Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 

Jegyek, bérletszelvények 2.

Előző oldal

Mivel jópár pozitív visszajelzést kaptam a múltkori jegy-mutogatás kapcsán, folytatom a sorozatot. De még előtte meg szeretném köszönni a sok kedves embernek, hogy képeket küldözgettek a náluk rejtőző jegyekről - ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy nem jegyek képeit, hanem jegyeket gyűjtök, így tőlük elnézést kérek, de csak azt teszem ki ezekre az oldalakra, ami tényleg itt van lefűzve valamelyik dossziémban :)

Rendszer ezúttal se lesz a bemutatóban, csapongani fogok...

A múltkor láttunk elsőnapi jegyet, most következzék egy szomorúbb műfaj: az utolsó heti jegy. Londonban 1952 júliusában szüntették meg a villamosközlekedést (az azóta kiépített Croydon Tramlink nem igazán London, csak egy külvárosa), és az utolsó héten ilyen jegyeket árultak. Sajnos nem vagyok tisztában a kétoldalt látható számok szerepével, némi magyarázatot szívesen fogadnék!

És egy szokásosan virtuóz ugrással máris Európa másik sarkában vagyunk: a várost baloldalt még Leningrádnak hívják, jobboldalt viszont már Szentpétervárnak. Némi infláció lehetett, mert a régi jegy csak 10 kopejkába került, míg az újabb már tíz rubelbe. Ezt a jegyet amúgy NZA barátomtól kaptam, és kellemes meglepetés volt, hogy még mindig a papírgurigáról letépett formátumú, amiről kiskoromban annyit meséltek az ott jártak (igaz, akkor még becsületkasszával működött: az utas bedobta az árát, és csak aztán tépett, ráadásul annyi jegyet, amennyit kifizetett).

Ezt a jegyet azért teszem ide, hogy megmutassam, időnként Németországban is előfordul, hogy kézzel firkálnak jegyet az embernek. Pluszban a története is érdekes: ez egy szükségjegy, amit azért adtak, mert nem működött a jegyárusító automata. Egy büfében vettem, amit az tett különlegessé, hogy a büfé egy villamoson volt található. A villamos pedig egy nagyvasúti vonalon. 2004-ben egy karlsruhei kétáramnemű "vonat-villamos" kocsi közlekedett Frankfurt am Main és Rüsselsheim/Operwerk közt. A nevében a hanaui villamosnak emléket állító Hanauer Strassenbahn AG cég ugyan már évtizedek óta nem üzemeltet villamost, most kipróbálta, hogy milyen lenne, ha mégis megtenné. A kísérletnek nem lett folytatása (legalábbis egyelőre), de ez akkor is egy poénos jegy a gyűjteményemben!

A Nagykörút kilencvenes évek közepén elkövetett felújítása utáni ünnep részeként adták ki ezt a különjegyet '97-ben.

A rendszerváltás története a Budavári Sikló jegyein: felül még a régi, vörös csillagos BKV címert látjuk, alul már a szelíden csak "tojáscímernek" becézettet, melyben a Szent Korona is szerepel. Az árak is emelkedtek kicsit, bár a fenti gyerekjegy, az alsó pedig felnőtt, tehát egy az egyben nem érdemes összehasonlítani őket.

No, és most következzék egy kis budapest mérettörténet. Direkt nem a kezdeti, egyforintos villamos- és egy ötvenes buszjeggyel kezdek, ehelyett a dizájnra koncentrálok. Elég valószínű, hogy az emberek többsége úgy gondolja, a menetjegyek mérete mit sem változott a kalauz nélküli közlekedés kezdete óta. És mégis:

Alulról felfele haladva láthatjuk, hogy előbb a használati feltételeket száműzték a hátsó oldalra (ahol egyébként korábban szintén ott volt a kilenc kockás raszter), üressé téve az előlapot, majd "a fokozódó nemzetközi helyzetben" elkezdtek spórolni a papírral. A nyolcvanas évek végére már akkora volt a fecni, hogy alig volt minél fogva tartani, amikor lyukasztotta az ember. A papír is puhább lett, amitől viszont a metrók jegypecsételő berendezésébe volt nehezebb bedugni, lévén, hogy állandóan elhajlott. A kilenc helyes raszter is átesett néhány változáson: egy időben körök lettek a "kockák" helyett, majd rendkívül dizájnos háromszögecskékkel is megpróbálkoztak, mielőtt visszatértek a régi négyzetháló ráncfelvarrott verziójához. Persze eddigre már megszűnt a külön villamos- és buszjegy, így sajnos a lehetséges változatok száma kisebb, mint aminek örülnék.

A színek változásairól majd talán később írok :)

A címben bérletszelvényekről is szó van, de eddig nem nagyon mutattam ilyet. Ezt most gyorsan pótlom: ez itt 1996 buszbérletekben.

1999 óta elég gyakran járok Bécsbe (ami a "kirándulások" rovaton meg is látszik), de viszonylag kevés fajta jegyem van onnan, mivel túlnyomó részt az "Einkaufskarte"-t (bevásárlókártya) használom. Ezzel a fecnivel munkanapokon reggel nyolctól este nyolcig utazgathat az ember az osztrák fővárosban (nálunk is bevezethetnének valami ilyesmit, az autóról pár napra tömegközlekedésre átülők őszinte örömére). Annak idején még 50 schillingért vettem ezeket a jegyeket, most már négy euroért. Érdemes megnézni az euro bevezetésével együtt járó felkerekítést: a pontos ár átszámolásával kijövő 3,63-ból 4 lett. Baloldalt egy-egy automata által nyomtatott, jobboldalt pedig egy-egy tömbben árusított, szebb példányt láthatunk.

És ha már Bécs: az első ottani metróvonal (U1) megnyitásakor kiadott jegyet múltkor mutattam, most a jelenlegi végállomásig hosszabbítás napján használtat teszem ide. Idén vélhetően megint lesz egy hasonló jegy, a vonalat ugyanis most fogják Leopoldau-ig hosszabbítani.

Az oldal végére egy bécsi utánnyomás kerül. Valószínűleg a villamosközlekedés városi kézbe vételének valamilyen évfordulójára nyomták újra ezt az 1903-as dátumozású jegyet.


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra