Városi és nemvárosi közlekedés
Erdélyi kirándulás II.
(pontosabban főleg Arad, de kicsit Kolozsvár is, meg Nagyvárad)
Gyorokon megnéztük az AHMV egykori remizét is, ahol az üzem nyolcvanas évek eleji átalakításakor leállított, akkor már közel hetvenéves kocsipark szinte egy az egyben meg volt őrizve.
Egyik-másik kocsi működőképesnek tűnik...
Bárcsak nálunk is így megtartották volna a régi idők járműveit!
A képen egy Weitzer gyártású favázas kocsi, mely eredetileg benzinüzemű motorkocsi volt, majd a villamosítás után pótkocsiként használták.
Egy jobb állapotban lévő pótkocsi.
Egy "Mukinak" használt gothai.
Ugyancsak megvan a korabeli áramátalakító. Vendéglátóink elmondták, hogy bár a jelenlegi áramellátó rendszer megbízhatóan működik, ha szükség lenne rá, ezt is gyorsan üzembe tudnák helyezni.
A végállomásra érkezés előtt a vágányok egy közúttal közös felüljárón haladnak át a vasút felett, melyen a jelek szerint néha egész tehéncsordák is átvonulnak!
Ez a két GT4-es arra várt, hogy visszavigyen bennünket Aradra. Nem is akárhogy: ami a csövön kifért! Amelyikkel mentünk, az a nem kimondottan jó pályán annyira szitált, hogy néha ki lehetett látni a csuklónál a két kocsirész közt! A másik se csoszogott, de az bekanyarodott a vegyikombináthoz vezető szárnyvonalra, ahol azóta se jártam.
Természetesen az általam nem túlzottan kedvelt Tatra villamosokból is bőven van a városban. Ez például, ha minden igaz, egy eleve ide gyártott T4R, ...
... míg erről a csatolt szerelvényről nem tudtam megállapítani, hogy nem valamelyik német városból kapták-e. Valószínűleg nem, de ez csak tipp. (A szerző megjegyzése: 2004-ben, amikor ez az oldal készült, még sokkal kevesebb információt lehetett az interneten megtalálni, ma már valószínűleg könnyen rá lehetne keresni a kocsi eredetére.)
Ezen meglepődtem: nem csak motorkocsijuk, hanem pótkocsijuk (B4) is van: ez a szerelvény Halle-ból érkezett.
Megjegyzés: természetesen megtekintettük a város történelmi látványosságait is, így a Szabadság-szobrot, és aradi vértanúk emlékoszlopát is.
Kirándulásunk második napja utazással telt. Elhaladtunk Déva vára alatt, megálltunk Nagyenyeden és Gyulafehérváron, majd a nap végén érkeztünk Kolozsvárra, ahol szabad program következett. Sajnos eddigre már elég sötét volt, így nem is nagyon erőltettem a nyolcvanas években (!) megnyitott villamos fotózását.
Egyenszínű Timis 2 szerelvény a kanyarban.
Ez a szerelvény már jóval tarkább. Sajnos az utazás kimaradt, csak évekkel később tudtam Aradon pótolni.
Egy ex-berlini KT4D, mely '97/98 körül érkezett a városba.
A harmadik nap fő eseménye a nagyváradi tartózkodás volt. Természetesen innen se távozhattunk villamosozás nélkül!
És ismét segítségre szorulok: ezek a Tátrák vajon magdeburgi, drezdai, vagy egyéb eredetűek? Az látszott, hogy többféle állapotú T4 és B4 (motor és pót) kocsi is közlekedett: némelyiknek 2+1, másikaknak 1+1 sorelrendezésű ülésezése volt, illetve láttunk modernizált ajtajút is.
Egy 1+1-es üléselrendezésű, ex-magdeburgi Tatra motorkocsi belseje.
Tatra pótkocsival még sosem utaztam, így ezt is ki kellett próbálni!
Váradon is vannak ex-berlini KT4D-k, melyek '97 körül kerültek a városba. Ez a példány '77-es gyártású. A négytengelyű csuklós egyébként eléggé hintázva száguldott a nem kimondottan jó állapotú síneken, ez már önmagában élmény volt :)
Aznap tipikus volt a villamosokat fotózó/videózó emberek látványa városszerte. A képen látható szerelvény a festése miatt gyanús, hogy drezdai eredetű, de ez csak a pótkocsiról mondható el biztosan; a motorkocsi valószínűleg magdeburgi, amit azért festettek át, hogy jobban passzoljon a drezdai sárgákhoz...