Box formáció az Alacsony-Tátra
fölött
A Zlin repülőgépgyár a II. világháború után
A cseh repülőgépgyártásnak komoly történelme
van, mi most mégis csak a II. világháborúig tekintünk vissza. A háború
alatt a saját típusok fejlesztése szünetelt, annál nagyobb számban készültek
viszont a német repülőgépek. A béke beköszöntével a cseh ipar az "ottfelejtett"
gyártósorok és technológia segítségével hamar talpra állhatott. Az 1934-ben
alapított Zlin/Moravan gyár ekkori "felfutó" terméke a Z-381 volt, mely
a német Bücker Bü-181 "Bestmann" kétüléses kiképzőgép cseh gyártmányú,
Walter Minor WM-4-III motorral felszerelt változata volt. A gépből a negyvenes
évek végén a légierő vásárolt egy kisebb sorozatot, ezek 1953-ban az MHS-hez
(Magyar Honvéd Sportszövetség) kerültek. A típus neve (akkoriban a repülőgépeket
csak nevükön volt szabad emlegetni, bár természetesen a típusjelzésük is
közismert volt) "Fecske" lett, hosszú évekig ez volt a legelterjedtebb
motoros iskola- és műrepülőgép az országban, mellyel egyéni és kötelék
bemutatókat is tartottak.
Egy sikeres pályázat
1946-ban a cseh honvédelmi minisztérium pályázatot írt ki egy kétüléses iskola- és gyakorlógép tervezésére. Két típus került elbírálásra a bizottság elé: az egyik a prágai CKD (a "cseh Ganz" - ez a cég szinte mindent gyártott a villamostól a darukig) E-112-ese, és a Zlin Nemzeti Repülőgépgyár Z-26-osa. Az Otrokovice-ben székelő vállalat tervezőkollektíváját Karel Tomas vezette, és a kezdeti modell nem felelt meg az elég határozottan kiírt kritériumoknak, mivel nem a hazai ipar által nagy sorozatban előállított négyhengeres Walter Minor WM-4 motorra épült. A pályamű ekkor módosításra került, a prototípus 1947. október 20-án emelkedett a levegőbe. A Z-26-ra formáját tekintve hatottak a háború előtti német kiképzőgépek: a Bü-131 "Jungmann", a Bü-181 "Bestmann" és az Arado Ar-96, de az utóbbiaknál könnyebb, az előbbinél pedig gyorsabb és fordulékonyabb volt. Az összehasonlító repülések során a típus az E-112 fölé kerekedett, így 1948 júniusában a minisztérium a Zlin gyárat bízta meg a sorozatgyártással.
A sorozat különböző
modelljei:
Z-26 "Trener"
Z-126 "Trener II"
Z-226B "Bohatyr", Z-226T
"Trener 6"
Z-226A "Acrobat"
Z-226AS "Acrobat Special"
Z-326 "Trener Master"
Z-326A "Acrobat Master"
Z-326S "Special"
Z-526 "Trener Master"
Z-526A "Acrobat"
Z-526AS "Acrobat Special"
Z-526F
Z-526AF
Z-526AFS
Z-526L
Z-726 "Universal"
Z-726K
M, MS modifikációk
Lengyel Z-26 modifikációk
Z-326 "Bukfenc"
A Z-26 katonai változata
a cseh légierőben, leszedett motortakarólemezzel
Szerkezetét tekintve egy vegyes építésű,
alsószárnyas, szabadonhordó gépről van szó, melynek törzse hegesztett acél
rácsszerkezet, a szárnyak és a vezérsíkok pedig faszerkezetűek, feszített
vászonborítással. A farok alakja az, ami leginkább különbözött a későbbi
Trénerekétől, az ugyanis lekerekített volt. A futóművek nem voltak behúzhatóak,
a már említett WM-4-III-as motor egy merev fa légcsavart hajtott meg. A
sorozatgyártás 1949-ben kezdődött meg, 163 példány épült, ezeknek nagy
részét a cseh légierő vásárolta meg (ez a változat C-105 jelzéssel lett
ellátva), de 1951-től már exportmegrendeléseket is kapott a gyár, Romániától
és Lengyelországtól.
Fesztávolság (m) | 10,265 |
Hosszúság (m) | 7,490 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 14,620 |
Üres súly (kg) | 500 |
Maximális felszállósúly (kg) | 750 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 320 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 74 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 3,2 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-4 III |
Motor teljesítménye (LE) | 105 |
Légcsavar típusa | Z-26, merev, kéttollú fa |
A Z-26 sikeres volt, kitűnő repülőtulajdonságai elnyerték a szakma, de legfőképp a pilóták tetszését, ám a tervezők már a korszerűsítésen dolgoztak. A gyártástechnológia leegyszerűsítése érdekében a faborítású részeket dúralumínium lemezekre cserélték, illetve a farokrészt is lecsapták egyenes vonalban. Az alkalmazott módosításoknak köszönhetően nagyobb terheléseket kibíró változatot, mely 1953. október 8-án repült először, a "Trener II" névre keresztelték. 169 darab készült belőle.
A típus néhány darabja repülőnapok alkalmából
ellátogatott Magyarországra is, ez volt a Trénerek első itthoni szereplése,
de a magyar pilótáknak még jó néhány évet várniuk kellett arra, hogy maguk
is egy hasonló Zlin botkormánya mögé üljenek!
Fesztávolság (m) | 10,262 |
Hosszúság (m) | 7,800 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 14,900 |
Üres súly (kg) | 505 |
Maximális felszállósúly (kg) | 765 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 320 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 70 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 3,0 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-4 III |
Motor teljesítménye (LE) | 105 |
Légcsavar típusa | Z-126 merev, kéttollú fa |
Z-226B "Bohatyr" és Z-226T "Trener 6"
A Walter gyár az ötvenes évek első felében fejlesztette ki a négyhengeres Minor motor hathengeres változatát, mely a WM-6 jelzést kapta. Az egyharmadával nagyobb teljesítményű erőforrást természetesen felhasználták a Zlin gyárban is, de ekkor még úgy gondolták, hogy a plusz erőt leginkább vitorlázógépek vontatásánál lehet felhasználni. A kiegészítő törzs-üzemanyagtartályt kapott gépet Z-226B "Bohatyr" névre keresztelték, és 1954-ben repülték be. Hamar kiderült, hogy az erősebb gép műrepülőtulajdonságai továbbra is kiválóak, ekkor további módosításokat hajtottak végre rajta: megerősítették a törzskeretet, kiépítették a törzs-üzemanyagtartályt, és a légcsavart is kicserélték. Ez lett a Z-226T, melyet a hathengeres motor miatt "Trener 6"-nak neveztek el. Az első gép 1956. április 12-én szállt fel.
Egy Z-226T a Közlekedési
Múzeum gyűjteményében
1959-ben a miskolci repülőklub és az MHS
vezetői látogatást tettek a Moravan repülőgépgyárban. A látottak nagy hatást
gyakorolhattak rájuk, mert a Diósgyőri Kohászati Művek anyagi támogatását
is megszerezték egy Z-226T megvásárlásához. Az 1960 tavaszán megérkezett,
0322 gyári számú gép a HA-TRA (polgári) lajstromjelzést kapta, ez volt
az első magyar Tréner. Érdekességképpen megemlítem, hogy az azóta korszerűsítésen
átesett gép a mai napig üzemel ugyanott: Miskolcon - elsősorban vitorlázó
vontatásra használják! A TRA-t később több mint 50 további Tréner követte,
de erről később még szó lesz...
Fesztávolság (m) | 10,282 |
Hosszúság (m) | 7,800 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 14,900 |
Üres súly (kg) | 570 |
Maximális felszállósúly (kg) | 820 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 300 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 75 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 4,8 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-6 III |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | Z-226-641, merev, kéttollú fa |
A Tréner-6 1955-ben második lett a Lockheed
Trophy-n, az amerikai repülőgépgyár Angliában megrendezett versenyén,
mely akkoriban, a világbajnokságok híjáb a legrangosabb műrepülőviadalnak
számított. A sikeren felbuzdulva építették meg a Z-226A "Acrobat"
változatot, mely egy első ülésétől megfosztott, átépített kabinú, jelentősen
könnyebbé tett gép volt. A teljesítmény növelése érdekében a futók is áramvonalazott
burkolatot kaptak.
Fesztávolság (m) | 10,282 |
Hosszúság (m) | 7,800 |
Magasság (m) | 1,950 |
Szárnyfelület (m2) | 14,900 |
Üres súly (kg) | 558 |
Maximális felszállósúly (kg) | 745 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 300 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 68 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 5,9 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-6 III |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | Z-326-641, merev, kéttollú fa |
Miután az "Acrobat" 1957-ben elnyerte a
Lockheed Trophy-t, további újításokkal próbálkoznak: V503 típusú, hidraulikusan
állítható légcsavarral szerelik fel a 226-ost, az így kapott együléses
műrepülőgép a Z-226AS "Acrobat Special" nevet kapja. Az első ilyen
gép 1963-ban szállt fel.
Fesztávolság (m) | 10,282 |
Hosszúság (m) | 8,000 |
Magasság (m) | 1,950 |
Szárnyfelület (m2) | 14,900 |
Üres súly (kg) | 565 |
Maximális felszállósúly (kg) | 720 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 320 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 75 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 7,0 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-6 III |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | V-503, kéttollú fém |
Egy Z-326 a Közlekedési
Múzeum repüléstörténeti gyűjteményében
A 226-os alváltozataival párhuzamosan 1957-től
lényegi átalakításokat hajtottak végre a sárkányon: a szárnyak V-beállítását
megváltoztatták, valamint a futóművet hátrafelé félig behúzhatóvá tették.
Utóbbi megoldásánál a kerék egy része kiáll az alsó szárnyprofilból, ennek
nagy előnye, hogy hasraszálláskor csökken a géptörés esélye. Az új kétülésest
Z-326 "Trener Master" néven ismeri meg a nagyvilág: igen sokat exportáltak
belőle, a gyártott 433 darabból például 38 Franciaországba került. A gép
vezethetőségi szempontból egyébként komoly gondokkal küszködött, a futómű
behúzásával ugyanis megváltozott a gép súlyponthelyzete (a műrepülő pilóta
itt az első ülésben ült az eddigiekhez képest, amikor a hátsó ülésből vezették
a gépet), ez néhány esetben súlyos balesetekhez vezetett. Érdekes módon
a versenyeken is gyengébben szerepelt, mint a régebbi Z226T változat...
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 7,820 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 15,451 |
Üres súly (kg) | 659 |
Maximális felszállósúly (kg) | 975 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 320 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 86 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 4,4 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-6 III |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | Z-326, merev, kéttollú fa |
Az együléses változat ezúttal az "Acrobat
Master" nevet kapta (Z-326A), ebből 15 darabot építettek.
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 7,820 |
Magasság (m) | 1,950 |
Szárnyfelület (m2) | 15,451 |
Üres súly (kg) | 610 |
Maximális felszállósúly (kg) | 790 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 320 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 95 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 4,8 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-6 III |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | Z-326, merev, kéttollú fa |
További újítások kipróbálására létrehozták
a Z-326S "Special" változatot is, mely buboréktetővel és állítható
légcsavarral épült, ez volt a későbbi Z-526 közvetlen elődje.
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 7,820 |
Magasság (m) | 1,950 |
Szárnyfelület (m2) | 15,541 |
Üres súly (kg) | 619 |
Maximális felszállósúly (kg) | 850 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 320 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 95 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 4,8 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-6 III |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | V-503, automata, kéttollú fém |
Egy szépen felújított Z-526
a budaörsi repülőtéren
Az 526-os változat gyártása 1965-ben kezdődött,
a típussal a Zlin sokadszorra is elnyerte a Lockheed Trophy-t. Az automatikus
légcsavar, melynek elődje az Arado Ar-96-oson is feltűnt, mindig a sebességnek
megfelelő állásszögre állt be, így egyenletesebbé, és jobban kihasználhatóvá
tette a motor teljesítményét. A gépet ismét a hátsó ülésből kell vezetni.
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 8,000 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 15,541 |
Üres súly (kg) | 674 |
Maximális felszállósúly (kg) | 975 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 310 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 87 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 5,0 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-6 III |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | V-503, kéttollú fém |
Természetesen létrehozták az együléses
Z-526A "Acrobat" modifikációt is, mely jóval könnyebb a kétülésesnél,
és V-503 típusú állítható légcsavart is kapott. A könnyítések miatt csak
2x35 liternyi tüzelőanyag fér el a fedélzeten, ez csak rövidebb repülésekre
elegendő, kiegészítésképpen a szárnyvégekre lehet póttartályokat rögzíteni.
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 8,000 |
Magasság (m) | 1,950 |
Szárnyfelület (m2) | 15,541 |
Üres súly (kg) | 659 |
Maximális felszállósúly (kg) | 910 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 310 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 87 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 6,0 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | WM-6 III |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | V-503, automata, kéttollú fém |
A Z-526AS "Acrobat Special"
buboréktetővel rendelkezett, és a WM-6 motor helyett erősebb, M-137A jelzésű,
turbófeltöltős erőforrással szállították, melyet a Walter gyárból kivált
dugattyús hajtóművekkel foglalkozó Avia gyártott.
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 7,820 |
Magasság (m) | 1,950 |
Szárnyfelület (m2) | 15,541 |
Üres súly (kg) | 659 |
Maximális felszállósúly (kg) | 910 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 305 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 87 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 6,0 |
Terhelhetőség (g) | +7 -4,5 |
Motor típusa | M-137A |
Motor teljesítménye (LE) | 160 |
Légcsavar típusa | V-503A, automata, kéttollú fém |
Egy gyári színekre festett
Z-526F Farkashegyen
A Z-526AS-en debütált új motor és automata
légcsavar bekerült a kétüléses változatba is, a modell jelzése Z-526F
lett, ezt 1968-tól gyártották. Fontos újítás volt, hogy a gép megfelel
az amerikai repülési szabványoknak, 172 darab készült belőle.
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 8,000 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 15,451 |
Üres súly (kg) | 675 |
Maximális felszállósúly (kg) | 975 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 304 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 90 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 6,0 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | M-137A |
Motor teljesítménye (LE) | 180 |
Légcsavar típusa | V-503A, automata, kéttollú fém |
A Z-526F-ből megint készült egy együléses
műrepülőgép az 1970-es műrepülő világbajnokságra, ez a Z-526AF nevet kapja.
Különös ismertetőjele, hogy jobban terhelhető, mint a többi Tréner, kívülről
pedig az osztott buborék kabintető a legfeltűnőbb változtatás.
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 7,820 |
Magasság (m) | 1,950 |
Szárnyfelület (m2) | 15,451 |
Üres súly (kg) | 590 |
Maximális felszállósúly (kg) | 830 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 315 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 95 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 6,0 |
Terhelhetőség (g) | +7 -4,5 |
Motor típusa | M-137A |
Motor teljesítménye (LE) | 180 |
Légcsavar típusa | V-503A automata, kéttollú fém |
Z-526AFS
Mivel a műrepülőversenyek mezőnye időközben
sokat erősödött, az utóbbi modellből kialakították a Z-526AFS-t, melynek
rövidebb a törzse és kisebb a szárnyfesztávolsága; ezen felül megnövelték
a csűrők felületét is, de megszüntették a féklapokat. A szárnycsatlakozás
is új, áramvonalasabb burkolatot kapott.
Fesztávolság (m) | 8,840 |
Hosszúság (m) | 7,806 |
Magasság (m) | 1,900 |
Szárnyfelület (m2) | 13,810 |
Üres súly (kg) | 604 |
Maximális felszállósúly (kg) | 740 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 315 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 98 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 8,0 |
Terhelhetőség (g) | +7 -4,5 |
Motor típusa | M-137A |
Motor teljesítménye (LE) | 180 |
Légcsavar típusa | V-503A automata, kéttollú fém |
Érdekes kísérlet volt egy négyhengeres
Lycoming boxermotor beépítése az együléses változatba, a gép a Z-526L jelzést
viselte. Ezt eredetileg a francia Reims gyár (a Cessnák eruópai gyártója)
sorozatban akarta gyártani, de végül az üzlet meghiúsult, így csak hat
darab készült belőle.
Fesztávolság (m) | 10,596 |
Hosszúság (m) | 7,650 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 15,451 |
Üres súly (kg) | 700 |
Maximális felszállósúly (kg) | 975 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 315 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 90 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 6,5 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | AVCO Lycoming AI0-360 B1B0 |
Motor teljesítménye (LE) | 200 |
Légcsavar típusa | Hartzell CZYK-4, hidraulikus, fém |
A hetvenes évek elején csökkentették a
törzs vászonnal borított felületét, és a motort az M-137AZ jelzésű,
kompresszorral ellátott erőforrásra cserélték. Az alumíniummal borított
kormány- és törzsfelületek miatt a gép súlya nőtt, emiatt a műrepülőtulajdonságok
romlottak. Igaz, ekkorra a Tréner már nem nagyon rúgott labdába a nemzetközi
műrepülőversenyeken, fő alkalmazási területe ismét az lett, amire eredetileg
tervezték: a motoros alapkiképzés. 31 darab készült belőle.
Fesztávolság (m) | 9,875 |
Hosszúság (m) | 7,975 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 14,890 |
Üres súly (kg) | 700 |
Maximális felszállósúly (kg) | 1000 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 315 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 98 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 5,0 |
Terhelhetőség (g) | +6 -3 |
Motor típusa | M-137AZ |
Motor teljesítménye (LE) | 180 |
Légcsavar típusa | V-503A, automata, kéttollú fém |
A Tréner-sorozat utolsó modellje, a Z-726K
már csak túra- és alapfokú kiképzőgépnek volt használható az alkalmazott
M-337AZ motor, és a hozzá tartozó V-500A kézi vezérlésű légcsavar miatt.
Sorozatgyártásra nem került.
Fesztávolság (m) | 9,875 |
Hosszúság (m) | 7,975 |
Magasság (m) | 2,060 |
Szárnyfelület (m2) | 14,890 |
Üres súly (kg) | 700 |
Maximális felszállósúly (kg) | 1000 |
Maximális sebesség - Vmax (km/h) | 315 |
Legkisebb sebesség - V min (km/h) | 98 |
Emelkedő sebesség - Vemelkedés (m/s) | 7,0 |
Terhelhetőség (g) | +4,4 -2,2 |
Motor típusa | M-337A |
Motor teljesítménye (LE) | 210 |
Légcsavar típusa | V-500A hidraulikus, kéttollú fém |
A sorozaton végrehajtott további változtatások, módosított gépek
A 70-es évek végén nehézkessé vált a WM-6 motorok szervizelése, ezért a 226 és 326 változatokat M-137A motorral szerelték fel, az így nyert hathengereseket pedig a 126-osokban működő négyhengeres WM-4-ek helyett építették be. Az így kapott modifikációkat a Z-126T, Z-226M és Z-326M jelzéssel illették, ezek vontatásra és alapfokú kiképzésre használhatók. Ahogy eddig is, a típusszám után álló betűknek itt is meghatározó jelentősége van: az M a módosított (modifikált), az S pedig a különleges (speciális) változatot jelöli, ezek néha együtt is előfordulnak, például Z-226MS.
Érdekes sorsa volt a lengyel repülőklubokban használt Z-26-osoknak: a műrepülőtulajdonság javítása végett kiszerelték az első ülést, kiiktatták a féklapot, és áramvonalas burkolatot tettek a futóműre. Az 50 kilogrammal csökkentett súlyú gép emelkedőképessége jelentősen javult. Az "új" típust megálmodójáról, Stanislav Kasparek műrepülőről "Super Kaspar Akrobat"-nak nevezték el. Egy további gépet még jobban kikönnyítettek, ez volt a Beskid-1.
Magyarországon is készült egy nem-hivatalos
modifikáció: Tóth József műrepülő-világbajnok tervei alapján egy Z-326-os
motorját egy L-200 "Moravá"-ból kölcsönvett, 210 LE-s M-337-esre
cserélték, a hozzá tartozó háromágú V-410A légcsavarral. A gép gyorsabb
lett, és jobban emelkedett, de a nem műrepülésre tervezett befecskendezőrendszer
miatt nem volt alkalmas komoly figurák végrehajtására. A HA-TRK lajstromjelzésű
gép a "Bukfenc" nevet kapta.
Összefoglalás
Az utolsó Trénert 1974-ben gyártották,
vele együtt a sorozat 17 modifikációjából 1457 darab készült. A világ minden
táján (37 országban) használták őket, beszédes tény, hogy nem csak a szocialista
országokban, hanem "nyugaton" is: Franciaországban, Spanyolországban, Svájcban,
stb. Magyarországon 9 altípust használtak, összesen 57 darabot, ezek közül
jónéhány a mai napig is üzemel a különböző nagyjavítások és felújítások
után.
Tovább a magyar Trénerek oldalára