![]() |
||||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
bevezető |
||||||||||
A 22-es nyomában, avagy villamos
a Nagyvásártelepen
Ma már talán nehéz elképzelni, de Ferencváros sokáig Budapest "élelmiszeripari negyede" volt, a messze földön híres malmoktól kezdve a Nagyvásárcsarnokon és a vágóhidakon át egészen az 1932-ben megnyitott Nagyvásártelepig számos ilyen létesítmény volt itt megtalálható. Egy új nagybani piac létesítése előrelépés volt a túlterhelt vásárcsarnokokat és nyíltszíni piacokat látogató kiskereskedők számára, hiszen itt a 8000 négyzetméternyi fedett elárusítóhelyen felül hűtőház is működött, valamint a vizi, illetve vasúti szállítás lehetősége is adott volt. Már csak a közúti megközelítést kellett megoldani. A Beszkárt (hadd írjam ezentúl így a hivatalosan "BSzKRt" rövidítésű "Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság" nevét - kényelmesebb leírni, kiejteni, ráadásul nagyszüleink is így mondták) eme igény kielégítésére 1932. november 18-án nyitotta meg nagyvásártelepi szárnyvonalát, mely a ráckevei HÉV közvágóhídi végállomásánál ágazott ki a Soroksári úti vonalból. Munkanapokon a 88-as járat közlekedett az Eskü tértől, vasárnap az 1-es a Közvágóhídtól. A piac jellegéből adódóan az üzemidő nem volt túl hosszú, előbbi csak korán reggeltől dél körülig, utóbbi pedig csak este nyolcig. Munkanapokon hajnali négytől ötig a Kálvin térről is volt egy kimondottan ide ráhordó járat, jobbára az itt dolgozóknak. A számozás a negyvenes évek végén 33-asra változott, majd 1950-ben, amikor megnyitották az Árpád hídon át Óbudára közlekedő viszonylatot, az 1917. november 7-i szocialista forradalom tiszteletére azt nevezték át 33-ra, a nagyvásártelepi járat pedig a 22-es számot kapta. Belső végállomása a Madách tér, majd a Boráros tér lett. 1970. március 2-án aztán csendben megszüntették, szerepét a busz vette át. BVVV eredetű szóló motorkocsi ott, ahol ma a 2-es és 24-es végállomása van. A ráckevei HÉV végállomása ekkoriban egyébként még az út túloldalán, a villamosremiz előtt volt. A villamospálya a Kvassay út mellett vezetetett, valahol ott, ahol most a busz közlekedik ezen a kockaköves részen. Átment a környékre oly jellemző vasúti hidak alatt...
... majd délkeletnek kanyarodott... ... a Nagyvásártelep előtti parkos térségre, melynek szélén ezek a szép régi kandelláberek állnak ma is, még ha elég megviselten is. A Csepeli rakpart közúti bejárata (a képen nem látszik) monumentalista stílusban épült, két bástyaszerű jelenség veszi körül a sorompót, a villamospálya ettől keletre haladt. A hatvanas évektől kezdve egyébként a villamos már nem ment be a telepre, hanem itt, előtte fordult vissza. Ma raktárépület és -telep van ott, ahol a fentebbi képen ez a villamos halad, de az látszik, hogy a háttérben levő épületek még megvannak. A jobb oldali képet emlékezetből próbáltam ellőni, mert nem volt nálam a baloldali, 1932-ben készült eredeti.
Néhány száz méternyi gyaloglás után már meg is érkeztünk a végállomás hűlt helyéhez, mely valahol a Beőthy utca magasságában volt. A bejárás ideje alatt egyébként emberrel nem nagyon találkoztunk, pár telepen kutyák ugattak, és háromszor elment mellettünk ugyanaz a Polski Fiat, ettől eltekintve semmi se utalt arra, hogy ember lakta égitesten járunk. A fenti kép jobboldalán levő épület túloldalán egyébként a mai napig megvannak azok az iparvágányok, melyek az oldal tetején levő térképrészleten is láthatók. Archív felvételek és térképek: Németh Zoltán Ádám gyűjteménye,
az "A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada" című monográfia, a
tramway.com
gyűjteménye, illetve saját gyűjtés
© Varga
Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon
található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra |
||||||||||