| AKTUÁLIS ARCHÍV LINKEK | ||
|
 |
|
|
| Folytatás: 2005
december
Mai "Na ne máá!" rovatunk fő híre:
Ma megáztam a Nyugatiban. Helyenként csak simán becsöpögött a tetőn át az eső, másutt a tetőt tartó vaspilléreken patakszerűen csordogált le a lé. Biztos, hogy ez így rendeltetésszerű? Persze a csarnokot a pénztárakkal összekötő folyosó se semmi -Berlinben láttam ilyet, második világháborús bunker maradványaként. Miközben a Nyugati szerintem a legszebb pályaudvarok egyike a világban, pont azt a tíz méteres folyosót nem lehetett felújítani, amin az utasok túlnyomó része legalább egyszer, de inkább kétszer is átmegy? Mindezt egy kőhajításnyira a királyi várótól, és a világ (nem saját érdemből) legszebb McD*nald's-étől?
Az elmúlt napokban kicsit lebetegedtem, ezért hanyagoltam a blog-írást. Viszont sokat aludtam, és rájöttem, hogy az se rossz móka :)
Na, megjártam Tolnát-Baranyát (igazából persze csak Ausztriát), és kijelenthetem, hogy Bécsben is tök hasonló idő volt, mint amit tegnap leírtam Pestről. Ha már másban nem bírunk hasonlítani az egykori császárvárosra, amit egy időben állandóan túl akartunk szárnyalni, legalább ennyi maradjon nekünk. Persze igazából az a kiábrándító, hogy régen több tekintetben sikerült is túltennünk rajtuk, most meg... :-/
Na, most meg havazik, ennyit a napsütésről :) Igaz, nem marad meg, azonnal elolvad, aminek szerintem semmi értelme. Vagy essen a hó és maradjon is meg, mert szép, felderíti a lelkemet (tudom, az autóvezetőkét nem annyira), világossá és csendessé teszi a várost, vagy ne is essen, hanem legyen 25 fok, napfény és némi lágy szellő. Az ettől a kettőtől eltérő időjárások szerintem szélsőségnek számítanak ;)
Eh, egye kánya, megint kaptok egy adag villamosos képet. Így ősszel a fotózás hálás hobbi, bár ne gondolja senki, hogy csak a sárga síndöcögényeket örökítgettem meg! :)
Ma amúgy ahogy (megint) vártam a hetesre a Blahán, elszáguldott az orrom előtt egy csuklós Volvo busz a Kerepesi irányába, "HÉV PÓTLÓ" felirattal. Én hülye válogatós, miért nem HÉV-vel akartam menni, akkor jó lett volna ez is :)
Eddig melegfront volt, áztunk a nyirkosságban, most hidegfront volt, erre ragyog a kék ég és süt a Nap. A nálam okosabbak azt mondják, ennek van némi szimbolikus áthallása.
Ha valaki megkérdezi, milyen hangulatban voltam ezekben a napokban, az alábbi képekkel tudnám a legszemléletesebben leírni:
Megkésett jelentés egy olyan városból, ahol valamiért működik az, ami nálunk nem:
Párom
szúrta ki a múltkor a következő szövegű samponreklámot a tévében:
Mindenki megőrült, élükön a reklámkészítőkkel???
A múltkori hosszú hétvége képei őszi hangulatokkal és síndöcögényekkel:
Kis hírek a nagyvárosból: "Vasárnapra
virradóra a rendőrség levette a Budapesti Őszi Fesztivál keretében
a Blaha Lujza térre kihelyezett bokszzsákot, ami bár humanista célokat
szolgált volna, de tömegverekedést okozott a VIII. kerületi csomópontban."
/Index/ "Megint
beakadt egy teherautó magas rakománya szerdán reggel Budapesten a
Hungária körúti vasúti felüljáróba, személyi sérülés nem történt;
három forgalmi sávot le kellett zárni, a tűzoltók jelenleg is dolgoznak,
mondta el Molnár Péter szóvivő az MTI-nek." /Index-MTI/
"A
tizenöt éve főpolgármester Demszky Gábor szerint amikor átvette a
város irányítását, Budapest a dél-amerikai nagyvárosok problémáival
küszködött, mára azonban Budapest és környéke Európa második leggyorsabban
fejlődő régiója. A szabad demokrata városvezető személyes kudarcként
értékeli az önkormányzati rendszert, a BKV bajait pedig azzal orvosolná,
hogy bevásároltatná az államot a részvénytársaságba."
/az Index interjúja/
Ha sokat olvasom a saját blogomat (ego rulez!), rájövök, milyen sokat fikázok. Most egy kicsit másképp fogok tenni:
De készülhettek volna Hollandiában, Belgiumban, Francia- vagy Németországban, vagy bárhol azon országok közül, akiket irigyelni szoktunk. Régmúlt idők európai pompája, rend, tisztaság, a távolban még a Mikszáth Kálmán tér innen látszó részlete is jól néz ki (bár a tér négy oldala közül kettőt még erősen rendbe kéne szedni). Pedig ez Józsefváros. Na, valahogy így kellene megpróbálni bánnunk a várossal!
Elnézést, továbbra sincs erőm a weboldalaimhoz nyúlni. Olyan őszi spleen van rajtam, hogy Ady vagy József Attila egész ciklusokat tudna írni róla. Viszont ma Intersziti barátommal kimentünk kedvenc 41-es villamosunkat megnézni. Most és az elkövetkező héten a rózsavölgyi szakaszban az egyik irány vágányát felújítják, ezért a megmaradt másikat használják mindkét irányba a tuják. Ahogy kell, "stafétabotot" cserélnek, mielőtt bemennek az egyvágányú szakaszra - mint a régi időkben. Akit az ilyesmi szórakoztat, menjen ki, és nézze meg :)
Kis önbizalomnövelő Egy angol repülésbarát, aki nálunk járt a közelmúltban,
írta nemrég:
Ma walkmanezve jöttem munkába. A Blahán a galambok (akiket egyébként nagyon nem szeretek, és tömegben felbukkanva egyszerűen városképcsúfító tényezőnek tartok) folyamatosan körberepkedték a teret. Fel az aluljáró mellől a szemközti házra, onnan két másodperc múlva tovább a Corvin Áruház elé. Alig szálltak le, máris rebbentek fel, áttelepülve a szökőkúthoz. És persze ott sem maradtak fél pillanatnál tovább, mert már rebbentek is fel a környező házak ormaira. S.í.t. Az egész vakító kék ég televolt örvénylő madarakkal, mintha valami történni készülne. Közben a walkmanben Szekeres Tamás "Downbelow Station" című instrumentális száma (elektromos gitár) szólt, ami számomra a kilencvenes évek első felének összes érzését fogja össze hangokba. Gimnázium, az első szerencsétlen és sikertelen próbálkozások, hogy feltűnjek lányoknak, a nagy álmok, hogy híres gitáros leszek, vagy/és író, a haverokkal áténekelt rockkoncertek, és közben a harmóniák mögött mégis a szólógitár magánya, és számomra felkavaró szóló (mert végig gitáros számban is van ám gitárszóló!), melyet akkoriban újra meg újra meg újra hallgattam, amikor a zenéhez fordultam bíztatásért az élet kihívásainak való megfeleléshez. Szóval valahogy különleges volt ez a reggel.
Párom örömmel újságolta, hogy kollégájának végre megszületett Ákos nevű babája. Sok egészséget és örömet az életben, drusza!!! :-)
Mivel "hivatali hétfő" van, úgy érzem jogom van az előző, áhítattal átitatott téma helyett banalitások felé fordulni. Vagy talán nem is banalitás, mindenesetre elég fura volt ma reggel a Rózsadombon egy "Légibaleset Elhárítás", vagy valami hasonló feliratú, kék villogós (nem használta, de volt neki) furgont látni. Történt valami arrafelé, amiről lemaradtam?
Gyorsan elmondom, miért nem volt update a 'pló-ban napokig: Riannával a hosszú hétvégét Szilvásváradon töltöttük, jobban mondva úgy általában a Bükk környékén. Mit mondjak, gyönyörű volt, és olyan szépséges, napsütéses időnk volt, aminél jobban kívánni se lehet. Vagy lehet, csak értelmetlen. Képek szerintem később majd lesznek :) Az egyik legérdekesebb élmény viszont az volt, amikor Miskolcról Egerbe átbuszoztunk hétfő este. Az ég alján még volt egy világos csík, fölötte viszont már látszottak a csillagok. És ahogy az országút áthaladt a településeken, temetők mellett robogtunk el, száz meg ezer mécsessel, gyertyákkal, ahogy pislákoltak az estében. Valami olyan megható, mágikus érzés volt, amit nem lehet leírni. Néhol egész hegyoldalak úsztak apró fénypontokban! Még élő emberek érzései világítottak a sötétben azokért, akik már eltávoztak közülünk. Hiány, fájdalom, magány és elveszettség gyújtotta a lángokat, mégis felemelő és büszke volt az összhatás. Olyan érzésem lett, hogy amíg hajlandóak vagyunk emlékezni az eleinkre, talán nincs teljesen elveszve az emberiség...
Van nekem ugye egy vendégkönyvem.
Nem túl csicsás, de arra jó lenne, amire kell. De mégse jó, mert mindenféle
netkalózok állandóan telespammelik a hirdetéseikkel. Valahogy így: Egyébként meg nőjjön köröm a viagrásítani való tagjukra az ilyeneknek! Grrrr :(
Feedback/fogadóóra, illetve programajánló :) Az elmúlt napok bejegyzései kapcsán írt Daka Olga, hogy ő is mekkorát csalódott a Városháza elé odabiggyesztett kockakő-raktárban, pedig ő már egyfajta mini Central Parkot vizionált oda. Mit mondjak, valami tavacska, kispatak kishíddal nekem is tetszene, no meg a teljes átjárhatóság a Városháza udvarán. A fenébe is, az ott dolgozók kocsijai valahol a mi adónkból lettek megvéve, ne féltsék már tőlünk annyira, hogy egy randa palánk mögé zárják őket! Meg egyébként is, egyfajta lenézést érzek abban, hogy csak egy "kicsi cirkuszt" adnak a "plebsnek", az "elit" meg továbbra is gubbaszt az erődszerű kaszárnyájában, és még véletlenszerűen sem vegyül velünk. Legyen a Városháza önmagában a közösségi élet helyszíne, ahova szívesen járunk, megnézni, mi lesz a lakóhelyünkkel, beszélgetni arról, hogy mit is várunk a városvezetéstől, illetve várostörténeti kiállításokat nézni! Ne hivatal legyen a Főpolgármesteri Elefántcsont-torony, hanem egy olyan hely, amit minden budapesti magáénak érezhet! "Balu kapitány"
más témát feszegetett: a madárinfluenzáról küldött egy linket. Szakmai
hitelességet még véletlenül se tudok ellenőrizni :) de szerintem érdekes
olvasmány: Ezúton is köszönöm a 'pló-val kapcsolatos visszajelzéseket! Akinek pedig város-kultúrális
(van ilyen? mostantól biztosan!) programra van igénye: pénteken, október
28-án 17 órakor nyílik a "Kár a benzinért!" című, villamosos
témájú kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könytár Budapest Gyűjteményében:
A minap naplemente utáni vöröslést fotózgattam a Budai Várnegyed hátterében, gondoltam megosztom veletek:
Semmi különös, de engem megnyugtat nézegetni őket.
Újabb városkép-változás megörökítése weboldalon:
A lakást megszállták a molyok. Szegény párom állandóan kutatja, honnan jöhetnek, és már szinte mindent befújt valamiféle irtószerrel, de azért csak át-átrepdesnek az orrunk előtt néha ezek a "kedves" rovarkák. Remélem azért a madárinfluenzát nem terjesztik ;-)
Hát a beígért felmelegedés egyelőre elmaradt, vagy legalábbis gondosan elkerült engem. Szürkeség van, hűvös, ködös szmötyi, amiről egy régebben írt versem jutott eszembe: "Neonfény táncol az ezüst felhő alján,
Azt mondják, jön a melegfront (22 fok, meg ilyesmi). Pont most, amikor már elkezdtük megszokni a hideget, elővettük a pulcsikat, és befűtöttünk? Az sem volt semmi, hogy nyáron ősz volt, de hogy most ősszel koranyár lesz, az már furcsa. Télen pedig a frissiben elolvadt hóemberek vizében fogunk fürdeni, hogy meg ne süljünk a decemberi kánikulában?!
Pécs lesz Európa (egyik) kultúrális fővárosa 2010-ben!!! Gratulálok nekik! Remélem nem lesz "újraszámlálás", és nem lesz második zsűri, aki mást hoz ki győztesnek! Pécs az ország egyik leghangulatosabb nagyvárosa, és megérdemli, hogy kultúrális szerepe megkapja az őt megillető figyelmet!
Még mindig nem bírom túltenni magamat azon, hogy nem tartozunk a "nemzetköziségbe". Aki ismer, tudja, hogy imádom a zenét, mondhatni az az egyik mindenem. Van pár CD, amit egyszerűen nem sikerült beszereznem Magyarországon, de még Bécsben sem. Nosza, gondoltam, eljött ismét a német Amaz*n ideje, eszperentén szólva megrendelem neten eme remek lemezeket. No, meg is lettek a keresett CD-k, bár nem közvetlen szállítással, hanem alvállalkozótól. Kiválasztok egy olyat, ahová oda van írva, hogy "International shipping possible", mármint hogy nem csak az illető országon belülre szállítják ki. Mennék a virtuális kasszához, hopp, van egy kis gond. Ezt nekünk ide nem szállítják ki. Kipróbálok másik szállítót, szintén internésönel siping, szintén sikertelenül. Ezek a lemezek nekem, mint magyar állampolgárnak, nem járnak. Lássuk be, még mindig gyanús, megbízhatatlan fehér folt vagyunk a mesés Keleten, hiába lettünk EU tagok...
Ma egy ijesztő összefonódásnak láttam bizonyítékát munkába menet: a 4-es villamoson együtt utazott Neo (bokáig érő, derékban szűkített fekete kabátban, rövid hajjal, napszemüvegben), Trinity (bőrcuccokban, latexcsizmában, szintén naphemüben), és Smith ügynök (öltönyben és hemüben, ahogy kell). Kötetlenül beszélgettek, aztán a Margit híd budai hídfőnél leszálltak. Ha jól láttam, valami cukorkákat készültek osztogatni. Sajnos nem láttam, milyen színűeket. Hiába, ebben az országban még a Mátrix se az, ami... :)
A minap (újabban minden bejegyzést utólag pötyögök be) egy kedves barátommal megnéztük a Városháza előtti elbontott bazársor helyén létrehozott parkszerűség ünnepélyes megnyitóját. Végülis jópofa volt, tetszett, hogy rengeteg ember volt ott, csak úgy burjánzott az élet, de azért halkan megjegyzem, hogy lassan a "fényfestés" is uncsi lesz. Úgy értem klassz dolog színes ábrákat festeni romos és kevésbé romos házak falára, de még szebb lenne, ha nem csak délibábok vetítéséből állna a főváros revitalizálása!
Egyébiránt kíváncsi leszek, mit fognak kezdeni a területtel. Most csak pár fa, néhány füvesített bucka, és sok kockakő látszódott, illetve egy elzárt rész, ahová egy keskeny hídon lehetett bemenni. Nem derült ki, mi várta ott a türelmeseket, mert utálok sorba állni, pedig ki tudja, talán az egykori városfalat is megnézhettem volna. Mindenesetre nagyon remélem, hogy nem a gagyi szuvenírárusok, a kutyasétáltatók és a hajléktalanok újabb territóriuma lesz a most már végre térszerű Madách tér!
Múlt héten Riannával sétáltunk egy jót. Zugligettől fellibegőzve megnéztük a felújított Erzsébet-kilátót is, a francia nyelvű turisztikai tablókkal az alsó szintjén, majd átgyalogoltunk a Széchenyi-hegyre. A normafai egykori "faváras" játszótér környékén torokszorítónak éreztem a változást: egykor itt nyilvános vécé volt a látogatók tömegére tekintettel, no meg tucatnyi fajáték, ma alig volt ott valami, a szükségletek végzésére pedig ott vannak a bokrok... A Széchenyi-hegyről Farkasrét felé másztunk le, megnézve az eléggé elveszett Széchenyi-kilátót, mely egykor Gloriette néven a Hősök terén állt, majd a Melinda úton elindulva értük el az 53-as busz vonalát.
Ezek a házak - melyeket az építészet terén a legjobb esetben is csak a "félművelt" jelzővel illethető ismereteim alapján a város legszebb Bauhaus házainak tartok - gyerekkorom gyakran látott ismerősei. Akkoriban sokat kirándultunk, nem kevésszer erre. A hegyoldalban álló, bérház jellegű, de valószínűleg fantasztikus panorámájú lakásokkal rendelkező épületek oda nem illőnek tűntek. Látszott rajtuk, hogy láttak jobb és rosszabb időket is, és utána mintha csak úgy ottfelejtődtek volna. A környékre, az utca lefelé vezető folytatására inkább a villák a jellemzők - most már, mert régebben a hétvégi bodegák és az üres telkek domináltak - így ma is kicsit furcsának tűnnek az ekkora házak itt. Úgy láttam, kitatarozták őket, most már akár mutogatni is lehetne a város rajongóinak, hogy mifelénk ilyet is lehet egy felkapott hegyoldalban látni. És talán nem csak a bennem rejtőző (?) kisgyereknek tetszenek az olyan részletek, hogy az utcáról a harmadik-negyedik emelet magasságában lehet bejutni a házba, egy kis hidacskán át :)
Elnézést kérek azoktól, akiket untatnak a villamosok, de most megint ilyesmi következik:
|
||
 |
||
 |
|
|
