A Nohab nyara

2013-ban igazán nem panaszkodhattak a régi mozdonyok kedvelői, pontosabban az a korosztály, amelyiknek már nem a gőzösök jelentették gyerekkoruk kötöttpályás izgalmát, hanem a dízelek: a fürdős vonatot ráncigáló Púpos mellett a főszezonban hétvégén Nohab járt a Déli és Tapolca közt! A szóban forgó jármű, a 2761 017 ugyan nem teljesen egyezik meg eredeti állapotával, azaz azzal, ahogy annak idején M61 017-ként ugyanitt (is) közlekedett, de kinézetre és hangulatra azért hozta a szintet.

A 017-es menetrend szerinti forgalomból kivonásakor, '99 novemberében a pályafenntartáshoz került, ahol 2000-től iparvasúti pályaszámmal, A61-017-esként közlekedett. 2002-ben főjavításon esett át, ahol gőzfejlesztő kazánját (a magyar Nohabok alapvetően gőzfűtéses kocsikkal jártak) fűtőgenerátorra cserélték, a hajtás áttételezését pedig megváltoztatták. Előbbi azt jelenti, hogy a mozdony el tudja árammal látni a mögé kapcsolt mérőkocsit (vagy villanyfűtéses/légkondis kocsikat), utóbbi pedig azt, hogy bár kicsit lomhábban gyorsul, végsebessége 105-ről 120 km/h-ra nőtt. Állítólag 140-nel is tudna menni (ahogy vélhetően régen is tudtak 105 fölé menni), de fékezettségi okokból ennyire vizsgáztatták le. A gép oldalára felkerült kék csík megkülönbözteti a többi M61-estől: a villanyfűtésre utal. A 2003 decemberétől 2761 017-9 pályaszámra hallgató mozdony manapság a MÁV Pálya és Mérnöki Létesítmények Igazgatóság (MÁV PMLI) Technológiai Központjának mérőkocsimozdonya - nem tudom, ki intézte el, hogy menetrend szerinti személyszállításra használhassák, de ezúton is köszönjük neki! :)

Az első fotótúrát KZsocival abszolváltam: ő előre megtervezte az összes fotóhelyet és az odajutást, én meg gyakorlatilag csak ültem az anyósülésen, és hülyeségeket beszéltem két kattintás közt :) Balra az Alsóörsre befutást láthatjuk, Zsoci még azt is tudta, hogy a hátul látható Bakter Bisztróban Almdudlert lehet kapni. Jobbra Badacsonylabdihegy; itt a nap elment, de a szűk peron mellett átrobogó vonat régi nyarakat idézett fel.

Korábban csak egyszer jártam a tapolcai állomáson: még '91-ben utaztunk át rajta egy osztálykirándulás során Celldömölk felől Keszthely felé tartva - értelemszerűen semmire nem emlékszem belőle. Ehhez képest 2013-ban rögtön háromszor is elidőztem itt - a fő ismérve az volt ezeknek a látogatásoknak, hogy egyik rosszabb időben zajlott, mint a másik. Ez itt még a fentebbi képeken jó időnek számított.

Azt persze értem, hogy ízlésről nem érdemes vitatkozni, de az én gyerekkoromban speciel ez volt a legaranyosabb és egyben legdögösebb mozdony a magyar vasúton, világos, hogy megszerettem, akárcsak mások. Mit szerettünk volna, a teljesen tégla alakú Szilit? Vagy az M63-ast, ami ugyan tiszteletet parancsoló látvány volt, ugyanakkor úgy nézett ki, mint aminek éppen le akar esni az eleje? Ráadásul a Nohabot a vasutasok is csak dicsérték, noch dazu ez a típus járt a Balaton felé: ő volt a várva várt nyaralások egyik résztvevője is, rengeteg kellemes élményünk fűződik hozzájuk!

El kell mondani, hogy a magukra adó vasútbarátok szerint a Nohabot utálni kell, mert a Nohab az túl népszerű, a Nohabot a nem-vasútbarátok közül is sokan ismerik és fotózzák, "kutyafejűnek" meg "turcsiorrúnak" becézik, tehát pfujj. Én mondjuk magasról teszek erre, és úgy nézem, a vasutasok is, lásd ezt az állomási emlékoszlopot balra. Jobbra az analóg utastájékoztató berendezést láthatjuk.

Bzmot jött, Bzmot indult, Csörgős vonat jött Pest felől, Csörgős vonat jött Keszthely felől, Csörgős vonat jött Cell felől, aztán mindegyik továbbment, és közben még a Nohab is ott tilitolizott. A vicces igazából az volt, hogy ő volt a legerősebb gép a környéken - meg a leghalkabb is.

Kár, hogy lakott területen a vonatnak nem kell lelassítania...

Nagy Bandó Andrásnak volt egy szösszenete arról, hogy mi lenne a neve a Balaton körüli településnek, ha mindet összevonnák egybe - még pár ilyen nyár, és én is végig fogom tudni mondani, hogy mi után mi jön. Balra Örvényes, jobbra Almádi.

Persze a Nohab csak a nap kis részét töltötte ki, közben mást is lehetett fotózni, például Csörgőt. Meg Csörgőt.

0:03- Remot Csörgő kapaszkodik GySEV-es Schlieren kocsikkal Akarattya megálló felé
0:30- Tripla Desiro érkezik Csopakra
0:49- Csörgős vonat érkezik Örvényesre
1:17- Csörgő robog át Csopakon 1:37- A Nohab körüljár Tapolcán, közben tili-tolizik, illetve szép hangja is van. Meg szépen is néz ki.
2:24- Kedvenc helyem a Fűzfői-öböl mentén

A Csörgő hangja nem kimondottan szép, de erős: ha nem látjuk, csak halljuk, sokkal nagyobb gépet képzelhetünk mögé. A helyzeten tovább ront, amikor a légkondis IC kocsit is el kell látnia árammal, ilyenkor már eleve az alapjárat hangosabb, mint egy Nohab menet közben.

A hardcore vasútmániások még a Nohabnál is jobban szokták utálni a Desirókat, pedig ha karbantartják őket, akkor sokkal kényelmesebb a nyári hőségben velük utazni, mint egy hűtetlen, ragadós padlójú/ülésű régimódi személykocsival. Persze az ablakot nem lehet lehúzni, hogy kifotózzon az ember, de szerintem nem pusztán ettől lesz valami jó vagy rossz :) Jobbra: a csopaki megállóhely mini skanzene.

A nyári menetrendben a Desirók a "Katica" márkajelzésű vonatokon voltak.

Balra: kicsi piros játékvonat a löszfal tetejéről Kenesénél. Jobbra: Csörgő az almádi ívben. Ezek már egy másik túra képei, itt Intersziti volt a szervező.

Nem csak mi ketten voltunk kíváncsiak a svéd nagyvasra: előbb egy budapesti ismerős tűnt fel a semmiből, majd pár külföldi. Holland, német, osztrák, cseh és szlovák fotósokat biztosan sikerült azonosítanom a túrák során, ezen felül volt még néhány nyelv, amit nem ismertem fel. Mindenesetre a Nohab-nyár nemzetközi sláger volt.

Az első fotóhelyen találkoztunk egy késésben levő vonattal, amit a következő állomástól másik mozdonynak kellett húznia, mert kidőlt a Csörgő az elejéről. Egy újabb helyszínen tartózkodó kolléga (volt egyátalán valaki, aki nem volt lent a tónál?) mondta, hogy Szergej húzta tovább, mi pedig mérgelődtünk, hogy a fene egye meg, de jó fotótéma lett volna.. Egy órával később és negyven kilométerrel arrébb - Ábrahámhegynél - aztán nem értettem, mire készül annyira rá az a német fotós csapat, amelyik ugyanazt a helyet nézte ki magának, mint mi. Hát arra, hogy visszafelé is a Szergej húzza a vonatot, lásd jobbra.

Oké, tudom, nem "klasszik" (mint amilyennel két hete találkoztunk Móron), hanem "remot" (új motorral modernizált - kevésbé hangos és kormos - verzió), de akkor is örültem neki. Még akkor is, ha két évvel ezelőtt még rendesen is lehetett találkozni velük ugyanitt.

Ekkor még messze volt a nap vége, ami Balatonfüreden gázolást, a déli parton pedig mozdony meghibásodást hozott, sok-sok késéssel. De erről mi Interszitivel nem tudtunk, mert ott álltunk a nádasban a Fűzfői-öbölben, a mobilom meg lemerült (nem kecskekörömért, hanem akkumulátorilag), és csak annyit láttunk, hogy nem jön a Nohab. Kisvártatva még mindig nem, aztán még mindig nem, aztán egyszercsak eldübörgött a korábban látott Szergej Füred felé. Egy szintén a svéd mozdonyra várakozó salzburgi vasútfotóssal találgattuk, hogy vajon csak Tapolcára/Füredre/ki tudja hova megy vissza, vagy újabb elhúzni való vonat akadt a számára, amikor megállt egy autó az út szélén, és kikiabáltak belőle, hogy gázolás volt Füreden, ne várjunk tovább semmire. Pislogtunk, pislogtunk, ám hirtelen dübörgést hallottunk az öböl távolabbi részéből, Almádi felől. Megadtuk a bizalmat annak, hogy a hír ellenére az bizony egy EMD motor, és inkább vártunk. Szerencsére igazunk lett! Tudom, ahhoz képest, hogy valaki meghalt egy vonat kerekei alatt, csak halkan szabad örülni, de egyórányi, forró sziklán egyensúlyozás után jó volt nem úgy hazaindulni, hogy potyára égettük szét magunkat a napon.

A nap ugyan már nem úgy sütött, ahogy akkor sütött volna, ha időben jött volna, de már olyan régóta akartam egy ilyen fotót csinálni, hogy nem érdekeltek az ilyen részletek :)

Következő oldal: még több Nohab, lerobbant Csörgő és pár tanúhegy


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez