Előző oldal

A gyalogos nem vakond, ne kényszerítsük hát a föld alá!

Budapesten a közlekedéstervezők valamiért abban a tudatban élnek, hogy a melegvíz után a második legklasszabb dolog a világon a gyalogosaluljáró. Például, mert a föld alá szorított gyalogosokat nehezebben lehet elgázolni - bár ahány aluljárókorlátot lezúztak az utóbbi másfél évben az ámokfutó autósok, akik elvesztették a kontrollt járművük fölött, nos, már ez is csak a szerencsének köszönhető...

Állítólag még azért is jó dolog az aluljáró, mert az emberek a rajta való áthaladáskor el tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat (telefonálni, újságot venni, stb). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy vagy féltucat lehetőségünk nyílik megtérni, a Köldöknéző Lábgombák Egyházát támogatni, az alkoholizmust pénzelni, illetve megsüketülni az utcazenészektől. A nyilvános vécék, na azok alig működnek egy pár aluljáróban, pedig rájuk tényleg szükség lenne ebben a városban!

Mindezeken túl nyilvánvaló, hogy az aluljáróból nehéz a mindenkinek megfelelő helyen feljönni, mivel nem lehet mindenhova kijáratot építeni neki. Mert hát mi tartaná a plafont, ha mindenütt feljárólépcső lenne? Eme logikát a legszebben a Móricz Zsigmond körtéri aluljáró demonstrálja: ezt gyakorlatilag csak az használja, aki kimondottan szeret kerülni, hiszen a legforgalmasabb megállókhoz (18/41/47-es, illetve 6-os villamosok) nem lehet eljutni rajta keresztül.

Mielőtt a vélt vagy valós illetékesek és szakértők nekem esnek, megjegyzem, valóban szükség van bizonyos helyeken aluljáróra. De a gépjárműben ülőknek kevésbé zavaró egy fél perccel tovább utazni (bár ezt az autósok valószínűleg teljesen másképp gondolják), mint a tömegközlekedőnek, akinek az átszállás már amúgy is épp elég kellemetlenséget jelent. És még lépcsőzni is kell, hogy aztán azt lássák, hogy a kerülő miatt elment az orruk előtt a járatuk. A városi terek igenis legyenek a gyalogosoké!
 

A Blaha Lujza téri villamos-busz átszállás

A Blaha Lujza téri aluljáró hatalmas városalakító projekt volt úgy negyven éve, amikor a világon mindenütt a föld feltúrása volt divatban. Amikor még villamos is járt a Rákóczi úton, valószínűleg több értelme volt, mint most, hiszen a villamosmegállók az úttest közepén helyezkedtek el, azaz a legrövidebb és legbiztonságosabb út lent vezetett. Ellenben a hetes buszcsalád Zugló/Újpalota felé tartó irányát csak egyetlen úttest választja el a nagykörúti villamosokétól. Ezen ráadásul (mivel a Rákócziról se kis, se nagy ívben nem lehet ide kanyarodni) a lámpaciklus egy részében semmilyen forgalom nincs!

Balra a jelen, jobbra pedig, amilyen lehetne, némi korlát-arrébbtevéssel, lámpatelepítéssel és zebra-felfestéssel. Természetesen a teljes megállóperon és tér átépítésére is lenne ötletem, de ez most egy minimálverzió, amit egy hétvége alatt be lehetne vezetni!

Nem csoda, ha a gyalogosok rendszeresen az úton mennek át: az aluljáró lejáratához átmenni, majd a kimondottan nem a legrövidebb útvonalon haladó (kanyargó) földalatti folyosón végigmenni még akkor is értelmetlennek tűnik, ha az ember kimondottan szeret lépcsőt mászni és koldusokat kerülgetni. A vakondjáratot használják eleget azok, akik a metró, vagy az átellenben levő sarok, az "éjjel-nappali" élelmiszeráruház előtti buszmegállóból jönnek ide! A Rákóczi úttal párhuzamos járdák közt nyugodtan fel lehetne festeni egy zebrát, és a program módosítása nélkül, a jelenlegi ciklusba beleillesztve fellámpázni. Az aluljárók korlátjait és a járdasziget körvonalait kicsit módosítva még villamos általi elsodrásveszély se lenne!

Előnyök:

• Kellemesebb átszállás a tömegközlekedők jó részének, ráadásul akadálymentesen!
• A ma az úttesten "vadon" átkelő gyalogosok védelme.

A Jászai Mari tér igen jól el van látva aluljáróval: rögtön kettő is van belőle! Ezek közül az egyik, a Dunához közelebbi a hídfő két oldalán levő parkot köti össze, ami jó is így; a másik, az újabb azonban csak arra jó, hogy a 2-es villamosról átszállókat (is) kínozza. Ami a komfortfokozatot illeti: az aluljáróban a lépcsőzés miatti plusz erőkifejtés mellett bömbölő zenére ugráló, közveszélyesbe hajló gördeszkásokkal is találkozhatunk, nyilván az átszálló utasok örömére. Talán ezért is van, hogy legalább tízpercenként (de inkább gyakrabban) akad valaki, aki inkább a felszínen vág át a villamosok közt, többnyire teljes életveszélyben. Jó ez így valakinek is?

Ez van most (balra), és akár ez is lehetne helyette...

Én ezt az újabbik aluljárót egyszerűen betömném, és a felszínen építenék átkelőt helyette. Ez nem csak a villamosok közt, hanem a Budai Nagy Antal utcában végállomásozó trolik utasainak is kellemesebb lenne. Mivel a hídra felhajtókat a Hollán Ernő utcánál úgyis megfogja az ottani zebra lámpája, és ugyanez vonatkozik a hídról érkezőkre is, semmit nem veszítenének, ha lenne itt is egy lámpa. Sokat nyerne ezzel a Pozsonyi út is, ugyanis amíg a Nagykörútnak piros van, ők sokkal kényelmesebben rá tudnak hajtani a hídra, elmaradna az a tolongás, ami manapság ott van! Ráadásul az átrendezett felszínen a Moszkva tér felé menő irányból hátramenetben elérhető, a 2-es végállomására vezető összekötő vágány, melyre a villamosvonalak hálózatának széttagoltsága miatt nagyon szükség lenne, is könnyen megépülhetne így. A most leaszfaltozott, de nem használt területeket pedig zöldterületté lehetne alakítani - bár ezt már most is meg lehetne tenni...

Előnyök:

• Kényelmes átszállás a 4/6-os és 2-es villamosok, illetve a 76-os és 79-es trolik között.
• A Pozsonyi útról a Margit hídra felhajtó forgalom szabályzása.
• Hálózat összeköttetés a nagykörúti és balparti villamosvonalak közt.

Megjegyzések az aluljárók megváltozott szerepéről

Szeretném elmondani, hogy nem a lépcsőzés iránti undorom, vagy valamiféle autógyűlölet okán gondolom, hogy a gyalogos-aluljárók számát és szerepét csökkenteni kellene. Nem is azért, mert "nyugaton" már nem divat aluljárót építeni (ami nem is ennyire egyértelmű)!

Ahogy szokásaink megváltoztak, környezetünk is átalakult, és vice versa. Annak idején az aluljárók a földalatti gyorsvasúthoz (leánykori nevén a metróhoz) kapcsolódva épültek meg. Akkoriban funkcionálisan igyekeztek a városi területekhez hozzáállni: azokon át el kell jutni valahova, a minőség másodlagos (vagy még az sem) volt. Láthatjuk, hogy a Rákóczi úti zaj- és finompor-ösvény egyrészt értéktelenebbé tette a környéket (nem feltétlenül az ingatlanüzérek szempontjából, bár valószínűleg nekik is; nem szívesen járunk arra, az ottani boltokat sem keressük fel, lakni meg aztán végképp nem megyünk oda - ha megtehetjük), másrészt a közlekedési problémákat sem oldotta meg: a metró ellenére a felszíni közlekedési eszközök is tömöttek, és az autók sem tudnak haladni, hiszen egymást akadályozzák. Nem lenne jó egy élhető Rákóczi utat látni ehelyett? De nem csak a Rákóczi útról van itt szó, de hagyjuk is ezt a példát...

Az aluljáróknak annó másodlagos értéket adtak az ott elérhető szolgáltatások: a telefonok, az automata büfé, az újságos. Nos, a mobiltelefonok korában a nyilvános távbeszélő állomások már nem annyira fontosak - ráadásul ezeket most már amúgy is nehéz használni, hiszen a fülkék helyén jórészt bevackolt hajléktalanokat találunk. Az automata büfé a múlté, helyette ismét emberektől kell a szendvicset kérni. Már ha akarjuk, hiszen gyorsbüfé és pék másutt is van. A legrosszabb dolog, ami történt néhány aluljáróval, az az, hogy borkimérést telepítettek beléjük. Bűz, zaj, mocsok - biztos, hogy ezt kell rászabadítani a városlakókra? A franchise-látványpékségek erőszakos, vásárlásra felbújtani hivatott illata ehhez képest már smafu. Mi is van még? Újságos. Na igen. Újságot - mint ahogy könyvet, bizsut, bármit - máshol is lehet venni, úgyhogy ez nem nélkülözhetetlen funkció, ezért senkit nem szabad a felszíni átkelőhelyek felszámolásával a föld alá lekényszeríteni!

Tudom, az aluljárós galerik képében már elég régen megjelent az a "közrossz" (ha van közjó, akkor ennek is lennie kell), ami miatt kerülni lehetett ezeket a létesítményeket, de abban bárki, akinek naponta többször át kell vágnia akár csak egyen is, egyetérthet, hogy manapság már nem csak közbiztonsági, de egészségügyi és mentálhigiénés szempontból is károsak ezek a vakondjárók! A felszínen a kocsik úgysem mehetnek még gyorsabban, és úgysem lehet két autósáv helyén nyolc sávnyi forgalmat átereszteni, akkor meg miért ne adhatnánk vissza a városi terek egy részét a gyalogosoknak és tömegközlekedőknek?

Nem így van?