Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Temesvár villamosai II.

Előző oldal

Aztán visszatértünk a városba.

A "piros fejű" Wegmann-szerelvény itt is tiszteletét tette lencséink előtt.

Ez a hurokvégállomás is egy egyvágányú szakaszon volt megközelíthető. A célegyenesbe egy ilyen sarkon való befordulással jutnak a villamosok. Kár, hogy a nap rossz irányból sütött.

És ez itt végre egy jobban kivehető kép egy első generációs, Hansa gyártmányú "kurzgelenkwagen"-ről. Ilyet nekünk már csak munkakocsiként sikerült Brémában látnunk.

Az ajtók nyitását-csukását nem gombbal lehet szabályozni, hanem "western-kapuk" lengetésével.

És most nézzünk át a "másik" belvárosba, azaz az egykori Józsefvárosba. Itt éppen egy karlsruhei nyolctengelyest látunk az egykori Józsefvárosi pályaudvar, a mai CFR Gara Nord előtt.

Egy ilyen karlsruhei villamos belseje.

Az egyirányú villamosok természetesen itt is hurokban fordulnak vissza, de van...

... egy csonkavágány is, melyen...

... két Timis állt.

A hátsót ráadásul egy kicsit talán már le is tolták a vágányról, hogy elférjenek.

Benéztünk a pályaudvarra is. Mivel (nyitva levő) vécét nem találtunk, inkább a mozdonyokat néztük, mint például ezt a "Nagydáciát", a mi M43-asaink és M47-eseink nagytesóját (azt hiszem, utóbbiakkal ellentétben ez a sorozat nem dízel-hidraulikus, hanem villamos erőátvitelű).

Ami valahol döbbenetes: Romániában nem kevés működik még ezekből a Malaxa dízelmotorkocsikból, melyeket a harmincas években építettek, Ganz-licensz motorokkal. Igaz, másnap Aradon egy "Árpád-utángyártást" is láttunk közlekedni, az se mai gyerek lehetett.

Ehhez képest ez az ex-keletnémet "Malactaxi" (Ferkeltaxe) szinte új, hisz a hatvanas években tervezték. A képen nem rossz vágányra jött a vonat, csak sokan így gondoskodnak arról, hogy ne kelljen sokat sorba állniuk a felszálláshoz a peron felől: a másik oldalról kapaszkodnak fel.

A város egyfajta jelképe a görögkeleti katedrális, ami előtt egy igazán nagyvárosias tér is van, ennek a sarka látszik kicsit jobboldalt. Mi persze kultúrbunkó létünkre inkább a villamosokkal foglalkoztunk. Ennek itt még az eredeti német iránytáblája is megvan, mely szerint ez egy műhely-menet :)

Megint egy düsseldorfi DÜWAG.

No, az ott a jobboldalon az a bizonyos katedrális.

És hoppá, egy Timis! Sajnos nem utasforgalomban volt.

Követési távolság egy kétvágányos deltában: a jobboldali szerelvény alig érkezett be a "bal alsó sarokból", a "bal felső sarokból" már jött is utána a következő.

Bár a belvárosi utcák rendberakása nem még fejeződött be, azért újnak tűnő pályával is lehet találkozni!

Forgalomtól elválasztott pálya, ...

... és a teljes utcát kitöltő "közúti vasút". A gyalogosokat korlát választja el az úttesten robogó villamosoktól, az autósokat viszont nem védi semmi se az utca közepén álló felsővezeték-tartó oszlopoktól :O

Freidorf-on át kivillamosoztunk a cukorgyárhoz, ott találkoztunk útközben ezzel a festői "ipari romantikával" bíró felüljáróval.

Szerintem remek fotóhely!

A kép sajnos nem adja vissza a hely hangulatát.

Még egy kép az iménti híd rámpájáról, karslruhei eredetű  villamossal. Ha jól tévedek, ez a kocsi viszont nem a "karlsruhei BKV-tól", azaz VBK-tól jött, mint némely másik ezen az oldalon, hanem az Albtalbahn-tól (AVG), tehát DÜWAG gyártású (volt ezek közt persze a Rastatt által licenszben készítet is, csak hogy bonyolultabb legyen az életünk:).

Freidorf egyébként maga is egy időutazás. Ismét 65-ös villamos feeling.

A vonal mellett van a másik villamosremiz, ahol eredetileg a Timis villamosok készültek; itt állt a szabadtéren ez a Schörling gyártmányú síncsiszoló. Úgy látszik, csak Budapest olyan nagyvonalú, hogy nem tart síncsiszolót, és hagyja, hogy a vágányzat olyan kagylósra kopjon, hogy az minden futási komfortot tönkretegyen :-/

Ezután még villamosozgattunk egy kicsit, de egyre kevesebb lett a fény, és egyre több NZA jött be a képbe, úgyhogy inkább abbahagytam a fotózást ;)

Klassz volt, igazi maradandó élmény!


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra