Városi és nemvárosi közlekedés
Szürkéből a még szürkébbe, avagy kora reggeli Nohab-üldözés a déli végeken
2017 áprilisában azt a hírt kaptuk, hogy a Nohab-GM Alapítvány "Turcsiorrúja" Dombóváron és Kaposváron át fog Gyékényesre menni egyik reggel - azért választották ezt az útvonalat, mert az "egyenes úton", a Balaton déli partján fekvő 30-as vonalon éppen vágányzár volt. Ezt meg kellett nézni, úgyse fotóztam még a 40-es és 41-es vonalak mentén! A hajnali 3 órai indulás ugyan elég embertelen volt, de legalább nem volt nagy forgalom az M6-oson... á, csak viccelek, ott sosincs komolyabb forgalom, most is percekig száguldottunk a sötétségben anélkül, hogy másik autót láttunk volna. A nem hivatalos infó úgy szólt, hogy a Nohab és tehervonata Kurdon pihen, és onnan indul majd tovább Gyékényesre, de az állomás odaérkezésünkkor üres volt. Dühösen szálltunk vissza a kocsiba, amikor hirtelen lement a sorompó, és elrobogott előttünk a keresett szerelvény...
Ezután persze ezerrel próbáltuk utolérni, és szerencsénk is volt, mert útközben valahol félrerakták (éljenek az egyvágányos vonalak!), így még előtte érkeztünk meg Dombóvárra. Balra: aranyos volt, ahogy a tehervonat megállt a dombóvári peron mellett, mintha a mozdony eltévesztette volna, mit is vontat éppen. Jobbra egy jól álcázott selfie-t láthatunk ;) Egy sor ilyen vadonatújnak tűnő tartálykocsi állt ott egy Train Hungary-s mozdony mögött, unalmamban fotóztam őket, mert a Nohabos vonat kicsit előrehúzott, pont elállva a gyalogosátjárót, így ottragadtunk a peronon...
Mivel a túra célja jóval előttünk kidöcögött az állomásról, bizonytalan volt, hogy meg tudjuk-e előzni valahol, de végül csont nélkül meg tudtuk, és Taszár után ismét kattintottam rá egyet, lásd balra. Sajnos a képet túlexponáltam, de ezt kisvártatva kompenzáltam azáltal, hogy a mögötte jövő tartálykocsis tehervonatról készült képeket meg alulexponáltam, lásd jobbra :)
Bár ezután belekavarodtunk a délvidék úthálózatába, Somogyszobon ismét a Nohab elébe kerültünk. Itt nem állt meg; úgy robogott át az állomáson, hogy majd' kifújta a kezemből a kamerát! Ezután már nem is próbáltuk meg utolérni, hisz dolgunk volt: aznap még hófúvásba kellett kerülnünk a Bakonyban - bár ezt akkor még nem tudtuk.
Nem tudom, hogy Somogyszob mindig ilyen komoly forgalommal bír, vagy csak a 30-as vonali vágányzár miatt jött Horvátország felé/felől minden erre, de a bal oldal képen láthatunk két cseh Búvárt, egy román villanyt, plusz egy magányos Gigantot. Ezen felül rövid időn belül jött egy Bzmot Nagyatádról, egy nemzetközi gyors kelet felől, a túra fő témáját jelentő Nohab, illetve egy remot szergejes teher is.
Mivel a Búvárokat ekkoriban kezdtem megkedvelni, alaposan körbefotóztam őket. Nem volt nehéz, hisz nem mentek sehova.
A 6-os Gigant mozgolódott egy kicsit, aztán beállt a peron mellé. Az ő különlegessége, hogy a nullszériához tartozik, így még Ganzos UFC forgóváza van (a későbbi gépek alá a német Krupp által tervezett forgóvázak kerültek).
Megjött a Bézé Nagyatádról.
Ez pedig a már említett nemzetközi vonat, Cirmos (ingavonatozáshoz átépített V43-as) által vontatva, a végén egy mozgássérültek számára fenntartott Bhvr kocsival.
Ezután Zala megye felé vettük az irányt, ahol Kámáncspuszta közelében véletlenül elkaptuk ezt a tartálykocsis tolatóst.
A következő megállónk Magyarszerdahely volt, ahol megvártunk egy Csörgős vonatot. Itt az eddig se kimondottan tavaszias színeket és fényeket még kellemetlenebbé tette a háttéren végigvonuló porvihar.
Reméltük, egyszer véget ér a törpe jégkorszak, de nem így történt, ugyanis miközben Pácsony állomásnál fotótémára vártunk, havazni kezdett - de előtte még elkaptuk ezt a GYSEV-es Szilit gépmenetben. Érdekes volt felsővezetékkel látni ezt a vonalat, nemrég még teljesen a dízelmozdonyoké volt a terep!
Na, de itt már hullott az égi áldás! Meg ugyan nem maradt, és a fotón is inkább csak sejthetők a pelyhek, de akkor is öv alatti ütés volt április második felében déli 11-kor ennyire fázni! Ugyan a tehervonat elején itt is Szili volt, ...
... az erős emelkedő miatt szükséges tolómozdony (füstölgött-gőzölgött a teteje, nemrég még dolgozott) még mindig Szergej volt. Ezután még megpróbáltunk újabb fotóhelyet keresni, de az idő egyre cudarabb lett, úgyhogy elindultunk Pest felé. Őszinte megdöbbenésünkre mire a 8-as útig elértünk, elkezdett megmaradni a hó, kicsit később pedig konkrét hófúvásba kerültünk.
Az oldal végén szokásos videóban a vonatok mellett az időjárás romlása is megtekinthető. Értem én, hogy az április szeszélyes, de ez kicsit túlment a szeszélyességen...