Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
A varsói villamosok századik szülinapja
Parádé, nyílt nap a remizben, és sok tujázás

NZA már régóta nyúzott, hogy menjünk el Lengyelországba, ne mindig csak a német nyelvterületeken Tour de Trams-ozzunk. Én hajlottam is volna erre, na de lengyelül nem tudok, a villamosaikat pedig nem tartom szépnek, ezért úgy voltam, hogy majd "turisztikailag" megyek oda, városokat nézni, és esetleg közben majd villamosozok is. Aztán egy krakkói túra betegség miatti kútbaesése után már úgy voltam, hogy a legközelebbi lehetőséget meg fogom ragadni.

Alapvető célunk április elején a varsói villamosüzem századik szülinapjának ünneplése volt. Szerencsére pont volt fapados vonatjegy-ajánlata a MÁV-nak ide, úgyhogy elég későn, alig pár héttel az esemény előtt sikerült mindent lefixálni.

Elindultunk péntek délután a Keletiből, és szombaton kora reggel már ott is álltunk valahol a varsói ködben. A baloldali képen látható Konstal gyártmány, a 13N típusjelzésű, amit  '59 és 69 között gyártottak, élőben teljesen más hatást tett rám, mint a képeken: kimondottan tetszett! Azt sokan tudják rólam, hogy nem szeretem a cseh Tatra villamosokat, márpedig ez tulajdonképpen annak lemásolása - mégis bejön. Olyan igazi "öreg, szakadt tuja, de megy ezerrel" érzés ilyennel utazni. Jobboldalt a másik domináns lengyel villamostípust láthatjuk, a 105Na-t, mely az előbbi továbbfejlesztése, a hetvenes-nyolcvanas évek szögletes KGST-formavilágával (nekem valamiért mindig a Polonez személyautó jut az eszembe róla). Az alagút, amivől éppen kifele jön a szerelvény, a szinte totál romokból újjáépített Óváros alatt húzódik.

A helyszín ugyanaz, a vassárkány viszont már egy másik Konstal típus, a 116Na, mely leginkább a francia standard villamosok (TFS) felépítésére üt: a két végén hajtott forgóvázak felett magas padló, közöttük egy tengely nélküli kerekeken guruló középrészt is tartalmazó alacsonypadlós rész. Hogy a hasonlóság valós-e, és ez mennyire véletlen, azt tán NZA tudja, mindenesetre ez a típus 98-tól épült, a Konstal gyárat pedig 97-ben vette meg a TFS-eket is készítő francia ALSTOM. A 116Nd típust pedig Katowicének már Citadis 100 néven adták el. Ezek a konkrét kocsik mindenesetre elég hangosak voltak, a futásuk is messze volt a tökéletestől.

Nézzünk inkább megint további szép öreg 13N-eket, a Skierniewicka utcában, ahol azért kolbászoltunk, mert ez a  wolai remiz egyik bejárata. De a szülinapi buli még nem kezdődött el a remizben, így tovább utazgattunk. Jobboldalt egy megállóhelyi információs tábla: menetrendek, hálózati térkép - ahogy annak lennie kell. Ja, a villamosokon is találtunk ingyenes szórólapokat a vonalhálózatról, valószínűleg annak köszönhetően, hogy pár nappal korábban átszervezések voltak.

A várost a második világháborúban gyakorlatilag leradírozták, az újjáépítés során pedig nagyvonalú sugárutakat építettek, közülük sokukon villamos is jár. És ha két ilyen útvonal találkozik, akkor ott legtöbbször minden irányba használható elágazások, ún. Grand Union-ok is vannak, de legalábbis jó kis vágánykapcsolatok. Két példa: baloldalt az Okopowa nevű megálló, jobboldalt a Metro Ratusz Arsenał.

Bár a vágányhálózaton vannak rossz részek is, de átlagban jobb állapotban van, mint a budapesti. Viszont érdekes módon sok kézi állítású váltót is láttunk a végállomásokon - míg a vonaliak távvezéreltek voltak. Jobboldalt a Koło köztes végállomás (=hurokvágány mindkét irányba) melletti átmenő vágányok látszanak. Ez a hely első blikkre amolyan világvégének tűnt nekem, aztán kiderült, hogy a távolba haladó vágányok bazi nagy lakótelepekre visznek. Jobboldalt: Młynarska. A képeken látott típusról minjdárt lesz szó.

A Wola remiz

Naszóval, a centenáriumi ünnepség többek közt nyílt napot jelentett a "Zakład Eksploatacji Tramwajów R-1 Wola"-ban, ami a wolai remizt és műhelyt jelenti, ha jól tévedek.

Az 1001-as pályaszámú 105Na nem tudom, mit csinált a bejárat melletti vágányon, mert nyitva voltak az ajtajai, és egy ember ült rajta, aki folyamatosan URH-zott. A pályaszám láttán elgondolkoztam, hogy tán azért tették ide, mert ez az első varsói kocsi a típusból? De akkor meg nem volt jobban feldíszítve? Na mindegy - ha valaki tudja a választ, írjon!

A jobboldali kocsikról ígértem az előbb, hogy szó lesz róluk: modern dizájnjuk ellenére ezek magaspadlós kocsik, gyakorlatilag a 105Na típus felújításai, bár én úgy sejtem, újonnan épített kasztnikról van szó. A baloldali verziót a Konstal csinálta 105N2k/2000 jelzéssel, 2000-ben, a jobboldalit a Cegielski, 123N jelzéssel, 2007-ben. Ezeknek a gépeknek a hajtásrendszere nyilván korszerű, meg minden, de a XXI. században magaspadlós négytengelyeseket gyártani szerintem elég fura...

A szülinap járműkorzóval járt, ennek résztvevői már felsorakoztak a telep szélén. Első helyen ez a Falkenried kocsi szerepelt, a varsói villamosüzem korai éveiből. Nyitott peronján túl számomra még érdekes volt, hogy az oldalán német és orosz feliratok is szerepeltek - az ország történelméhez tartozik ez is.

Baloldalt: a Falkenried kocsi belseje kocsiosztályokra volt osztva. Jobboldalt: a "K" jelzésű kocsik 1941 körül készültek, eredetileg Varsó számára, de végül Berlinben kötöttek ki, TF40 típusjelzéssel. A világháború végén aztán visszakerültek ide.

Baloldalt: a régi kocsik közt volt Falkenried (Hamburg) és Linke-Hofmann gyártmány is, ezek híres német gyárak (bár ugye minden relatív, hiszen utóbbit az akkor még Breslau-nak (sőt, néha Boroszlónak is) nevezett Wrocław -ban alapították). Na azokkal ellentétben ez itt egy híres német típus (a heidelbergi Fuchs tervezte), a KSW (alias háborús egységkocsi), viszont már Lengyelországban gyártva: ő az "N" típus. Másnap utaztunk egy ilyennel, a bytomi 38-as vonalon. A jobboldali képen munkakocsikat láthatunk. Tetszett, hogy ezeket nem próbálták eldugni a látogatók elől.

Ez itt a 13N típus gyártáskori állapota - na nem mintha a forgalomban levők túlzottan különböztek volna ettől, gyakorlatilag pont ez volt a varázsuk! A műszerfal nem egy nagy bonyolultság, alul valamelyik pedál lehet a menetkapcsoló (vélhetően a legnagyobb). Középen az utasteret láthatjuk, a kerek szerelőnyílás alatt valószínűleg a gyorsítómű van (ez is csak tipp, mint annyi minden ezen az oldalon - semmi szakirodalmam sincs a lengyel villamosokról). A jobboldali kép nem itt készült, de szerintem itt a helye: csatolt egységekben a hátsó 13N-ek vezetőállása csak le van zárva, de nincs teljesen eltávolítva.

Ugyan ülés már nincs ezekben a "vak" vezetőállásokban, de azért jó odakucorodni, és eljátszani, hogy üldözzük az előttünk haladó villamost ;)

Pillantás a villamosműhelybe

Baloldalt: Varsóban is nagy divat a teljes reklámfestés (matricázás), de ők legalább rendesen csinálják, nem hagyják szabadon a járgányok orrát. Jobboldalt: a remizhez egy elég nagy műhely is tartozik, ezt is végigjártuk.

Lengyelországban szerintem olyan sokáig építették a KSW különféle utódait, hogy ezekből mindig lesz pár tucat, amit bármikor át lehet alakítani nosztalgiának, ha az előzőek már szétestek. Baloldalt éppen egy egyoldali ajtósnak tűnő kasztnival csinálnak valamit, jobboldalt pedig gyanúsan hozzá illő futóvázakat látunk felhalmozva.

A csarnokban több tolópadot is láttunk. Ez még önmagában nem különleges, majdnem mindenütt van ilyesmi, na de az, ahogy a csarnoki villamosvágányok keresztezik a tolópad sínjeit, az nem mindennapi - lásd jobboldalt :)

Baloldalt: ez elég jól felismerhetően egy PCC-jellegű forgóváz, ahogy az egy Tatra-másolathoz illik. Na de a jobboldalin elcsodálkoztunk vala, hiszen ennek MEGI-rugós csapágyfelfüggesztése van, ami arra utal, hogy a lengyelek szépen továbbfejlesztgették a technikát.

Szintén elég döbbenetes volt az, amit itt látunk: ezt a sok 13N-t a jelek szerint még alaposan felújítják, tehát vélhetően nem holnap fog eltűnni a szolgálatból ez a típus!

105Na a remizben, és kint az utcán. A típust Varsóban láttuk szólóban, kettesével és hármasával is csatolva.

A kocsik állapota elég vegyes volt. Itt fentebb egy szépen karbantartottat láthatunk. Érdemes a jegykezelőket megnézni: a sima papírjegyek mágnescsíkosak, ezeket a gép beszippantja, ellenőrzi, majd visszaadja (a la párizsi metró). A készülék alsó részén pedig az érintőkártyás bérleteknek van az érzékelője: az utasok többsége ki sem vette ezeket a chipkártyákat a táskából, hanem azzal együtt nyomta oda. Na, ehhez képest szégyen, hogy Budapest még mindig a papíralapú vonaljegynél tart :(

A 105N-sorozatot egyesek "Akváriumnak" nevezik, a hatalmas felületű ablakok miatt. Ezen a videócskán talán látszik, hogy tényleg nem kicsik ezek az üvegtáblák.

Parádé

A szülinapi ünneplés nem merült ki a nyílt napban, hanem az eddig látott kocsik ki is mentek, hogy megtegyenek egy kört a városban. Mi próbáltunk jó helyet találni a fotózáshoz, de a nap éppen elment, úgyhogy nem erőlködtünk, hanem beállítunk az első kanyarba (a Wolska és Towarowa sarka).

Baloldalt az "A" kocsi, jobboldalt egy "Lw" sorozatú kocsi látható, melyet 1925 és 29 között gyártottak. Mögötte máris jött a következő régiség (a "K" kocsi), így elég nehéz volt őket rendesen fotózni.

A baloldali 116Na típust már ismerjük, de a jobboldali, teljesen alacsonypadlós kocsit, a lengyel PESA cég 120N jelzésű járművét eddig még nem mutattam. NZA részben pont azért akart idejönni, hogy kipróbáljuk ezt.

Baloldalt: a villamosfelvonulás résztvevői hátulról. Budapest nem nagyon tudna ennyi régi kocsit csak így bedobni a normál forgalom közepébe :( A korzó egy jókora kört tett a városban, kétszer is keresztezve a Visztulát. Én megint az óvárosi alagútnál kötöttem ki, jobban mondva felette, hogy onnan kukkoljam a Most Slasko-Dabrowski-n jövő tujákat.

Generációk: baloldalt a nosztalgia 13N, jobbra a PESA alacsonypadlós.

Szabad csatangolás

Persze igyekeztünk annyit csatangolni a városban, amennyit csak tudtunk.

Az mindenesetre kiderült számunkra, hogy bár a KRESZ-t itt jobban betartják, mint nálunk, a lámpa nélküli villamos-csomópontoknál, mint a baloldali képen látható Plac Zawiszy deltában is, gyakoran ottragadnak az autók a síneken, feltartva a tujákat. Na jó, ezen a képen pont nem volt egy se, mert nem autót fotózni jöttem ide :) Jobboldalt: a Rondo Wiatraczna.

Baloldalt: PESA az előbbi helyen. Jobboldalt: az Aleje Jerozolimskie a város legillusztrisabb főutcája lehet, Németországban is elmenne annak. A kép azonban kicsit csalóka: a villamosmegálló peronját ugyan megemelték, de nem eléggé: se szintben, se távolságban nem az igazi a PESA-khoz, pláne a többi típushoz. Konkrétan a mi nagykörúti peronjainknak több értelmét láttam. Viszont elkezdték kiépíteni a kép bal szélén látható elektronikus kijelzőket is, melyek mutatják, hogy melyik járat mikor jön. Ott, ahol annyi viszonylat fonódik, mint itt, komoly értéke van.

A PESA belső tere: a "kerekes" részekkel (baloldalt) itt se tudtak csodát tenni, a befüggesztett részekben (jobboldalt, a csuklón túl) meg természetesen több a hely - de ettől meg a kocsi futása lett gyengébb.

Nem tudhatom, milyen ezeknek a kocsiknak az üzemkészsége, sem azt, hogy mennyire koptatják a síneket, de az biztos, hogy kimondottan zajosak belülről ahhoz képest, hogy szinte vadonat újak. És amit itt látunk-hallunk a videón, még nem is a legzajosabb volt azok közül, amikkel utaztunk!

Még egy kép a Aleje Jerozolimskie-ről, aztán ugrunk egyet egy amolyan iiiigazi coccjalista lakótelephez, Warszava Wschodna vasútállomás szomszédságában.

Újabb olyan öreg síndöcögény, amit csak szeretni lehet bumfordisága miatt: az EN57-es villanymotorvonat. Többféle festésben is láttuk, nem tudom, ezek mit jeleznek, mert amennyire láttam, a belső tere mindegyiknek egyformán puritán volt.

A magasperon itt magától értetődő, de azért lépcső is kell, hátha valahol nincs ilyen. Az eredmény a baloldali akadályverseny. Jobboldalt: a kemény műanyagból készült ülések tökéletesen antiergonomikusak voltak - de klafa retró érzésük volt :)

NZA teljesen odavolt a járgány mélyen morgó marokcsapágyas hangja miatt.

Még két kép ezekről az öreg jószágokról.

A sok csavargás után még elkaptuk a két nosztalgiakocsit, ami a városban keringett. Ezek ingyenesek voltak, nem kellett különdíjat fizetni az utazásért.

Miután ez megvolt, kicsit megint 13N-eztünk. A lefele menő nap fényében még jobban nézett ki ez a narancs-piros festés!

Sajnos a(z akkori) fényképezőgépem mikrofonja nem tudta  rendesen megörökíteni, de ezek a Tatra-másolatok hangra is eléggé hozzák a Tatra/PCC hangokat. Itt éppen Zajezdnia Żoliborz-t, azaz a Żoliborz remizt hagyja el egy szerelvény.

A fotózáshoz elegendő fény eddigre már kezdett hiánycikk lenni, ezért csak ímmel-ámmal kattogtattam. Például a baloldali, számomra ismeretlen sínleerősítési megoldásra. Vagy a jobboldali elágazásra, mely úgy néz ki, mintha két hatalmas forgalmú vonaltörzs találkozna.

Ehhez képest az előző képen baloldali irány az innentől kifelé egyvágányú 20-as vonalhoz tartozik. A jobboldali képen a jópofa fekvésű külső végállomást (Boernerowo) láthatjuk. A KRESZ-tábla értelmét pont ott ne kérdezze senki :)

Az "egyvágányú villamosvonal" egyébként itt nem szinonimája a "tizenöttel megyünk a sz*r síneken"-nek, ahogy az erről a videóról is sejthető. Mondjuk az is látszik, hogy a vonal egy darabon egy nyomortelep/szemétlerakó/kitudjami mellett halad.

Forgalmi kitérő: megérkezünk, nemsokára megjön az ellenirány, a biztosítóberendezés szabadot ad, és már megyünk is. Mondjuk a keresztező utak fedezőjelzői hajmeresztőnek tűntek: a jelek szerint itt egy plusz vezeték van a felsővezeték mellett: amikor egy villamos ez alá ér, az áramszedő rövidre zárja a munkavezetékkel, ez az áram pedig egyenesen a fedezőjelzők sorosan kapcsolt villanykörtéire megy.

A nap végén még megpróbáltunk esti képeket csinálni, de nem nagyon sikerült, úgyhogy inkább elmentünk a szállásra, és eltettük magunkat a másnapi sziléziai látogatásra.

Ha össze kellene foglalnom a benyomásaimat, azt mondanám, hogy egy nyilvánvaló gondjai ellenére is viruló villamosüzem életébe sikerült bepillantanunk. Bár itt is épül metró (pár héttel látogatásunk után adtak át az egyetlen vonalon egy egy megállós hosszabbítást), a villamos továbbra is legfontosabb felszíni tömegközlekedés, és költenek is rá, ahogy kell. Nem csak járművekre, nem csak egy-egy látványvonalra, hanem lehetőleg minél több dologra. Persze vannak furcsaságok, amiket én másképp csinálnék (pl. a vadonatúj magaspadlós kocsik vásárlása - persze ki vagyok én, hogy megkritizáljak mást?), de nekem úgy tűnt, itt még van becsülete a villamosközlekedésnek.


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra