Búvárok, ikermozdo... ja, hogy ilyesmi már volt? Pedig most is ezek jönnek, csak újabb képeken!
Felvidéki vonatfotós csavargások 2018-ban

Ha nem is annyiszor, mint az előző évben, de 2018-ban is jártam párszor Szlovákiában, sose távolodva el túlságosan a sínektől: volt, amikor nosztalgiavillamosozni és -buszozni mentem Pozsonyba, máskor lanovkázni a Magas-Tátrába, és néha kimondottan vonatozni. Ezen az oldalon vegyesen mutatnék pár képet és videót ezekről az utakról, de előtte jöjjön egy kis gyorstalpaló északi szomszédunk vasútföldrajzáról, hátha úgy érthetőbb lesz az, amikor mindenféle egyenáramról meg felső körről írok :)

Mapa zeleznicnych trati ZSR ENG.png
By ENG-N1 - Own work, Public Domain, Link

Szóval: Szlovákia legfontosabb belföldi vasúti viszonylata a Pozsony (Bratislava) és Kassa (Košice) közti. Ezt az útvonalat többféleképpen meg lehet tenni:

És még: a fentiek közül az első útvonal érdekessége, hogy Pozsonyból az itthon is használt 25 kV 50 Hz váltakozó feszültségű felsővezeték alatt indul el a vonat, aztán Puhó előttől Kassáig már 3 kV egyenfeszültséggel halad. Szlovákia ugyanis - mint annak idején teljes Csehszlovákia - északnyugat-délkelet irányban ketté van vágva vasútvillamosításilag. A fentebbi térképen az általam zöldnek látott (színtévesztő vagyok) vonal jelzi az egyenáramú részeket, a másik szín (amit nem bírtam meghatározni, talán valami barna?) a váltót. A maradék értelemszerűen nincs villamosítva, leszámítva Poprád fölött a tátrai elektricskát + fogast, ami 1500V egyenfeszültséggel üzemel, illetve a trencsénteplicei villamost, ami 600-zal. (Aki pontosabb térképre vágyik, amin a vágányok száma is látszik, az kattintson ide!) A két áramnem miatt nem ugyanolyan mozdonyokat és motorkocsikat láthatunk Pozsonyban, mint Kassán, és ez még érdekesebbé teszi a vonatfotózást. A különbség persze a hetvenes évek óta lassan elmosódik, amióta a csehszlovák ipar elkezdett kétáramnemű mozdonyokat gyártani, de még mindig vannak csak itt vagy csak ott használható gépek. Például Laminátkát (ami kizárólag váltóáramú) nem fogunk a felső körön látni Puhótól Kassáig, se azon túl Tiszacsernyőig (Čierna nad Tisou), 131-es sorozatú (egyenáramú) ikermozdonyt viszont nem érdemes Pozsonyban keresni. No, csak ennyit akartam írni, jöjjenek az útibeszámolók!

A korponai járástól a Magas-Tátra lábáig (majdnem)

Az Ipolyság (Šahy) - Zólyom vonal Korponáig (Krupina) tartó szakasza az Osztrák-Magyar Államvaspálya Társaság (OMÁVT) égisze alatt 1886-ban HÉV jelleggel elkészült Párkány - Csata (Čata) - Ipolyság vonalának meghosszabbításaként nyílt meg 1899-ben. A Zólyomig vezető szakasz már a csehszlovák államvasúti időkben épült, 1923 és 25 közt. Egyvágányú, nincs villamosítva, és 2003-ban megszüntették rajta a személyforgalmat.

Teherforgalom viszont maradt, úgyhogy amikor egy kedves ismerősön át sikerült menetrendet szerezni hozzá, rábeszéltem Interszitit, hogy jöjjünk el ide ilyet fotózni. Némi keresgélés után Devicse (Devičie) közelében horgonyoztunk le. A tengerészetből származó költői kép jogos, mert az eső egyre csak szemerkélt, lassan átáztatva bennünket... miközben a település "falurádiójából" instrumentális ABBA feldolgozások szóltak. A vonat meg csak nem jött, csak nem jött! Én már feladtam volna, de Intersziti lenyugtatott, mondván a tehervonatnál a menetrend csak tájékoztató jellegű, és neki lett igaza, mert egyszercsak feltűnt a két mozdonnyal közlekedő szerelvény. A dupla dízelmozdonyozás Szlovákiában elég jellemző a tehervonatokon, de nem tudom, hogy azért, mert egy mozdony gyenge önmagában, azért, mert így egyszerűbb a kocsikat rendezni, vagy azért, hogy ha az egyik elromlik, akkor még mindig ott a másik ;) Mindenesetre rettentő hangulatos volt a távírópóznák mellett elrobogó kis vonat, pláne, hogy egy kéttengelyes, faburkolatú kísérőkocsi is lógott a végén! Egyébként 2019 januárjában újraindították a személyforgalmat a vonalon, úgyhogy már nem csak terhet lehet itt fotózni.

A következő spotter helyszín a zólyomi kisállomás volt, ahol el szerettem volna csípni a tavaly látott több-Búváros terhet, az azonban nem jött. Volt helyette még több eső, meg jött egy ilyen klasszikus festésű Búvár, lásd balra. Jobbra: másfél órával később Felsőstubnya (Horná Štubňa) bejáratánál már nem esett, de a menetrendből kinézett személyvonat annyit késett, hogy már pont szembesütötte a nap, és az oldala sötét maradt. Ráadásul a közelebbi vágányon jött, azaz túl közel volt a rendes fotózáshoz (át mégse rohanunk közeledő vonat előtt!).

A következő látványos fotóhelyszín Vágratkó (Ratkovo) mellett, a kerpelényi víztározóban volt, ahol a töltés gyakorlatilag átvág a víztükrön. Mondjuk a tőlünk balra eső tószerű képződmény valószínűleg holtvíz, mert kimondottan büdös volt. Viszont a balra látható 361-es, illetve a jobbra látható Vectron miatt megérte elviselni a szagokat!

A másik irányból is jöttek vonatok, csak ugye a fények nem kedveztek az megörökítésüknek. Azért ezt a két képet iderakom: balra egy retró festésű Gorillát láthatunk, jobbra egy pályaszámtábláját vesztett Pershinget.

Egy idő után továbbhaladtunk kelet, azaz a Magas-Tátra felé, közben néha megállva, hogy ikermozdonyokat fotózzunk.

Vichodna (Východná) megállója egy mély völgyben fekszik, a főútról jópofa kanyargós úton lehet legurulni hozzá. Ezeken a képeken egy kopott, régimódi festésű 163-ast láthatunk. A szó szerint színes járműállomány miatt is szeretek Szlovákiában fotózni, mindig újabb és újabb régi/retró festéseket fedezek fel. A színek eredetileg a jármű jellegét tükrözték (dízel, villany, egyenáram, váltóáram, kettős áramnem), aztán voltak protó festések, kísérleti festések, majd jött a corporate identity festés... szóval van választék!

Vázsec (Vaľec) mellett akadtunk rá erre az átkelőre. Nekem ottjártunkkor végig az az érzésem volt, hogy ez az a hely, ahol a blogban megénekelt első Búvár-látásom történt kiskoromban. Akár stimmelhet is, hiszen akkor valamiért Rózsahegyen (Ruľomberok) át közelítettük meg a Magas-Tátrát, azaz ezen az úton haladtunk! Azt persze nem tudom, járt-e itt akkor menetrend szerint búváros vonat, vagy csak valami szállítást láttam, de határozottan ismerősnek tűnt a hely. A balra látható Sztereót már ismerhetjük, jobbra pedig egy tábláját vesztett 183-as közeleg tehervonatával.

Természetesen videóztam is ezeket a vonatokat. Meg még másikakat is.

Kassa egyszer

Az idei első kassai látogatásom tulajdonképpen hamarabb történt, mint az imént látott kirándulás, de úgy éreztem, az jobb oldalindításnak :) Kivételesen nem a Tátrába jövet vagy menet álltam meg itt, hanem a fűtőházban tartott mozdonyparádéra érkeztem az Árpád sínbusszal.

A ZSSK jelenlegi, piros-fehér-világosszürke egyenfestése a "Blonski" nevet viseli. Van gép, aminek jól áll, és van, amelyiknek nem annyira, de ez persze ízlés kérdése. Balra egy egyenáramú Pantográf motorvonatot látunk, jobbra egy 757-es Búvárt, ami az alaptípus korszerűsített változata. Sajnos nem dübörög úgy, mint az eredeti, de azért szeretjük.

Balra: az Árpádot már mondtam, azzal jöttünk Pestről. Tőle jobbra egy Stadler dízel motorkocsit láthatunk, ami innen a fűtőházba vitte az érdeklődőket - ez a típus normál esetben Poprád környékén szokott dolgozni. A jobb oldali képen egy Vectron - mivel ez kétáramnemű, az ország bármelyik (villamosított) sarkában felbukkanhat.

Vonatvárás közben Pozsonyban

Az eddig látott két kirándulás áprilisban történt. Abban a hónapban jártam Pozsonyban is, de csak villamosozni és buszozni.

Júniusban aztán megint felbukkantam itt, a nemzetközi mozdonyparádé alkalmából - és ha már ott voltam a főpályaudvaron, kattintottam egyet erre a RegioJetes Traxxra (balra), és az azt valamiért leváltó PSZ-es Vectronra.

Balra: az AWT Búvárjai Magyarországon is sokat dolgoznak, úgyhogy ez a látvány ismerős volt. Jobbra: nem bírom követni, hogy ez a festés épp milyen korszakot idézett meg ezen a Laminátkán, de nem állt neki rosszul!

Volt időm videózni is.

A Magas-Tátra lábánál (most már tényleg)

2017-ben egynapos túrát tettünk Jazzcoollal legkedvesebb kis nagyhegységembe, a Magas-Tátrába. 2018-ban már kétnaposat szerveztünk, hogy tudjunk lanovkázni.

Jobban meggondolva ez a kirándulás külön oldalt érdemel, úgyhogy most csak két képet mutatnék Ótátrafüredről. Balra a tátrai villamosvasút egy modern szerelvénye, jobbra kicsit arrébb valami munkagép.

A Csorba-tótól (Štrbské pleso) fogaskerekűvel ("Zubačka") mentünk le Csorbára (Štrba), ahol a Kassára tartó egyik gyorsot (rýchlik) terveztük elkapni. Túl korán lent voltunk, úgyhogy volt időm kattogtatni, például erre a Vectron által vontatott IC-re.

Balra: ez az óra a vonalat eredetileg építő Kassa-Oderbergi Vasút emlékét idézi fel. Jobbra: teljesen véletlenül (=unalmamban a menetrendet nézegetve) szúrtam ki, hogy a gyorsvonat előtt jön a cseh vasút szintén Kassára tartó SuperCity-je, ami egy Pendolino. Csak kiegészítő jegyet kellett rá venni gyorsan, és fel is szállhattunk. A felár kemény egy azaz 1 euro volt, ami elég arcpirítóvá teszi az itthoni gyorsvonati pótjegyeket és IC helyjegyeket, hisz mindkét vonatnem igencsak alatta van színvonalban a Pendolinónak! Hozzá kell tennem, hogy én nem vagyok oda a Pendolinóért, ami ráadásul a sebességét se tudja itt kihasználni, de a patyolat utastér, a kényelmes ülés, illetve a mosolygó utaskísérő hölgytől kapott ingyen ásványvíz igencsak nem az a szint, amit a szegedi hibrid IC-n szoktam látni.

Még egy kis videó, de tényleg csak röviden :)

Kassa másszor

Mivel hamarabb indultunk Csorbáról, hamarabb is érkeztünk Kassára, úgyhogy ott is volt idő nézelődni. A blogomban írtam egy szösszenetet a kassai nagyállomás történetéről, és hogy a főépület szolgáltatásai mennyire verik a magyar vasútállomások 98%-át, úgyhogy itt most inkább csak a mozdonyokra koncentrálnék.

Balra: a kétáramnemű 361-esek egyáramnemű 162-esekből és 163-asokból lettek átalakítva. Mivel az alapmozdonyok is a nyolcvanas-kilencvenes években lettek gyártva, úgy sejtem, hogy ezek a gépek még egy darabig velünk lesznek. Jobbra: a gyárilag kétáramnemű 363-as sorozat a nyolcvanas években épült elég nagy számban. Ez a példány a szlovák állami tehervasút, a ZSSK Cargo színeit viseli.

Két 757-es Búvár. Furcsa, hogy a felújításkor eltüntették a jellegzetes kerek oldalablakokat, ezek szerint nem kell természetes fény a géptérbe?

Bár régebben nem voltam oda a típusért, ma már azt mondom, egy szép arányú mozdony.

Balra: valahol mintha azt olvastam volna, hogy 2018 második felére a Pantográf becenevű motorvonatokat fel fogják váltani az emeletes "CityElefantok", de a jelek szerint ez még nem történt meg. Ezek az öreg csatalovak annyira cseszlovák formatervvel rendelkeznek, hogy az szavakkal alig írható le, imádom őket! Jobbra egy peroni csendélet, érdemes megfigyelni a két felengedett áramszedőt - közvetlenül indulás után aztán az egyiket le szokták húzni. Vélhetően azért használják mindkettőt, nehogy az állás, illetve elindulás közbeni nagy áramfelvétel kilágyítsa a felsővezetéket/odahegessze a szedőpalettát?

A szlovákok "iker Bzmotjai" a zólyomi járműjavítóban készültek. Furcsa, de tudtommal ők ezelőtt - a MÁV-val ellentében - nem használtak távvezérlést vagy vezérlőkocsit ezen a sorozaton, ezért mielőtt ezek az ikrek megjelentek, a több kocsiból (motor + pótok) álló "Studenkáknak" mindig körül kellett járniuk irányváltáskor. Belülről is elég tisztességesen felújították őket, de azért érdekelne, meddig terveznek velük.

Érdekes, hogy egy-egy vonat elindulása után milyen hamar behömpölyög ugyanarra a sínpárra a következő mozdony, itthon nem szoktam ilyet látni. Az eddig említett járműveken kívül még Hektort és Vasalót is láttunk üres vonatokat ráncigálni, szóval megvolt az a poszt-csehszlovák hangulat, amit újabban annyira szeretek! (Sajnos a kamerában véletlenül kikapcsoltam a stabilizátort, ezért kicsit ugrál a kép.)

A nap ekkor már olyan alacsonyan járt, hogy maximum hangulatképeket lehetett lőni. Jobbra egy újabb Vectront láthatunk, balra pedig a pesti vonatot, amit Hidasnémetiig az első 361-es vontatott (onnantól a hazai 25 kV alatt egy Szili vitt tovább bennünket). Ezt a gépet az elmúlt években többször is láttam ezen a nem túl hosszú viszonylaton dolgozni, lehet, hogy messzebb nem merik elengedni? :) Amúgy az lenne a legjobb, ha egészen Pestig eljönne, elég idegölő dolog a gépcserére várakozni a határon. Valahogy olyan messzinek tűnik Kassa vonattal, kicsit közelebb kerülhetne...

És elértünk a végére, remélem, tetszett!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez