| AKTUÁLIS ARCHÍV LINKEK | ||
|
 |
|
|
|
Ma, a Nagy Olvadáskor (Budapesten minden pár centis olvadás vagy eső özönvíznek tűnik a "jó állapotban" levő csatornarendszer és a magyar építőipar - mely képtelen megfelelő irányba lejtő járdákat és utakat építeni - közös munkájának eredményeképpen) még nem jártam kint, de azt még el kell mesélnem, hogy tegnap majdnem hanyattvágódtam a kies Móricz Zsigmond körtér senki által nem használt 18+41+47 villamosmegállójában fél négy körül az el nem takarított havon. A frissen esett hópelyhek az emberek talpától ugye rögtön megolvadtak, összepréselődtek - frankó jég lett belőlük. Itt jegyzem meg, a házak előtt is inkább idősebb bácsikat láttam járdát takarítani. A fiatalabbak biztos úgy voltak vele, hogy "majd ha eláll a havazás, akkor eltakarítom, addig úgyis újra ráesik", csak a kötelességtudóbbak mentek kióráról órára a lapáttal...
Ma elmentem sétálni egy jó nagyot a havazásban. Imádom, ahogy ropog a hó a talpam alatt! A közterületfenntartók persze megint kitettek magukért: úgy dél körültől esett erősen a hó, én fél kettőkor indultam sétálni, de sehol nem láttam kotrás nyomait. Az első hókotrót három körül láttam, sárgán villogózott, de a hótoló lapja fel volt emelve, és sót se szórt, tehát nem dolgozott - biztos sietett valahova. Az a hó, ami a kerekei körül volt fellelhető, valószínűleg nem volt elég fontos az eltakarításhoz. Később láttam még egyet, a Nagykörúton. Innen a mondás: ritka, mint a fehér (hóval lepett) hókotró. Persze lehet, hogy csak vigyáznak rájuk: megvárják, amíg elolvad a hó, és majd akkor mennek ki a telepről, mert ilyen behavazott utakon még valami baleset érné őket :-/
Karácsony van, nem menekülünk a nagy zabálások elől. Nem mintha akarnánk, hisz gyáva, ki megfutamodik, mondjuk egy terített asztal, vagy egy tepsi sütemény elől :) Viszont eszembe jutott egy magyar tévészakács, aki egy magyar csatornán úgy fél éve valami olyasmit mondott, hogy "mai adásunkban egy igazai nagymamás sütit fogunk csinálni, amit gyeremekkorunkban élvezettel majszoltunk - muffin-t". De lehet, hogy brownie volt. Mindenesetre elgondolkoztam, vajon hányan kaptak ilyesmit a nagymamájuktól húsz évvel ezelőtt - mert mi a részünkről pitét ettünk, hókiflit, rétest, sárgameggyest, meg ilyesmiket. Ha akkor valaki olyan dolgokat tesz le elénk, amit cookie-nak, brownie-nak vagy muffin-nak hívnak, tutira kuncogni kezdünk eme nevek hallatán, mert olyan vicces hangzásúak. Vagy csak az én nagymamám nem volt elég trendi, hogy nem külföldi nevű sütiket csinált akkoriban? Itt szeretném gyorsan kijelenteni, hogy ezt egy cseppet se bánom, mert cserébe millió más finomságot készített nekünk. És tegnap édesanyám is megcsinálta a régi családi recept alapján a legemlékezetesebb édességet, amit készített - a hatlapost, vagy ahogy ő hívta, "hatszeletest". Nincs angol neve, viszont rettentően finom, és amikor most, harmincéves fejjel ettem belőle, még mindig a nagyi jutott eszembe róla, aki már sok éve nincs köztünk. Ezzel a mai bejegyzéssel rá emlékezem.
És eljött a Karácsony, a szeretet és az öröm ünnepe. Egy budapesti villamosbarát az ünneplés mellett ma szomorkodik egy sort, hiszen tíz évvel ezelőtt közlekedett utoljára a Thököly úti 44-es villamos (és idegeskedik is, amikor a villamost hozzák fel Zugló eme nem eléggé kitalált sugárútjának nyomorúságos közlekedési helyzetével kapcsolatban, hiszen ez a villamos már tíz, a 67-es pedig már nyolc éve nem közlekedik, a Thököly út pedig még mindig egy zsúfolt akadálypálya), de aztán lassan csak nekiáll csomagolni a Szentestére készülődve. Hirtelen gyerekkorom egy régi karácsonya jutott eszembe, amikor kevésnek találtam a kapott ajándékot, ezért fogtam, és szépen becsomagoltam a már rég meglevő játékaimat is papírba, hogy aztán kibonthassam őket, és örülhessek nekik. Remélem az éppen eme elég értelmetlen sorokat olvasó netvándornak ennél tartalmasabb örömöket fog nyújtani az ünnep! :)
Úgy látom, a nagy karácsonyi ájtatosságra való felkészülés jegyében az emberek még az átlagnál is bunkóbbak. Reggel például láttam egy mikrobuszt, ami a buszsávban (!), menetiránnyal szemben (!!), a zebrán totál keresztben (!!!) várakozott. A villamoson meg le akartam volna ülni, ahogy kell (az ablakkal párhuzamosan), de a szembeülő egy picit se akarta volna arrébbmozdítani a térdét, hogy kényelmesen meg tudjam tenni. Pár méterre egy másik utas a közismerten kihasználatlan nagykörúti tuján a magával szemközti ülésre ültette a táskáját, mer' az jó. A karácsonyfa-árusokról meg persze kár szót ejteni: olyan természetességgel terpeszkednek el a köztereken, hogy az embernek szinte lelkiismeretfurdalása támad, ha csak simán közlekedésre szeretné használni a járdát, és ezzel útban van nekik. Viszont láttam árust ádventi koszorúkat árulni, négy gyertyával, ahogy kell. Valószínűleg elég jól le lehet alkudni az árat :)
Próbálok megfejteni egy titkos kódot. Nem, nem a Da Vinci-kódot, hanem egy sokkal izgalmasabbat: a magyar meteorológusok titkos nyelvezetét. Én ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy ők értik a dolgukat, az előrejelzéseik viszont szinte soha nem jönnek be újabban. A múltkor például azt írták, hogy száraz idő lesz, erre fél napot havazott, és el is olvadt rögtön. Mára azt ígérték, hogy havazni fog, de pár eltévedt szemcsén kívül - amiket akár a tetőről is lefújhatott a szél - nem láttam semmi ilyesmit. Tutira van valami algoritmus, ami alapján a leírtból kideríthető a valóban várható időjárás, és ha megtalálom, akkor végre nem fogok feleslegesen nagykabátot venni a húsz fok/napsütéshez, illetve nem fogok lefagyni azért, mert nem a vastagabbik pulcsimat vettem fel :-)
Na, rágódjunk még egy kicsit ezen a magyar mozis témán: miért van az, hogy nálunk újabban ennyi klónfilm készül? Az szinte természetes, hogy a nagy külföldi példák utánlövései elkészülnek, de hogy miért kellett nem sokkal az Amerikai szépség után megcsinálni a Magyar szépséget, az már rejtélyes. Most meg ugye a Szőke kóla ötlete az, ami aktuálisan nem éppen új. És akkor ott van a többi klónozó: van, aki régi magyar sikereket melegít fel ipari mennyiségben (Meseautó, Hippolyt, Egy szoknya egy nadrág), van aki meg saját magát dobja be mindig a xeroxba (Jancsó "Kapa és Pepe" filmjei). A magyar néző tényleg mindig ugyanazokat a filmeket akarja újból és újból megnézni, vagy csak az van, hogy egyszer már bevált receptekre könnyebb szponzort találni? Még jó, hogy nálunk senkinek nem futja hatalmas számítógépes effektekre, különben a jó ég se mentene meg bennünket az ungarische Harry Potter-től és a szittya Jedi-lovagoktól :)
Huh, majd' egy hete nincs időm és/vagy erőm hozzáírni a 'pló-hoz :O Már kérdezték is, hogy mi van velem. Hát mi lenne, év vége: amikor épp nem rohangászás van, akkor éppen alszom, illetve újabban boltokban járkálok, a karácsony tiszteletére, ami persze oda vezet, hogy kezd embertúladagolásom lenni. Szerencsére a White Christmas és egyéb szirupos karácsonyi dalokra már rá se hederítek, immunis vagyok a kötelező nyálakra, ami ilyenkor mindenütt megy - de azért így is alaposan lefáradok az eglsz herce-hurcától :) Most épp azon gondolkozom, hogy utólag beírogassam-e azokat a témákat, amik eszembe jutottak az egy hét alatt. Például azt, hogy az örök negyedik tévécsatornán (mely persze harmadiknak hívja magát) újraindították az utóbbi évek egyetlen olyan tévésorozatát, amit hellyel-közzel megszerettem: a Las Vegas-ban játszódó Helyszínelőket. Most már legalább láttam a legelső részeket. Illetve eddig is láttam, csak nem tudtam, hogy azok voltak az első részek. Utólag persze látom, hogy ezek mennyire nincsenek kiforrva a későbbiekhez képest. Aki nem ismeri: ez egy (arche)tipikus übertechno-belassítós-kinagyítós-számítógépanimációs végtelenség, amelyben a bűnügyi helyszínelők nem csak helyszínelnek, de igazságügyi szakértenek, nyomoznak, sőt, általában a rossz bácsikat-néniket is ők fogják el, sokszor pisztollyal a kézben kommandózva. Ilyenkor persze mindig elgondolkozom, hogy vajon a Las Vegas-i rendőrség maradékát minek tartják (a közlekedésiek kivételével), ha egyszer mindent a helyszínelők csinálnak?! :) Párom nézte ezeket a sorozatokat esténként, engem meg eleinte baromira idegesített, hogy átlag négy boncolást és két és fél gyilkosságot végignézek (lassított felvételen) elalvás előtt (mivel a tévé és az ágy egy szobában van), aztán valahogy ráéreztem a szereplők között játszódó kamara-drámákra, és most már magamtól is szívesen megnézem (szimatszatyros bölcsészek, lehet kezdeni fintorogni:)). Legalábbis ezt a verziót, merthogy van Floridában és New York-ban játszódó klón is. Valamit azért tudnak ezek az amcsik (Jerry Bruckheimer a sorozat producere, aki Hollywood-ban elég nagyban szokott amúgy utazni), szerintem irtó tanulságos, hogy a magyar tévésorozatokkal ellentétben nem papírból kivágott figurák a szereplők (mint az ugyanott menő Angyalbőrben c. nosztalgiaváladékban). Ezek is klisék, de valahogy jobban meg vannak csinálva. Ellentétben mondjuk az Állítsátok meg Terézanyut c. magyar filmsikerrel (?), amit szintén a minap volt alkalmam végignézni a világító dobozban, és amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Nem azért, mert nőkről szól, és nem azért, mert ezt a "szingli" nevű hype-ot mutatta be, hanem mert ennél nemszingli nemnőként is élvezetesebben meg tudtam volna írni-rendezni ezt a történetet. A fene érti, de valahogy nem jellemző, hogy a magyar filmek megnézése után elégedettség tölt el, miszerint "ez igen, tudunk mi, ha akarunk", mindig van valami bajom. Tényleg, a minap a Kultúrház-ban Tarr Béláról volt szó, jobban mondva arról, hogy néhány filmje megjelent DVD-n (nem, a Sátántangó nem - nem találtak elég nagy DVD-s dobozt hozzá:). Párom kérdezte, hogy ki ő, és milyenek a filmjei. Nevezzen bárki kérgeslelkű felületes bunkónak, de nem bírtam röviden körülírni a "hosszú, vonatott, unalmas" szavak használata nélkül... Szóval lassan tagozódom be a fogyasztói társadalomra, esténként vizuális rágógumit veszek magamhoz kultúra helyett, és ez egy cseppet sem zavar :)
Csúnya játékot űzött velem az időjárás: reggel fél hatkor felébredtem magamtól, és nem bírtam visszaaludni. Kinéztem az ablakon, örömmel láttam, hogy kint havazik. Van ugyanis egy olyan mániám, mely autóval járó ismerőseim szerint inkább perverzió: imádom a havazást! Gondoltam, ha kicsit világosabb lesz, elmegyek fotózgatni a hóesést. Nos, mire napkelte után leértem a sarokra, pont el is állt a hó - csak kicsit szitált, majd azt is abbahagyta. Azért sétáltam egy sort a talpaim alatt ropogó hóban, de ez akkor se az volt, amire vágytam... Ami viszont annyira tipikus, hogy fáj: leesik vagy két centi hó, a Moszkva téren a hangosbemondó máris hirdeti, hogy "az időjárási viszonyok miatt ritkábban és lassabban jár a 22-es busz". És ez nem a BKV hibája: reggel kilencig egy darab hókotrót vagy sószórót se láttam. Én elhiszem a szokásos sablonszöveget, de én ebből semmit nem láttam, a kerekek által letaposott havon kipörgő kerekű autókat viszont igen. És én hülye még mindig jobban hiszek a szememnek, mint a szóvivőknek :)
Ma olyan nap van, hogy minden megy, mint állat. Főleg a hasam. Ez egyfajta alaphangot ad a napnak, úgyhogy nagy sziporkázást senki ne várjon tőlem ma. Viszont a decemberi Indóház Magazinban a hónap képe lett egy villamosos fotóm, és kaptam tiszteletpéldányt belőle, úgyhogy otthon megint egóztam (=örömködtem magamban) egy sort :)
Szanta Klósz Déj Szpesöl Fícsör: Mikulás-nap
Budapesten, 2005-ben
Holnap jön a Mikulás, ma viszont, úgy tűnik, a krampuszok napja lehet: ennyi kék villogós járművet, mint ma reggel, még Gorbacsov vagy akár az idősebb Bush látogatásakor se láttam. Mentő, rendőr, BKV segélykocsi, vízművek, gázművek, tűzművek. Az egész város csupa csöpörgés és szirénázás volt. Nem éppen szívmelengető kezdete a hétnek! Délután metróztam egy sort, és felfedezgettem a kettes vonal újjáépített állomásain azokat a kis tárlókat, melyekben a környékhez kapcsolódó történelmi emlékekről lehet olvasni. A Kossuth Lajos téren például Kossuth temetéséről, illetve a tér egykori és mai szobrairól; a Batyin pedig a dunai hajózásról. Most már meg fogom nézni a többi új megállót is, hátha ott is vannak ilyen érdekességek eldugva. Persze nem tudom, miért is kellett így a peronok végibe rejteni a tárlókat, vagyis inkább nagyon is sejtem ("legyen kultúra, de csak módjával, a hirdetők megfelelő pozicionálása fontosabb"). Ja, a Kossuth téri állomáson, 20-30 méterrel a föld alatt már hetek óta lakik egy galamb. Egyre girhesebb lesz, de még mindig ott gubbaszt a mélyállomás térfigyelő kamerájának tetején. Valaki befoghatná, és kivihetné, mert nem hiszem, hogy nagyon jó lenne ott lent neki. Nekünk se jó, de mi legalább felszállunk a mozgólépcsőre, és elhagyjuk a szellemvasutat, de ő a jelek szerint nem találja a kiutat...
Jelentem, megnéztük a legújabb Harry Pottert. Persze ide se magamtól mentem :) de azért ki lehetett bírni. Viszont hogy kisgyereket nem vinnék el ilyen filmre, az tuti - ha kiskoromban ilyeneket kellett volna nézni, ijedtemben biztos visszamaradtam volna a fejlődésben (úgy értem, hogy még jobban), hiszen volt itt vér, halál, fojtogató ágak, sárkányok, fulladozás, orr nélküli gonosz varázsló, és egyéb szépségek. Más részről persze lehet, hogy én vagyok túl érzékeny - egyszer kiskoromban sikerült még a Mosó Masa Mosodájától is rosszat álmodnom ;-)
És bizony ma is "közlekedészkedtünk": Interszitivel és KZsocival elmentünk megnézni a Józsefvárosi pályaudvart, annak tiszteletére, hogy a december 11-i menetrendváltással megszűnik ott a személyforgalom. Nem, én tényleg nem vagyok egy kimondott vasútbuzi, de ez még engem is annyira meghatott, hogy ki kellett mennem, és utazni egyet onnan, mindegy hová, csak a lényeg, nehogy eltűntessék a pályaudvart (a Fiumei út túlodalán levő villamosremizzel együtt) a befektetők, anélkül, hogy akárcsak egyszer is utaztam volna onnan. Végülis a MÁV első saját pályaudvaráról van szó (a korábbi magyarországi vasútvonalak ugyanis nem magyar állami kézben voltak)!
Tanulságos kirándulás volt. A százhuszonharminc éves épület számos részlete mintha mit se változott volna az idők során, épp ezért furán hatott például a kólaautomata a peronon. Az állomás forgalma már most is kicsi, két vonat közt gyakorlatilag üres az egész. Viszont a vonatra, amellyel elmentünk Pesterzsébetig, jó, hogy már húsz perccel indulása előtt felültünk, mert kisvártatva hirtelen minden megtelt emberekkel, és ha később jövünk, már bizony nem lett volna ülőhelyünk. Magyar vasút, 2005 - a világ leghatékonyabb tömörítőprogramja! És ezek az emberek ezentúl a Keletit fogják használni, ami már most sem éppen egy üres hely - a MÁV mégis ide koncentrál lassan minden vonatot, legyen az nemzetközi, távolsági vagy elővárosi. Bizonyára nekik is jobb lenne, ha az emberek végleg leszoknának a vonatozásról, amúgy is csak a gond van velük, úgyhogy addig szivatják őket, amíg abba nem hagyják ezt a kellemetlen szokásukat :-/
Na, ma már megint a közlekedésmániások fognak jól járni: Tessék szépen ezeket nézegetni, amíg valami más téma is eszembe jut :)
Hogy a macska rúgja meg, megint december van! Ettől
persze önmagában nem ijedek meg, az ilyen hírektől viszont annál inkább: |
||
 |
||
 |
|
|
