Zytglogge, azaz az Óratorony.

Az Óratorony közelebbről. A villamosvonalak itt kétfelé ágaznak, a troli egyenesen is továbbmegy. Miután kihitetlenkedtük magunkat az ágas-bogas felsővezetékrengeteg láttán, mondok pár adatot is róla.

A torony eredetileg bástya volt, aztán 1405 körül - amikorra eredeti funkcióját már elvesztette - órát tettek bele. 1530-ben egy csillagászati órát és naptárat is hozzátettek, illetve valamikor egy harangjátékkal is megtoldották. Egész órakor turisták tömege figyeli a történéseket, a képen látható módon beállva a troli elé. De a trolisok nem idegeskednek, nekik ez természetes.

Itt látható, hogy milyen mély szurdokban is folyik a már említett Aare folyó a város körül. Tényleg, mondtam már, hogy imádom a hidakat? Ezt a szép felsőpályás ívhidat, melynek középső része 115 méter szélességet ível át (és magasságban is valami hasonlót), Kornhausbrücke-nek hívják.

A híd pályája nem vízszintes, hanem folyamatosan emelkedik...

... összhangban a folytatását képző utcával.

Szerintem ezt a helyet villamosfotózásra találták ki :-)

No, gyorsan át a város másik végébe, egy modern lakótelep tövébe, Combinót fotózni!

Az alacsonypadlós járgány belseje - sorozattársaihoz hasonlóan - kellemes, bár szűk ívekben - sorozattársaihoz hasonlóan :) - rángat egy kicsit.

Mintegy véletlenül fedeztük fel (na jó, Ícé tudott róla, csak elfelejtette), hogy a városnak van egy villamos-szerű HÉV vonala is, az RBS (Regionalverkehr Bern-Solothurn) által üzemeltetett Zytglogge - Gümligen - Worb Dorf járat, másnéven a "G".

Ezek a hagyományos építésű, kétirányú járgányok az Óratoronytól egy saroknyira végállomásoztak egy csonkavágányon.

A kocsi belső tere. A vonal jópár megállón át a villamoshálózaton halad, majd letér arról, hogy egyvágányúan folytatódjon. Sajnos az egyvágányú szakasz bejárására nem volt időnk, de azt azért élveztük, ahogy a járgány gyorsjárat lévén nem állt meg minden villamosmegállóban.

Megnéztük a névadókat jelképező mackótársaságot is, akik egy összkomfortos (napfény, árnyék, műbarlang, tavacska, fák, stb) veremben laknak a belvároson kívül.

Mintegy véletlenül vettük észre a luxusgödör mögötti épület feliratát, mely szerint ez valamikor villamosremiz volt. Most étteremként üzemel; nosza, meg is ebédeltünk benne!

Az éjszakát a helyi diákszálláson (Jugendherberge) töltöttük, melyet a Marzilibahn nevű siklócskával lehet megközelíteni. A becézés indokolt, ez ugyanis Európa legrövidebb siklója: 105 méter hosszú (ez nem az emelési magasság!).

Másnap reggel ezzel a járgánnyal mentünk tovább. Nem, ez nem egy repülőgép, hanem egy elég új építésűnek tűnő emeletes vonat felső szintje :) Meglehetősen kényelmes volt; lassan a MÁV is elkezdhetne ilyeneket venni az ingavonatokhoz!

Folytatás: Basel, a "szélsőséges villamosok" városa