Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
A Tiroli Vasútmúzeum (Tiroler MuseumsBahnen)

Ahhoz képest, hogy Innsbruck nem egy kimondott "villamosmetropolisz", két tucatnál is több régi tuját őriznek a remizben, illetve a remiz melletti Stubaitalbahn-telepen. Ezek egy része a helyi közlekedési társaságok: az 1891-ben alapított Innsbruck-Hall in Tirol HÉV (Localbahn Innsbruck-Hall in Tirol - L.B.I.H.i.T.), az 1900-ban megindított Mittelgebirgsbahn (a mai 6-os villamos elődje), az 1904-ban megnyitott Stubaitalbahn, és az 1906-tól kiépített városi hálózat járműve, de őriznek egyéb, egykor Tirol területén működő vasutaktól is tárgyi emlékeket.

Ráadásul a múzeum nyitvatartási napjain nosztalgiaszerelvény közlekedik a belváros és a múzeum között. Három euróért (ez a felnőtt tarifa; a gyerekek félárúval utazhatnak) felszállhatunk az öreg, egykor Zürichből használtan vásárolt kocsikra, majd ugyanezzel a jeggyel megtekinthetjük a múzeumot is.

Sajnos a fentebbi videókon nem igazán látható, hogy milyen feltűnést keltett a turisták közt az öreg tuja. Csak úgy forogtak a fejek a piros járgány után! Szerény nyomott véleményem szerint igen nagy hiányosság, hogy a Budapestre látogató turistáknak nem sok esélyük van hasonlót látni!

A kocsi svájci származására amúgy nem sok jel utal - a jellegzetes homlokfalon, illetve a svjáci Oerlikon Gépgyár által készített menetkapcsolón kívül.

Mivel a telep vágányzatának átépítése miatt a Stubaitalbahn és a városi üzem kicsit össze volt keverve, a múzeumi kocsik nagy része a "nagy" villamosremizben pihent, úgyhogy a három eurós jegyért egy itteni vezetést is kaptunk. Az elülső csarnok a buszoké, korábban persze a trolik is járhattak erre. Láttunk egy pincelejárót is felsővezetékkel, szóval szerintem a garázs kétszintes. A telep sarkában meglepve fedeztem fel a Nordkettenbahn régi lanovka-fülkéit. Néhány éve még ezekkel utaztunk!

Ez pedig a hátsó csarnok, a villamosok lakhelye. Természetesen manapság már a városi üzem és a Stubaitalbahn közös üzemeltetőhöz, az IVB-hez tartozik, a kavarodásra azért volt szükség, hogy a városi hálózattól elzárt hegyi vonal járműveinek legyen hol pihennie: a múzeum csarnokaiban. Jobboldalt két nyolctengelyes DÜWAG-ot látunk.

És lássunk végre pár régi járgányt is: a Hall-i HÉV (az L.B.I.H.i.T.) két jókora, négytengelyes kocsija működőképes állapotban van. A jóval nagyobb Budapesten összesen nincs ekkora kapacitás ilyen korú (1909-es) járművekkel. No comment...

A baloldali fotón a Mittelgebirgsbahn egyik 1900-as gyártású pótkocsija látható, az 1930/40-es éveknek megfelelő állapotban. Jobboldalon a térkép a Tirol területén egykor üzemelt kis/városi/villamosvasutakat mutatja.

Elképesztő mennyiségű pótkocsi van ebben a gyűjteményben - ráadásul szinte mindenből több korszaknak megfelelő állapotban is van egy-egy példány. A baloldali kép jobb szélén például az előbb látott Mittelgebirgsbahn-pótkocsi egy testvérét látjuk, szállításkori állapotára helyreállítva. Jobboldalt a "Haller" (a Hall-i HÉV) egy 1891-es gyártású pótkocsija látható. Eredetileg ezt a kocsit gőzmozdonyok rángatták, majd a villamosítás után többször átalakították. Ja: ez a kocsi is közlekedik időnként.

Baloldalt az 53-as pályaszámú motorkocsi látható, ezt már a városi villamosvasúthoz szerezték be 1905-ben. Jobboldalt ismét egy ex-zürichi kocsit láthatunk, amit 1971-ben síncsiszolónak alakítottak át.

Az én szívemnek különösen kedves volt a baloldali, 61-es pályaszámú talicska: ezt a DÜWAG-licensz villamost 1960-ban rendelték a Lohnertől. Jobboldalt sérült/bontás alatt levő további DÜWAG-okat láthatunk.

Érdekességként néhány munkajármű is ki volt állítva. A jobboldali, 1909-es, nem önjáró hóseprőnél (ez azt jelenti, hogy egy motorkocsinak kellett tolnia, mert a gép saját motorja csak a seprűt hajtotta) mindig elgondolkoztat, hogy mennyire hasonlít a budapesti BKVT 1901/1902-es építésű hóseprőire.

Két DÜWAG-forgóváz, méteres nyomtávú kivitelben. Érdekes a baloldali, hajtott verzión a jókora hókotró ék. Mondjuk ezen a környéken szükség lehet az ilyesmire.

A remiz megtekintése után átmentünk a múzeum területére, közben megnézve azt a vágányépítést, ami miatt a hálózat szét volt szakadva. Jobboldalt már a Stubaitalbahnhof mellől nézünk vissza a remizre.

Sajnos ebben a csarnokban még rosszabbak voltak a fényviszonyok, ráadásul minden szorosan egymásra volt tolva, hogy beférjenek a mostani Stubaitalbahn járművek. Azt mindenesetre kiderítettem, hogy a baloldali, ajándékboltként (tényleg, ilyen miért nincsen Szentendrén? itt régi jegyektől kezdve a könyveken át selejtezett táblákig mindenfélét lehetett kapni) funkcionáló pótkocsi 1906-ban épült, az imént látott 54-es motorkocsi testvérei vontatták. Jobboldalt megint egy ex-Haller kocsit láthatunk, ...

... mely szintén igénybevehető különmenetek céljára. Á, nem is idegesítem magam a budapesti, nem létező nosztalgiaüzemmel (nem) vonható párhuzamok miatt, ...

... inkább ideteszek még két videót. Mindkettő a belváros főutcáján, a Maria-Theresien-Strasséban készült. A baloldalin szemből jön a nosztalgia, ez azt jelenti, hogy a főpályaudvartól halad a múzeum irányába. A jobboldalin az Anichstrasséból kanyarodik ki, ez a menet a múzeum felől tart a pályaudvarhoz. Érdemes megfigyelni az állandó fénnyel világító (nem villogó) indexlámpát.

Is.


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra