A szolnoki Repülőtiszti Főiskola szomszédságában üzemelő szabadtéri repülőtechnikai kiállításról már készítettem egy oldalt, most mégis ugyanezt teszem, hiszen a legutóbbi látogatásom óta eltelt két év. Ezalatt az idő alatt szert tettem egy digitális fényképezőgépre, mely végre nem szabott határt kattintgathatnékomnak, és persze a múzeum is változott időközben!
A terület bejáratánál egy Il-18-as néz farkasszemet velünk, jobbra pedig ez a Kamov 26-os lapul a fűben, mint egy nagy, zöld, koaxiális rotorú húsvéti nyuszi. A hadsereg már elég régen nem üzemelteti ezt a típust, de a polgári életben találkozni még vele.
A Mi-4-es jóval régebben tűnt el a hadrendből: ez volt a Magyar Légierő első szállítóhelikoptere, de nem futott be valami nagy karriert, mivel nem volt egy szerencsés konstrukció. A képen látható felségjelzést az 1956-os forradalom során használták ideiglenesen.
Ez a darab nem nálunk szolgált: utólag került Magyarországra, amikor kiderült, hogy nem maradt itthon belőle. A gép "gnóm" kinézete egyébként jellemző volt a korai helikopterekre, az angolok és az amerikaiak is gyártottak hasonlót annak idején. Az AI-82 csillagmotor az orrban helyezkedett el, mögötte volt a rak/utastér, fölötte pedig a pilóták kakasülője.
A lövész a második világháborús bombázóknál látható módon hasalt ebben a kupolában, és úgy irányította a fegyvert. A Magyarországon üzemelt gépeken ilyen nem volt.
Mi-8-asból viszont annál több volt az országban, illetve természetesen még ma is üzemeltetik a típust. Én csak "Mosolygósnak" hívom, valahogy olyan vigyori, pufi orrrésze van :)
A kiállított példány egyébként a szalonváltozat, utassszálításra kialakított belső térrel, ennek legfontosabb külső jelei a szögletes ablakok (a sereg által üzemeltetett szállító változatoknak kisebb, kerek ablakai vannak). Ezen a masinán is érdekes a felségjelzés: ezt ugyanis nem használták több gépen; a rendszerváltás után több verzió közül végülis egy másikat, az ék alakút rendszeresítették.
A sétálóút túloldalán ez a svájci légierőtől kapott Hawker Hunter látható. Fura, hogy a 90-es évek elején valamelyik taszári repülőnapon még láttam repülni a típust, hiszen akkor már elég öreg volt! Igaz, azóta a magyar légierő akkori gépei (Mig-21, Mig-23, Szu-22M3) is eltűntek...
Ez a török felségjelzésű F-104 "Starfighter" már pár éve itt van...
... ez a másik, német eredetű viszont újdonság volt számomra!
Az Il-28 "frontbombázót" sose sikerült rendesen lefényképeznem, annyira körbeállja a többi gép, most is távolabbról próbálkoztam.
A masina jellegzetes példája annak, amikor második világháborús elvek alapján szerkesztettek sugárhajtású gépet: nyilazatlan szárny, faroklövész... Nem szívesen dolgoztam volna ebben a kis fülkében!
A gép hajtóműve megegyezik a később még látható Mig-17-esével (VK-1), erő tehát valószínűleg volt benne, a masina mégis "csak" 3 tonna bombát tudott szállítani, ami manapság már kevésnek tűnik.
Az Il-28-asokat a Magyar Légierőben a végefelé már csak felderítőként és célzsák-vontatóként használták.
A Mi-24-eseket talán nem kell bemutatni, hiszen ezek ma is rendszerban állnak. Két éve mindenesetre egy eléggé szétszedett 24-est lehetett itt látni, míg most egy szépen összerakottat!
A Mi-1-es az első a keleti könnyű helikopterek közt: annak idején a hadsereg és a rendőrség is használta.
A nyolcvanas évek legelején vonták ki őket a forgalomból, utána haditechnikai parkokban lehetett látni néhányat közülük. Manapság itt a múzeum területén áll ez a szépen helyreállított (ültem benne, tényleg szép!) darab, és legalább két roncs állapotú is.
Szerintem egy nagyon szép vonalú kis szitakötő!
Az oldalsó "kapszula" egy betegszállító konténer egyébként.
Vissza...