Előző oldal

And now for something completely different: Tátra forgóvázkeretek. (És most: a vörösfenyő!)

Ezt a Bengálit szétmarta belülről a bánat, hogy le fogják selejtezni...

A 656-os tanulókocsi. A nap hátralevő részében ő fontos szerepet kapott, amikor ugyanis az egyirányú 609-essel bementünk fordulási lehetőség (hurokvágány) nélküli vonalakra, neki kellett visszavontatni bennünket.

Na jó, jöjjön még egy Benga!

Meg még egy.
 

És még egy, aki éppen Micimackót játszik, ti. amikor beszorul Nyuszi lakhelyének nyílásába.

Ezt követően a 609-es (még mindig 1124-es számon) nekilódult a városnak, én meg lemaradtam. Azonnal leintettem a következő villamost, és kiadtam a parancsot a vezetőnek: "kövesse azt a villamost!". Ez aznap egy népszerű felszólítás volt állatólag...

"A villamosmániás magánya"

Tarjánnál sikerült utolérni az ünnepeltet. Itt kicsit hígítottuk a forgalmat: ahogy a képen kivehető, a végállomás két vágányán nem kevesebb, mint öt villamos állt!

A 609-es utastere ekkor egész kiürült, kint a szabadban ugyanis melegebb volt, mint bent.

"-Tessék mondani, ez a villamos megy a Moszkva térre?"-kérdezte meg a 609-esre felkapaszkodó hajlott korú SzigDani.

Egy villamosvonalnyival arrébb, a kecskési végállomáson megint torlódást csináltunk: a forgalmi kocsival együtt hárman is voltunk az egyetlen vágányon!

Közben NZA a Tanulóbenga műszerfalát tanulmányozva egy érdekes kapcsolót fedezett fel: az ajtónyitás oldalválasztóját. Ez azért figyelemreméltó, mert a kocsinak csak az egyik oldalán vannak ajtók!

Művészkedés a Dugonics tér felé haladva.

Hé, ez a tér legutóbb még nem így nézett ki!

Na mindegy. Elindultunk kifelé a Fonógyári úthoz, közben a kitérőkben kiélvezhettük a szembejövő tujára való húszperces várakozást.

Hm, a két Benga ütközői nem egy magasságban vannak! Na, nem mintha ez lenne a legnagyobb baj velük...

Kifele haladva kereszteztünk egy vasútvonalat is. Sietnünk kellett az áthaladással, mert a síneken ijesztő sebességgel közeledett egy Intersziti!

Legutóbb itt még továbbment a villamos vagy százötven métert a Postás sporttelepig, most ennek is örülni kellett.

Ezt a képet azért csináltam, hogy megmutassam, valójában milyen csúnya is a Bengáli.

Visszafele induláskor kis baj történt: a 656-os lerobbant. Ez a 1124-est annyira megviselte, hogy ijedtében visszaváltozott 609-é. Szegény felindulásában azt se vette észre, hogy rossz oldalon vannak az ajtajai a megállóhoz képest!

Ezután még egy kicsit kerengtünk a városban. A Hősök kapujánál a helybeliek szomorúan mutatták, hogy a graffiti hogy elborította a várost: a kaput belülről telefestették hősi jelenetekkel. Pedig kőkatonák is őrizték!

Kisvártatva leszálltunk az eddigre már egész kellemesre telelehelt (ez milyen szó!) 609-ről. Az út széléről még láttunk egy olyan próbajáratot, ami tényleg az volt, és nem "potyautasokat" fuvarozott :)

Egy kicsit a 750-es pályaszámú Skodával is mentünk, ami állítólag különleges dolog volt, bár én inkább trolinak néztem volna. Eleve, milyen jármű az, ami szinte vadonatúj, mégis meg kell tolni (mert véletlenül szakaszszigetelő alatt állt meg)?

Ezután elmentünk a Bociba enni-inni, ez jó volt, Uhi közben lefényképezett, ez már kevésbé. Cserébe én is lekattintottam őt. Miután kvittek voltunk, NZA-val elindultunk a pályaudvar felé, de előtte még fényképeztem egy keveset.

Állvány persze nem volt nálam, de nekem nem kell ilyesmi :)

Nagyjából ennyi volt. Meg nagyon hideg.