Városi és nemvárosi közlekedés
A budapesti villamosüzem évről-évre megrendezi a villamosvezetők versenyét: három éve a rákospataki hurokban, két éve és tavaly a Hungária kocsiszín előtt, idén pedig a kispesti Hofherr Albert utcában, ahol a 42-es és 50-es vonalakat összekötő vágány húzódik. A versenyzőknek különféle feladatokat kellett végrehajtanuk (elméletieket és gyakorlatiakat), a nyertesek pedig leutazhattak Szegedre, hogy ott a többi villamosos város vezetőivel is összemérhessék tudásukat.
Az egyik első attrakció számomra az volt, amikor megjelent a 7671-es tanuló Ganz csuklós, a 7662-es tanuló UV-t vontatva. Rajtuk kívül még a 7680+7681 tanuló Tatra volt jelen.
Érdekes volt, ahogy némi tilitolival elhelyezkedtek a 42-es villamos végállomási tartózkodója körüli deltában! A versenypályául kijelölt Hofherr utcai szakaszon egyszerre csak egy jármű tartózkodott, ...
... a többiek addig félreálltak a 42-es vágánya melletti tárolóvágányra, amit erre az alkalomra tettek ismét járhatóvá.
Az egyes versenyzők egy oda- és egy visszautat tettek meg a kiválasztott járművel.
Persze nem csak úgy simán: közben feladatok megoldása várt rájuk! Például az, hogy megálljanak a megfelelő táblák mellett, hangjelzésekre reagáljanak, ...
... az áramszedő palettájával pontosan egy direkt odahelyezett lazavezeték alatt álljanak meg, ...
... felismerjék, hogy a távolban jobboldalt látható piros tárcsa, mely normálisan a bejárható szakasz végét jelzi ("behajtani tilos"), nem szabályosan a vágánytengelyben van elhelyezve, ezért érvénytelen, stb.
A végállomásról a "versenypályára" kiállás jelzőőrrel volt biztosítva - ilyet se gyakran látni manapság!
A tanuló Tátra egyébként a többi oktatójárműhöz hasonlóan a BKV által lett átalakítva, a balesetes 4222 és 4121 kocsikból (érdekes, hogy az egyik alacsony (4000-4171), a másik pedig magas (4200-4349) pályaszámú, ezek közt apróbb különbségek vannak). Érdekesség: a hátsó szerelvénydobozban elhelyezkedő vezérlőszámítógépet (számítógép alatt ne az asztali PC-jére gondoljon senki, hanem egy mikroprogramozható elektronikára) a szériakocsikkal ellentétben nem takarják a szekrény ajtajai, annak borítása ugyanis itt kivételesen plexi. Menet közben az egyes modulok ellenőrzőlámpácskái látványosan villognak!
Az egyik vezetőállás (nincs fülke, a vezető mögött jobbra az oktató ül) műszerfala. Kellemes emlékeket ébreszt az emberben a 120 km/h-ra kalibrált sebességmérő: a manapság szériában használtak talán nem is tudnák megjeleníteni azt a 80-90 km/h-s száguldást, amit az 1-es villamos csapott néha a nyolcvanas évek közepén az Árpád hídon :)
És ami még furcsa: a kettes ülések az egyik tanulókocsiban "össze vannak nőve".
Itt éppen a tanuló UV indul "bevetésre".
A fotózás alkalmával örömmel fedeztem fel, hogy a kép előterében látható vasúti iparvágány járva van, azaz a jelek szerint még használják. Sajnos forgalmat nem sikerült fényképezni rajta.
A tanuló ICS a végállomás előtt.
Árnyékfoltos tanulókocsi.
Tátrás életképek: tanulószerelvény a jellegzetes MÁV betonkerítés mellett...
... lepusztult környezetben...
... illetve az Üllői útra kivezető vágányon.
A legtöbb versenyző a Tátrákkal ment, bár az első nap az UV is sokat pörgött. A második alkalommal már csak a Ganz és a cseh szerelvény volt kint.
Ganz gyártmányok egymás közt: az ipari csuklós és a Csörgő.
És a végére a szokásos hatásvadász utolsó kép: a nagy fa satnya árnyékában pihenő sárga villamos.